Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2024-11-2
Dzsedkaré Iszeszi ókori egyiptomi fáraó, az óbirodalmi V. dinasztia uralkodója az i. e. 25–24. század körül. Menkauhórt követte a trónon, őt magát pedig Unisz váltotta Egyiptom élén. Kapcsolata mind elődével, mind utódával máig tisztázatlan, ám egyiptológusok a közte és Unisz közötti problémamentes hatalomváltásból arra következtetnek, hogy Unisz Dzsedkaré fia lehetett.
Dzsedkaré valószínűleg több mint negyven évig ült Egyiptom trónján, uralkodása az Óbirodalom új korszakának kezdetét jelentette. Uszerkaf, az V. dinasztia alapítója óta először nem építtetett Rének szentelt naptemplomot, ami talán Ozirisz növekvő társadalmi fontosságának bizonyítéka. Dzsedkaré a hivatali címek rendszerének létrehozása óta először átalakította az egyiptomi államszervezetet, megreformálta az abu-szíri királyi temetőben nyugvó elődei halottkultuszát és templomaik papságát is.
Értékes nyersanyagokért Dzsedkaré több expedíciót is indított: rézért és türkizért a Sínai-félszigetre, aranyért és dioritért Núbiába, tömjénért Punt mesebeli földjére. Az egyik ilyen bányászati felfedezőút volt az első, amelynek sikerét az egyiptomi történelemben először az út előtt jóslással próbálták megjövendölni és bebiztosítani. Núbiát, amely a nub avagy arany egyiptomi szóból származtatható, először Dzsedkaré uralkodása alatt nevezték így.{ Fenntartotta a kereskedelmet a levantei partvidékkel, Kánaánba rajtaütéseket és kisebb hadjáratokat szervezett.
Dzsedkaré sírja egy szakkarai piramis, amely a Nefer Dzsedkaré, azaz Dzsedkaré gyönyörű/jóságos nevet kapta. A piramis ma romokban áll, mivel még az ókorban elhordták az azt védő külső kőréteget. Dzsedkaré múmiája azonban a sírkamrában volt, amikor azt az 1940-es években felfedezték. A múmián végzett mérésekkel régészek megállapították, hogy a fáraó az ötvenes éveiben hunyt el. Halála után Dzsedkarét halotti kultusz övezte az Óbirodalom végéig, a VI. dinasztia során pedig különösen nagy tiszteletben tartották, a dinasztia fáraói jelentős áldozatokat ajánlottak fel halotti templomának. Régészeti leletek arra utalnak, hogy halotti kultusza az Újbirodalom során is fennmaradt. Az egyiptomiak tudatában Ptahhotep vezír királyaként is tovább élt. Ptahhotep volt Ptahhotep intelmeinek állítólagos szerzője, amely az egyiptomi intelemirodalom egyik legkorábbi alkotása.
A fáraó reformjait több történész és egyiptológus negatívan ítéli meg. Dzsedkaré decentralizációs politikája egy hűbérállamhoz hasonló rendszert hozott létre, ahol a régiók és azok adminisztrátorai egyre terjedő hatalommal bírtak. Az ezen a véleményen lévő történészek szerint a hatalmi egyensúly ilyennemű megváltozása nagyban hozzájárult az Óbirodalom összeomlásához az első átmeneti kor hajnalán, Dzsedkaré után körülbelül kétszáz évvel. Vannak azonban olyan kutatók is, akik szerint Dzsedkaré reformjai ellenére hivatalnokok soha nem jutottak akkora hatalomhoz, hogy az a fáraó hatalmával vetekedett volna.