SS Great Western
| SS Great Western | |
 | |
| Hajótípus | óceánjáró |
| Névadó | Great Western Railway |
| Üzemeltető | Great Western Steamship Company |
| Pályafutása | |
| Építő | William Patterson Shipbuilders |
| Megrendelés | 1836. |
| Építés kezdete | 1836. június 26. |
| Vízre bocsátás | 1837. július 19. |
| Szolgálatba állítás | 1838. március 21. |
| Szolgálat vége | 1856 |
| Sorsa | Múzeumhajó |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 2340 tonna |
| Hossz | 72 méter |
| Szélesség | 17,6 méter |
| Merülés | 5,2 |
| Önsúly | 1700 t |
| Hajtómű | gőzgép |
| Üzemanyag | szén |
| Sebesség | 16 km/h (8,66 csomó) |
| Férőhelyek száma | 148 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SS Great Western témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az SS Great Western egy Isambard Kingdom Brunel által épített gőzhajó volt, amely elnyerte az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajónak járó Kék Szalagot 1838-ban.
Építése
[szerkesztés]A Great Western az első volt a viktoriánus kor legkiválóbb építésze és építőmérnöke, Isambard Kingdom Brunel három óceánjárója közül. A hajó a transzatlanti menetrend szerinti gőzösjárat üzemeltetésére alakított Great Western Steamship Company számára készült William Patterson bristoli hajóépítő üzemében. A hajógépeket a londoni Maudslay, Sons and Field gyártotta.[1]
A vaspántokkal megerősített hajótest fából készült. A lapátkerekes Great Western volt az első gőzös, amelyet rendszeres transzatlanti átkelésre szántak. A gőzgép mellett négy árbócnyi vitorlázat segítette a haladásban. Korának legnagyobb hajója volt. A Great Western 72 méter hosszú, 2340 tonna vízkiszorítású hajó volt, amely 148 utast tudott szállítani. A belső tér csaknem felét a hatalmas kazánok foglalták el. A főszalon 22,8 méter hosszú és 10,3 méter széles volt. A hajó a korabeli vitorlásokhoz képest luxuskörülményeket biztosított utasainak.[2] A Great Western egy éven át a világ legnagyobb hajója volt, az elsőséget a British Queen vette el tőle.[3]
Pályafutása
[szerkesztés]A hajót 1837. július 19-én bocsátották vízre, majd Londonba ment, ahol beszerelték a gőzgépet. A Bristolba visszavezető úton tűz ütött ki a kazánházban, és Brunel is megsérült, amikor öt és fél méter magasból lezuhant egy égő létráról. A baleset nem okozott komoly kárt, de megrémítette azokat az utasokat, akik jegyet foglaltak a hajó első New York-i útjára. Az 57 jegyet vásárló utasból ötven lemondta az utat, mert azt túl kockázatosnak tartotta.[1]
A verseny
[szerkesztés]A Great Western Steamship Company első számú ellenfele egy londoni székhelyű cég, a Junius Smith által irányított British and American Steam Navigation volt a transzatlanti versenyben. A két céget nagyjából ugyanabban az időben, ugyanazzal a céllal alapították, de a British and American Steam Navigation hajója nem készült el időben.[3]
A társaság 1838. április 4-én útnak indította Corkból a 700 BRT vízkiszorítású csatornagőzöst, a Siriust, hogy mindenképpen megelőzze a Great Westernt, amely 1838. április 8-án indult első transzatlanti útjára. A négynapos előny ellenére a Sirius mindössze 12 órával előbb érte el New Yorkot, mint a Great Western. Ez utóbbi az út során elérte a 8,66 csomós (16 km/h) sebességet, és 15 napos teljesítménye azt jelentette, hogy a gőzös fele annyi idő alatt szelte át az óceánt, mint egy vitorlás.
A Siriusból kiszerelték az utasok szálláshelyének egy részét, hogy jóval több szenet szállíthasson, mint egyébként, ennek ellenére a legénység kénytelen volt eltüzelni a kabinok berendezését, a tartalék keresztárbócokat és egy árbócot.[2] A Great Western úgy érkezett meg New Yorkba, hogy 203 tonna szenet el sem használt a raktárában felhalmozott készletből.[1][3] A Great Western később egy teljes hajónemzedék "mintadarabja" lett.
1838-1856
[szerkesztés]A hajó 1838 és 1840 között átlagosan 7,95 csomós (14,6 km/h) sebességgel, 16 nap alatt tette meg a transzatlanti utat. A Great Western 1843 után nem Bristolból, hanem Liverpoolból indult. A hajó hosszú időn át termelt nyereséget, 1843-ban csaknem nyolcezer fontot. Nyolc éven át szállított utasokat az Atlanti-óceán két partja között, az utat 45 alkalommal tette meg.[3]
1846-ban az üzemeltető cég becsődölt másik óriásgőzöse, a Great Britain zátonyra futása miatt. A Great Westernt eladták a Royal Mail Steam Packet Co.-nak, amely nyugat-indiai utakra küldte, majd csapatokat szállított a krími háborúba. 1856-ban ócskavasként értékesítették, majd Millbankben szétdarabolták.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Brunel 200: SS Great Britain. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- ↑ a b Port Info: SS Great Western. [2009. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
- ↑ a b c d e Grace's Guide: SS Great Western. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
Források
[szerkesztés]- A technika krónikája ISBN 963-7836-446
