Az integrálszámítás tágabb értelemben a matematika analízis nevű ágának a része, újabb és szűkebb értelemben azonban csak a primitív függvények meghatározásának módszertanát és technikáit értjük alatta. Eredeti tárgykörét a 20. században jelentős eredményekkel gazdagított mérték- és integrálelmélet fogadta magába.
A matematikában az integrál fogalma alatt általában a valós függvénytan kalkulusán belül oktatott, Riemann-féle integrál fogalmát értjük, és az integrálszámítás szűkebb értelemben vett célja valós függvények primitív függvényeinek meghatározása, és ezek alkalmazása különféle (például geometriai és statikai) problémák megoldásában.
Alapintegráloknak nevezzük az elemi valós függvények differenciálási szabályainak megfordításából adódó primitív függvényeket.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A tagonkénti integrálás az integrálandó lineáris kifejezések széttagolhatóságát jelenti, a következő műveleti tulajdonságok folytán:
Additivitás
Összegfüggvény (különbségfüggvény) primitív függvénye a tagok primitív függvényeinek összege (különbsége).
Homogenitás
Függvény konstansszorosának primitív függvénye a függvény primitív függvényének konstansszorosa.
Tagonként integrálható függvények például a polinomfüggvények.
A vizsgált intervallumon folytonosan differenciálható f és g függvények esetén
Parciálisan integrálhatók például a sinn x, cosn x, exsinn x és excosn x függvények, továbbá P(x) valós polinomfüggvény esetén parciálisan integrálható:
- választással;
- választással;
- választással;
- választással;
- választással;
- választással.
A vizsgált intervallumon folytonos f és folytonosan differenciálható g függvény esetén, ha F = ∫ f(x) dx, akkor
Megjegyzés. A helyettesítést az f( g(x) ) g'(x) alakú integrandus esetén konkrétan is elvégezhetjük, ha bevezetjük a t = g(x) új integrálási változót. Ennek differenciálja pont dt = g'(x) dx, így ekkor az integrál ∫ f(t) dt alakot ölt:
Nevezetes alesetek:
Egy valós változóból és valós számokból a négy alapművelettel képzett, végső soron két polinom hányadosaként előálló racionális törtfüggvény integrálása a következő lépésekben történhet:
- A valós együtthatós racionális törtfüggvényt maradékos osztással az alakra hozzuk, ahol a polinom fokszáma már kisebb, mint a polinom fokszáma.
- A nevezőt első- és (negatív diszkriminánsú) másodfokú főpolinomok egyértelműen előálló szorzatára bontjuk:
- A törtet a faktorainak megfelelő parciális törtek összegére bontjuk fel: A parciális törtek együtthatói a megfelelő lineáris egyenletrendszer megoldásával számíthatók ki.
- A parciális törtekre bontott kifejezést tagonként integráljuk a következő összefüggések alapján:
-
Az utolsó integrandus nevezőjében lévő másodfokú polinomot pedig teljes négyzetté alakítva, a megfelelő helyettesítéssel az integrál alakúra hozható, amelyet a következő redukciós formula segítségével számíthatunk ki:
Trigonometrikus függvényekből és valós számokból a négy alapművelettel képzett racionális kifejezések integrálása a helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására.
A helyettesítésből ; és adódik.
Az exponenciális függvényből és valós számokból a négy alapművelettel képzett racionális kifejezések integrálása a helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására.
A helyettesítésből adódik.
Hiperbolikus függvényekből és valós számokból a négy alapművelettel képzett racionális kifejezések integrálása a helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására.
A helyettesítésből ; és adódik.
Minthogy azonban a hiperbolikus függvények voltaképpen speciális exponenciális függvények, az exponenciális függvények integrálási módszere is alkalmazható rájuk.
A négy alapműveleten kívül gyökvonást vagy törtkitevőt is tartalmazó irracionális kifejezések integrálása a megfelelő helyettesítéssel sok esetben szintén visszavezethető racionális törtfüggvény integrálására. A legfontosabb esetek a következők:
- alakú kifejezés integrálása helyettesítéssel;
- alakú kifejezés integrálása helyettesítéssel;
- alakú kifejezés integrálása esetén , illetve esetén helyettesítéssel;
- alakú kifejezés integrálása helyettesítéssel, ahol a kitevők nevezőinek legkisebb közös többszöröse.
alakú irracionális kifejezések integrálása a következő helyettesítések valamelyikével általában visszavezethető racionális törtfüggvény integrálására:
- ;
- ;
- ahol az polinom valós gyöke.
Az határozott integrál geometriai jelentése: az , , egyenesek és az függvénygörbe által határolt síkidom előjeles területe (abban az értelemben, hogy az x tengely alá eső területrészt az integrál negatív előjellel számolja). Ebből következik, hogy az és függvénygörbék, valamint az és egyenesek által határolt síkidom területe:
Az , , paraméteres alakban megadott görbe alatti terület:
Az , , paraméteres alakban megadott görbéhez az origóból húzott szektor területe:
Az , polárkoordinátás alakban megadott görbéhez az origóból húzott szektor területe:
Ha az függvény az intervallumon differenciálható, és ugyanitt folytonos, akkor a függvénygörbe hosszúsága az adott intervallumon:
Az , , paraméteres alakban megadott folytonos ív hossza:
Az , polárkoordinátás alakban megadott folytonos ív hossza:
Ha az x tengelyre forgásszimmetrikus test palástjának a tengellyel párhuzamos ívét a folytonos függvény írja le, akkor a forgástestnek a tengely szakaszára eső térfogata:
Az , , paraméteres alakban megadott folytonos ív x tengely körüli megforgatásával nyert forgástest térfogata:
Ha az x tengelyre forgásszimmetrikus test palástjának a tengellyel párhuzamos ívét a folytonos függvény írja le, akkor a tengely szakasza körüli palást felszíne:
Az , , paraméteres alakban megadott folytonos ív x tengely körüli megforgatásával nyert forgástest palástjának felszíne:
Az függvénygörbe a és b abszcisszájú pontok által határolt ívének a súlypontja:
Ugyanezen ív alatti lemez súlypontja:
Az ívet az x tengely körül megforgatva, a kapott forgástest súlypontjának abszcisszája pedig: