Borsody László (vívó)
Borsody László | |
Született | Pfeffer Béla 1878. szeptember 6. Farmos |
Elhunyt | 1939. január 25. (60 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | vívó |
Halál oka | lőtt seb |
Sírhelye | Farkasréti temető (6/2-1-23)[1][2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsody László témájú médiaállományokat. | |
Borsody László (Farmos, 1878. szeptember 6.[3] – Budapest, 1939. január 25.)[4] honvéd vívómester, a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet egykori oktatója. Pályafutása alatt vívómesterként 18 olimpiai és világbajnokot, 15 Európa-bajnokot, 8 katonatiszti Európa-bajnokot és 103 magyar bajnokot segített hozzá a győzelemhez. Ő volt a modern magyar kardvívás egyik megalkotója,[5] a róla elnevezett Borsody-rendszer létrehozója.
Életútja
[szerkesztés]Pfeffer Béla néven Pfeffer Samu és Fuchs Róza kiskereskedők gyermekeként született.
Kodesch Béla mesternél ismerkedett meg a vívás alapjaival, Giroldini Virgillio, majd Robelly Jenő és Rákossy Gyula iskolájában tanult. 1899-ben avatták fel honvéddé a Magyar Királyi Honvédségben.[6]1901-ben a Bécsújhelyi Katonai Akadémián (Wiener Neustadt) működő Katonai Vívó- és Tornatanári Intézetének alapkurzusára vezényelték melyet "jó" eredménnyel végzett el. Az ott oktató Milan Neralić mestertől tanult kardvívás döntően befolyásolta az egész későbbi pályafutását.[7] Ebben az időben már az olasz könnyű fegyvereket használták az akadémián. 1904-ben újra Bécsújhelyre vezényelték az intézet kurzusára, bizonyítványán "kiváló "minősítés szerepelt. 1905-ben József főherceg felkérte, hogy elsőszülött fiát, a tízesztendős József Ferenc főherceget oktassa.[8] 1906. szeptember 1-el segédoktató őrmesterből II. osztályú vívómesterré nevezték ki.[9]1911-ben I. osztályú vívómesterré léptették elő.[10]
1900 és 1925 között a Ludovika Akadémián teljesített szolgálatot. 1925-től a Magyar Királyi Honvéd Sportoktató Tanfolyam oktatója. 1933-ban az intézmény neve Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézet-re (SPOTI) változott[11], Borsody 1936-os nyugdíjba vonulásáig szolgált itt.
Nyugdíjba vonulásáig (1936) a SPOTI aligazgatója.[12] 1939. január 25-én déli 12 órakor[13] Borsody őrnagy szolgálati fegyverével, saját kezűleg vetett véget életének.[14] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1939. január 28-án délután a római katolikus anyaszentegyház szertartása szerint.[15]
Borsody László nagy magyar volt és ezt nem titkolta sosem!
Mi volt a Borsodi-iskola lényege?
– A tempó és a taktika, melyet közvetlen módon át lehet adni, de ezt oktatni megtanulni - már a nehezebb feladatok közé számított. A tanítvány részéről sem volt éppen könnyű, hiszen nem mindenki rendelkezett olyan tempóérzékkel, s taktikai érettséggel, hogy a mester elképzeléseit magáéva tudja tenni. De a Borsodi-tanítványok megfeleltek ennek a követelménynek, talán a vonzás-kiválasztás is közrejátszott ebben. Sőt, bizonyos vagyok benne! Azok a versenyzők ugyanis, akik nem passzoltak hozzá, el is mentek tőle. De sokan közülük csak Borsodi által válhattak igazán naggyá. A Borsodi-tanítványok között ugyanis olyanok is akadtak, akik nem a klasszikus technika szerint vívtak, ilyen vívó Santelli vagy Gerentsér kezében semmi sem lett volna, de Borsodinál vívó lett, s nem is akármilyen!.
