Ugrás a tartalomhoz

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-4-2

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerentsér 1930-ban
Gerentsér 1930-ban

Gerentsér László (1873. január 26.1942. január 12.) magyar vívómester, atléta, testnevelő pedagógus és sportszakíró. A Testnevelési Hivatal munkatársaként és fővárosi testnevelési igazgatóként megreformálta az iskolai testnevelést, új alapokra helyezte annak oktatását.

A Budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktori oklevelet 1904-ben. Fiatal atlétaként a kontinens legjobb rövidtávfutójának számított. A magyar olimpiai atlétaválogatott edzőjeként vett részt az 1908. és az 1912. évi nyári olimpiai játékokon.

Korának egyik legnevesebb vívómestere és szakírója. Az első magyar nyelvű atlétikai szakkönyv szerzője (1911), a párbajtőrvívás egyik magyarországi úttörője és az első magyar párbajtőr tankönyv írója (1930). A magyar kardvívás egyik megreformálójaként Borsody László és Italo Santelli mellett a modern magyar kardvívás egyik megteremtője. Univerzális vívómesternek számított, hiszen magas szakmai színvonalon oktatta az vívás mindhárom olimpiai fegyvernemét (kard, tőr, párbajtőr). Egyik legismertebb műve A modern kardvívás, amit tanítványai – Bay Béla és Rajczy Imre – két évvel a szerző halála után, 1944-ben rendeztek sajtó alá. Számos cikket is írt a vívásról.

Az Országos Testnevelési Tanács előadójaként, majd később fővárosi testnevelési igazgatóként (1913–1924) jelentős szerepe volt a testnevelő tanárok magyarországi képzésének átalakításában. A Testnevelési Főiskola egyik szellemi atyja. Jelentős a vívómesterség szabályozását, oktatását szolgáló tevékenysége, aminek részeként sokat tett a női tőrvívás elterjesztéséért.

Híresebb tanítványai: Pósta Sándor olimpiai bajnok kardvívó, Bogen Erna olimpiai bronzérmes tőrvívó, Elek Margit ötszörös világbajnok tőrvívó. A Farkasréti temetőben álló síremlékét, aminek talapzatán párbajtőrt fogó, tógás vívó áll, Dabóczi Mihály szobrászművész készítette. Halálának 75. évfordulójára készült el egy olyan vívókönyv, amely a történelmi európai harcművészetek hagyományai szempontjából dolgozta fel főművét, A modern kardvívást.