Sajkásvidék

Sajkásvidék (szerbül Шајкашка / Šajkaška, németül Schajkaschka) egy a katonai határőrvidék szervezésekor létrehozott Habsburg katonai közigazgatási egység Magyarország egykori déli területén (Csajkások kerülete, székhelye Titel), melyet fennállása idején, a 18. század elejétől 1873-ig Bécsből irányítottak. Hivatalos magyar elnevezése (a folyamhatárok őrzését végző csónakok legénységéről elnevezett) Csajkások kerülete volt, de a Sajkásvidék mint táji-néprajzi elnevezés a katonai közigazgatás megszűnte után is megmaradt. Székhelye Titel volt. Trianonig Magyarország, ma Szerbia része.

Fekvése

Sajkásvidék térképe a mai közigazgatási határokkal

Bácska délkeleti részén, a Tisza dunai torkolatvidékén, egyrészt a Titeli-fennsíkon terül el.

Települések

(Zárójelben a szerb és egyéb név szerepel.)

Titel község összes települése:

Titel
Tündéres (Vilovo)
Dunagárdony (Gardinovci)
Sajkáslak (Lok)
Mozsor (Mošorin)
Sajkásszentiván (Šajkaš, németül Schatzdorf)

Zsablya község összes települése:

Zsablya (Žabalj)
Boldogasszonyfalva (Gospođinci)
Sajkásgyörgye (Đurđevo)
Csurog (Čurug)

Újvidék városi község három települése:

Kabol (Kovilj)
Káty (Kać, németül Schanzdorf)
Tiszakálmánfalva (Budisava, németül Walneudorf)

Szenttamás község egy települése:

Nádalja (Nadalj)

Története

A csajkás zászlóalj eredetileg a török dunai flottilla ellenében létrehozott hajózó alakulat volt, amelynek legénységét a katonai határőrvidék keretében külön kerület szolgáltatta. A Németbánsági ezred fennhatósága alá tartozott, annak megszűnéséig, ezt követően Bács-Bodrog vármegye kebelezte be. A trianoni impériumváltás a területet a délszláv államnak juttatta, 1941-ben visszatért a magyar közigazgatásba. A környék először 1942-ben az újvidéki razzia, majd az azt követő 1944-45-ös szerb megtorlás (ld. délvidéki vérengzések) idején tett szert szomorú hírnevére. 1942-ben a szerb partizánmozgások visszaszorítására a környék falvainak szerb lakosságát (valamint Újvidék szerb és zsidó polgárait) érintette a magyar honvéd és folyamőr egységek razziája, melynek különböző jelentések szerint összesen mintegy 3300 halottja volt. 1944-től kezdve a szerb partizán alakulatok (a rezsimváltást követően) a kényükre-kedvükre kiszolgáltatott helyi magyar és német lakosságot lemészárolták, maradékukat munkatáborokba telepítették, Mozsor, Zsablya és Csúrog községekből örökre kitiltották. A Sajkásvidéknek ma már nincs jelentősebb magyar lakossága.

2014-ben született meg az a szerbiai kormányrendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor települések magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. A rendeletre mintegy hetven évet kellett várnia a helyieknek. A magyar kormány üdvözölte a döntést, amelyet a szerb-magyar megbékélés fontos állomásának nevezett.^[1]

Lakossága

1944-ig vegyes német-magyar-szerb lakosságú volt, némi magyar túlsúllyal. Ma szerb lakosságú.

Galéria

Titel
Tündéres
Sajkáslak
Dunagárdony
Sajkásszentiván
Zsablya
Boldogasszonyfalva
Sajkásgyörgye
Csurog
Kabol
Káty
Tiszakálmánfalva
Nádalja

Jegyzetek

↑ Eltörölték három délvidéki település magyarjainak bűnösségét Archiválva 2018. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2014. november 2.

További információk

Matuska Márton: A föld alól is eltűntek. A Sajkásvidék magyartalanításának története; Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Bp., 2018

Vajdaság-portál
Földrajzportál

[1] Eltörölték három délvidéki település magyarjainak bűnösségét Archiválva 2018. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2014. november 2.

[1]