Tanítványai
[szerkesztés]- Alpár Gyula, vívóedző
- Balogh Béla, vívóedző
- Berczelly Tibor, háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, mesteredző[18]
- Filótás Ferenc, vívó, huszárezredes, a Magyar Vívó Szövetség elnöke[19][20]
- Kevey János, vívóedző, a lengyel kardvívás egyik meghatározó alakja; Wojciech Zabłocki, Jerzy Pawłowski edzője
- Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnok vívó[21]
- Márki Ferenc, vívóedző[22]
- Nagy Ernő, olimpiai bajnok kardvívó[23]
- Piller György, kétszeres olimpiai bajnok vívó, edző[24]
- Somos Béla, vívóedző
- Szűts János, vívóedző
- Tersztyánszky Ödön, olimpiai bajnok kardvívó
- Vass Imre, vívóedző
Kitüntetései
[szerkesztés]- Magyar Érdemrend lovagkeresztje (1936)[25]
- Koronás Arany Érdemkereszt (1916)[26]
- Jubileumi Kereszt a fegyveres erő számára (1908)[27]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Tápiószelei izraelita születési anyakönyv I. kötet, 34. lap., 1878. év, 305. folyószám.
- ↑ Halálesete: Bp. II. ker. állami halotti akv. 81/1939. folyószám.
- ↑ Borsody László, Gerentsér László, Italo Santelli és Rákossy Gyula vívómesterek voltak a modern magyar kardvívás megalkotói.
- ↑ Györök, László (2018. február 1.). „Katonai létesítmények kialakítására, élettartamára ható minőségügyi, szabályozási és szabványtényezők”. Katonai Logisztika (3-4), 81–103. o. DOI:10.30583/2018/3-4/81. ISSN 1588-4228.
- ↑ „Rendes, egy évig tartó tanfolyamban a katonai nevelő- és képzőintézetek részére okleveles katonai vívó- és tornatanárokat, illetve katonai vívómestereket, 5 hónapig tartó külön tanfolyamában pedig a csapatok részére tiszteket csapatvívótanárokká képeztek ki. Az egy évig tartó tanfolyamba csak azokat a tiszteket vették fel, akik a külön tanfolyamot „jeles” vagy „igen jó” eredménnyel végezték el.” Tomanóczy Gusztáv: M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézet ismertetése. Magyar Katonai Szemle, 1933
- ↑ „Negyed századdal ezelőtt”, Nemzeti Sport, 1930. december 16., 7. oldal
- ↑ Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1906/30. szám, (33. évfolyam). 1906. augusztus 28. 217. oldal A II. osztályú vívómester a honvéd vívómesterek állománycsoportjában a XI. rangosztályba (hadnagynak megfelelő) tartozott.
- ↑ Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1911/40. szám (38. évfolyam) 1911. október 31. 365. oldal
- ↑ Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1933/ 8. szám (60. évfolyam)1933. május 15. 88. oldal
- ↑ A SPOTI parancsnokai: 1925-1932 között Rády József huszár ezredes, 1932-1938 között pedig Novákovics Béla ezredes.
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Bay Béla, L. Réti Anna Páston és páston kívül Bp., 1979, 29. o.
- ↑ A Farkasréti temető 2003-ban (adattár)
- ↑ Máday Norbert: Edzett pengék. Kecskemét, 2014
- ↑ Bay Béla - L. Réti Anna: Páston és páston kívül. Bp., 1979
- ↑ Nemzeti évfordulóink (2012)
- ↑ A MAC többszörös magyar bajnok tőrvívójá.
- ↑ Vívóverseny (1905)
- ↑ A magyar kard napjai
- ↑ Márki Ferenc utolsó asszója
- ↑ „Az pedig, hogy <Borsody> világhíres tanítványai, Jekelfalussy György és Nagy Ernővel az élén a megismételt vágások csoportjait is képesek elhelyezni az olasz ellenfelek nagy kardlendületei közben.” Filotás Ferenc
- ↑ Higgadt, magabiztos, leleményes bajnok a Nagy János utcából. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
- ↑ Magyarország tiszti cím- és névtára - 45. évfolyam, 1937. Függelék, 575. o.(ADT)
- ↑ Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1916 (43. évfolyam, 6. szám). 1916 január 22. 67. oldal
- ↑ Vívómesterek, tényleges állományban
Források
[szerkesztés]- A Magyar Királyi Honvédség és Csendőrség névkönyve 1918. évre. Pallas Rt., 1918. Online hozzáférés (Vívómesterek szakasz, 663. o.)
További információk
[szerkesztés]- Film Borsody László életéről (Katonai Filmstúdió, 2017)
- Ferenc Marki (angol szócikk)
- Máday Norbert: Borsody László. A géniusz; Kungfu-Tex Kft., Kecskemét, 2017
- Máday Norbert: Borsody László. A géniusz árvái; Kungfu-Tex Kft., Kecskemét, 2017