Sacher-hexachord

A Sacher-hexachord a zenében az Esz, A, C, H, E, D hangsorozatot, azaz az ebből képzett zenei kriptogramot jelöli. A Sacher-hexachord a neves svájci karmester és mecénás, Paul Sacher zenei névjegye. A hangsorozatban a zeneszerzők kihasználták a hangjegyek elnevezéséből eredő lehetőséget, azaz az E hang félhanggal leszállított neve Esz (E), ami egyúttal több nyelvben az S betű elnevezése is, így Sacher zenei névjegymotívumának első hangjegye Esz lett, valamint éltek a francia notációs rendszerrel, ahol a D hangot Re jelöli, így neve utolsó betűjét a D hang képviseli. A motívum tizenkét 20. századi zeneszerző művében jelenik meg (12 Hommages à Paul Sacher).

Története

Paul Sacher 70. születésnapja alkalmából 1976-ban a világhírű orosz csellista, Msztyiszlav Rosztropovics tizenkét zeneszerzőt kért fel egy-egy szóló csellómű megírására, melyek Paul Sacher nevéből képzett zenei névjegymotívumra (eS, A, C, H, E, Re = Esz, A, C, H, E, D) épülnek, ez végül a Sacher-hexachord-ként vált ismertté. A különös születésnapi ajándékcsomagba tartozó művek többségének ősbemutatója 1976. május 2-án volt Zürichben. Először egy koncerten viszont mind a tizenkét mű Prágában, 2011. május 9-én volt hallható Frantisek Brikcius előadásában.^[2]

A Sacher projektben megszületett Pierre Boulez Messagesquisse című darabján kívül Boulez más műveiben is, a Répons, Dérive 1, Incises, és Sur Incises című kompozícióiban is megszólal a Sacher-hexachord, mindegyikben ugyanabban a hangmagasságban.^[3]

Az "e SACHERe" projektben résztvállalt zeneszerzők és műveik a következők:^[4]^[5]

Zeneszerző	Zenemű
Conrad Beck	Für Paul Sacher : Drei Epigramme für Violoncello solo
Luciano Berio	Les Mots sont allés
Pierre Boulez	Messagesquisse, pour 7 violoncelles
Benjamin Britten	Tema "Sacher"
Henri Dutilleux	Trois Strophes sur le nom de Sacher
Wolfgang Fortner	Zum Spielen für den 70. Geburtstag : Thema und Variationen für Violoncello Solo
Alberto Ginastera	Puneña n° 2, op. 45
Cristóbal Halffter	Variationen über das Thema eSACHERe
Hans Werner Henze	Capriccio per Paul Sacher
Heinz Holliger	Chaconne, für Violoncello Solo
Klaus Huber	Transpositio ad infinitum
Witold Lutosławski	Sacher-Variationen

Lásd még: Zenei kriptogram

Jegyzetek

↑ Arnold Whittall, The Cambridge Introduction to Serialism, Cambridge Introductions to Music (New York: Cambridge University Press, 2008): 206. ISBN 978-0-521-86341-4 (hardback) ISBN 978-0-521-68200-8 (pbk).
↑ *eSACHERe A tizenkét mű Frantisek Brikcius előadásában 2011. május 9-i koncerten Prágában
↑ Edward Campbell, Boulez, Music and Philosophy, (Oxford and New York: Oxford University Press, 2010): 206. ISBN 978-0-521-86242-4.
↑ Steven Stucky, Lutosławski and His Music (Cambridge and New York: Cambridge University Press, 1981): 97. ISBN 9780521227995.
↑ Robin Stowell, The Cambridge Companion to the Cello (Cambridge and New York: Cambridge University Press, 1999): 144. ISBN 9780521629287.

További információk

eSACHERe A tizenkét mű Frantisek Brikcius előadásában 2011. május 9-i koncerten Prágában

Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Arnold Whittall, The Cambridge Introduction to Serialism, Cambridge Introductions to Music (New York: Cambridge University Press, 2008): 206. ISBN 978-0-521-86341-4 (hardback) ISBN 978-0-521-68200-8 (pbk).

[2] *eSACHERe A tizenkét mű Frantisek Brikcius előadásában 2011. május 9-i koncerten Prágában

[3] Edward Campbell, Boulez, Music and Philosophy, (Oxford and New York: Oxford University Press, 2010): 206. ISBN 978-0-521-86242-4.

[4] Steven Stucky, Lutosławski and His Music (Cambridge and New York: Cambridge University Press, 1981): 97. ISBN 9780521227995.

[5] Robin Stowell, The Cambridge Companion to the Cello (Cambridge and New York: Cambridge University Press, 1999): 144. ISBN 9780521629287.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]