Rudolf Viest
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Rudolf Viest | |
 | |
| Rudolf Viest tábornok | |
| Született | 1890. szeptember 24. Nagyrőce |
| Meghalt | 1945 (?) kb. (54 évesen) Flossenbürg (koncentrációs tábor) |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Nemzetisége |  szlovák |
| Fegyvernem | szárazföldi |
| Szolgálati ideje | 1920 – 1945 |
| Rendfokozata | hadseregtábornok |
| Csatái | |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | akasztás |
| Iskolái | War College |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Viest témájú médiaállományokat. | |
Rudolf Viest szül. Wieszt Rezső (Nagyrőce, 1890. szeptember 24. – Flossenbürg, 1945.) szlovák tábornok, a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai vezetője, ill. a két háború közti Csehszlovákia egyetlen szlovák származású tábornoka.
Élete
[szerkesztés]Az első világháborúban a szerb hadseregben szolgált. 1920 és 1939 között a cseh-szlovák hadsereg tisztje, végül a 6. és 7. hadtest parancsnoka. 1933-ban dandártábornokká, 1938-ban hadosztály tábornokká léptették elő. 1938-ban a csehszlovák-magyar kormányközi tárgyalásokban is részt vett, mint a csehszlovák delegáció tagja. 1939-től a szlovák hadsereg tagja, az antifasiszta orientáltságú tisztek közé sorolható. A hazai ellenállással és a londoni emigráns kormánnyal is kapcsolatokat tartott fenn. 1939. március 14-én elsőként írta alá a Szlovákia önállósulása ellen tiltakozó kiáltványt. 1939. augusztus 29-én Magyarországon keresztül Franciaországba emigrált. Októberben a párizsi Csehszlovák Nemzeti Bizottság tagja lett, ill. az emigráns hadsereg parancsnoka. 1940 januárjától a franciaországi 1. csehszlovák divízió parancsnoka és ezen minőségében harcolt a németek ellen. Franciaország megszállása után Angliába menekült. Ekkor a Csehszlovák Állami Tanács tagja és a londoni emigráns kormány minisztere lett. Eduard Beneš követője volt.
1944. június 20-ától a csehszlovák kormánydelegátus helyettese lett felszabadított területen. Augusztus 22-én a Szovjetunióba repült. Október 6-án Moszkván át Besztercebányára ment a 2. csehszlovák ejtőernyős brigáddal a SzNF megsegítésére. Megérkezése után Golian után a szlovákiai 1. csehszlovák hadsereg parancsnoka és a haditanács elnöke lett. Általa az emigráns kormány nagyobb befolyásra próbált szert tenni a katonai vezetésben. Ebben az időben azonban rosszabbodott a katonai helyzet. Október 27-ének éjjelén kiadta Dóvalon a szlovákiai első csehszlovák hadsereg utolsó parancsát, melyben a hegyekbe való visszahúzódásra szólított fel. A parancs azonban már nem jutott el minden harcoló egységhez, emiatt is a harcrend szétesett. 1944. november 3-án Bukócon Goliannal együtt fogságba esett. Besztercebányán és Pozsonyban hallgatták ki, majd Berlinbe hurcolták, ahol a német bíróság halálra ítélte. A flossenbürgeni koncentrációs táborban végezték ki Goliannal együtt.
Emlékezete
[szerkesztés]
- Emléktábla Besztercebányán és Kassán
Kitüntetései
[szerkesztés]- 1945-ben posztumusz SzNF-rend első osztályával tüntették ki.
- 1945-ben 1939-es cseh-szlovák háborús kereszt
- 1969-ben Vörös zászló-rend
- 1945-ben posztumusz előléptették hadseregparancsnokká
- 1995-ben Ľudovít Štúr-rend I. osztálya
