Rosty János
| Barkóci Rosty János | |
| Született | 1759. július 21. Ják, Vas vármegye |
| Elhunyt | 1810. szeptember 15. (51 évesen) Kőszeg, Vas vármegye |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jezsuita szerzetes, hahóti apát, keszthelyi plébános |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Barkóczi Rosty János Vince (Ják, 1759. július 21.–Kőszeg, 1810. szeptember 15.), jezsuita szerzetes, hahóti apát, keszthelyi plébános, "A jó tanácshoz" ("Boni Consilii") címzett szabadkőműves páholy tagja.[1]
Családja és származása
[szerkesztés]
A tekintélyes nemesi származású barkóczi Rosty család sarja. Apja Rosty Ferenc (1718–1790) földbirtokos, Vas vármegye alispánja, királyi tanácsos, vármegyei követ, földbirtokos,[2] táblabíró, földbirtokos.[3] anyja bajáki Bajáky Katalin (1726–1782) úrnő. Az apai nagyszülei barkóczi Rosty László (fl. 1710-1730) vasi főszolgabíró, földbirtokos és a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Mária (fl. 1710-1714) voltak; az anyai nagyszülei bajáki Bajáky Mihály (1671-1734) vasi főszolgabíró, földbirtokos és niczki Niczky Mária (1698-1759) voltak.[4] Rosty János keresztszülei báró Sigray Károly (1716-1800), tolnai Festetics Borbála és lukafalvi Szarka János Vas vármegye alispánja voltak.[5] Rosty Jánosnak az egyik nagynénje, barkóczi Rosty Anna Mária (1722–1784), akinek a férje boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) Zala vármegyei alispán, földbirtokos; a másik nagynénje, barkóczi Rosty Katalin, szalapatakai Nagy Mihály (1706–1756) zalai alispánnak, királyi tanácsosnak a hitvese volt. Fiútestvére, Rosty Pál (1745–1810), táblabíró, főhadnagy, elítélt magyar jakobinus, földbirtokos;[6] leánytestvére barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753-1787),[7][8] akinek a férje mezőszegedi Szegedy Ignác (1736-1796), királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, földbirtokos,[9] és a lánya Kisfaludy Sándorné Szegedy Róza (1774–1832) volt.
Élete
[szerkesztés]Rosty János fiatal korában papi pályát választott. A szabadkőműves mozgalomba került kapcsolatba (fivére Rosty Pál is tagja volt, ahogy több más rokona is) és végül tagja lett a zalaegerszegi "A jó tanácshoz" ("Boni Consilii") címzett szabadkőműves páholynak.[10] A páholy vezetője, főmestere, jáprai Spissich János zalai alispán volt; a további tagjai Hajnóczy József, tubolyszeghi Tuboly László főszolgabíró, Kazinczy Ferenc, gróf Althan János Mihály zalai főispán a páholy helyettes főmestere, nemes Mlinarics Lajos, zalai alispán, és pallini Inkey Imre (1757-1813) királyi tanácsos felügyelő, pálóczi Horváth Ádám titkár, Ghillányi János szertartásmester, Somssich Lázár szónok, és Laky István kincstárnok.[11]
Az 1790. tavaszán a megyékben felállított és a hazatért korona őrzésére a politikai nyomásgyakorlás céljával Budára küldött speciális nemesi „díszbandériumok” vagy „ünnepi bandériumok” is vittek magukkal tábori káplánokat (Militare Capellanus Turmae), akik a helyben befolyásos papságból toborozódtak. Zalában például Rosty János, hahóti apát és keszthelyi plébános töltötte be ezt a tisztet, aki gróf Festetics György banderista főstrázsamester „embere” volt, tekintve, hogy az apátság és a hozzácsatolt plébánia ebben az időben a főúri család kegyurasága alá tartozott. A korabeli sajtó részletesen beszámolt a zalai bandérium és a gróf Festetics György kommandírozta Graeven huszárezred május 18–19-i keszthelyi ünnepélyes találkozójáról. 19-én a városi templomnál felállított kápolnasátornál Rosty apát és plébános „tisztes Papi öltözetben” várta a megyei közgyűlésről kisereglő gyülekezetet. A szertartásra a sátor előtt került sor a banderisták és a Graeven huszárok egy szárnyának részvételével, itt Rosty „tsak kevés, de fontos igékkel szivére kötötte a’ Zászlóallynak,tartozása tellyesitésére esküvéssel lejendő maga kötelezését; […] az esküvés formáját elöttök magyarúl el mondotta”. Az esküt követően a vitézek fegyvert rántottak és magyarul Téged Isten dicsérünköt énekeltek, majd áldást vettek.[12] Rosty János akkori keszthelyi plébánosról ezt is jegyezték: „Ezen érdemlett főtisztelendő ur egy azon hív papjai közül a magyar izraelnek, kikben — valamint más követésre méltó virtusoknak, ugy az igaz hazai szeretetnek is eleven példáit tiszteljük; a kik az anyai nyelvnek számkivetett állapotából való visszahozásán s fejedelmi székébe való beültetésén annál szívesebb igyekezettel munkálódnak, mivel tudják, hogy a magyar nyelv virágzásával a magyar kereszténység is inkább fog virágozni. — Mit is félnek a hitnek elfogyásától a kis lelkek ? Nem vehetnek azon a pokol kapui is diadalmat: — hogy fojthatná hát meg azt a magyar nyelv béhozása?".[13]
1796-ban Rosty János keszthelyi plébános borsmonostori apáttá nevezték ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ familysearch.org - római katolikus halottak - Kőszeg - Rosty János - 1810. szep 15.
- ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 47. kötet - 22. oldal
- ↑ familysearch.org Rosty Ferenc királyi tanácsos halála - 1790. február 4. - Kám, Vas vm. (In: Ják)
- ↑ Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Heraldika kiadó. 219. o.
- ↑ familysearch.org - Ják - Vas vm. római katolikus keresztelők - Rosty János - 1759. júl 29.
- ↑ familysearch.org Rosty Pál keresztelő adatlapja
- ↑ familysearch.org Rosty Katalin keresztelői adatlapja (boldogfai Farkas Ákos András adattárából)
- ↑ familysearch.org Szegedy Ignácné Rosty Katalin halála Ötvösön (In: Gógánfa) (boldogfai Farkas Ákos András adattárából)
- ↑ Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 254. o.
- ↑ Egly Tibor. Baráti literátusok, szabadkőműves testvérek és egyéb lelkes kultúr-ügyletek a zalaegerszegi páholy idején és tájékán (1790-1820). In: Pannon Tükör - 15. évf. 1. sz. (2010. január-február)
- ↑ Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996) Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849)Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség
- ↑ Nagy Ágoston. A francia háborúk nemesi felkeléseinek tábori lelkészete, különös tekintettel az 1809-es inszurrekcióra. In: Egyháztörténeti szemle 21. évf. 1. sz. (2020.)
- ↑ Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)1902-06-19 / 25. szám