Sagrestia Vecchia (Firenze)

Sagrestia Vecchia
Település	Firenze
Építési stílus	reneszánsz építészet
Építész(ek)	Filippo Brunelleschi
Hasznosítása
Felhasználási terület	sekrestye építmény építészeti elem kápolna
Elhelyezkedése
Sagrestia Vecchia Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 46′ 29″, k. h. 11° 15′ 13″43.77471389, 11.25364722
A Wikimédia Commons tartalmaz Sagrestia Vecchia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A San Lorenzo déli sekrestyéjének, a Sagrestia Vecchia kápolnának a belseje.

A Sagrestia Vecchia, vagy magyarul Régi sekrestye az egyik fontos reneszánsz építészettörténeti emlék Firenzében, a San Lorenzo-bazilikában.

Története

Építése 1421-ben kezdődött és 1440-ig tartott. Tervezője és építője Filippo Brunelleschi. A nagy reneszánsz építész egy nagyobb építészeti munka keretében alkotta meg a központos, kupolás teret. Egy sajátos és építészeti szempontból szintén egyedülálló épületegyüttes részlete, a San Lorenzo-bazilikáé. A bazilika építésére is Brunelleschi kapott megbízást, de a templom a mester haláláig még nem készült el. Majd csak 1459-ben nyitották össze a szép kápolnát a San Lorenzo templommal.

Építészeti leírása

A kápolna alaprajza szabályos négyzet egy kisebb benyíló négyzet alapú térrel, ahol az oltár is található. A scarsella-nak is nevezett oltártér íves nyílással kapcsolódik össze a centrális központi térrel. A négyzet alapú, kocka térfogatú belső kápolnatér falait pilaszterek és félkörívek díszítik. Brunelleschi munkásságának újszerűsége abban is áll, ahogyan a funkció nélküli faloszlopokat a belső tér díszítésére fölhasználja. A korinthoszi oszlopfőkkel díszített féloszlopok párkányzatot tartanak. A párkányzattal már a felső tér kezdődik, melyet a 12 bordával ellátott szép félgömb-kupola zár le. Brunelleschi a szürke színt az oszlopok és a bordázat, valamint a fal síkjából kiemelkedő építészeti elemek hangsúlyozására használja föl.

A kapuk, a tondók és a párkányzat domborművei Donatello alkotásai. A Régi sekrestye a Medici-család több tagjának nyughelye.

Irodalom

• Pogány Frigyes (1973): Firenze. Corvina Kiadó, Budapest