Rhabdosphaeraceae
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 59,54–0 Ma | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rhabdosphaeraceae témájú rendszertani információt. |
A Rhabdosphaeraceae a Haptophytina Syracosphaerales csoportjának kládja.[1]
Történet
[szerkesztés]A Rhabdosphaera nemzetséget először Ernst Haeckel írta le 1894-ben,[2] és a kládot eredetileg Rhabdosphaeralennek nevezte.[3] Ostenfeld 1899-ben Rhabdosphaeralesnek nevezte a csoportot.[3] Az Algirosphaerát Lohmann 1902-ben, az Acanthoicát Lemmermann 1903-ban, a Rhabdosphaeraceae kládot 1908-ban írta le.[4][5]:40
1899-ben hozta létre Ernst Haeckel a Discosphaera nemzetséget az algák Paulotomeae (más néven Palmellarieae) osztályában. Német leírással érvényesítette, de nem volt akkor ismert faja. Ezután a Discosphaerát alganemzetségnévként használták, a szintén élő Discosphaera Dumort. gombanemzetségnév léte azonban nem szerepelt, és hamar a Sphaeria, majd később a Hypoxylon szinonimája lett. 2022-ben Doweld terjesztette be a Discosphaera Haeckel megőrzését a Discosphaera Dumont. névvel szemben.[6]
Morfológia
[szerkesztés]Kokkoszféra
[szerkesztés]Kokkolitjai a Syracosphaeraceae kládénál kevésbé törékeny lemezes, középen kiemelkedő, korábban kaliptrolitnak és kirtolitnak nevezett rabdolitok,[7][5] hosszuk 314–1670 nm.[8] Bár ezek mélyebb vizekben is előfordulnak, gyorsan csökken gyakoriságuk a mélyebb vizekben, mert a Syracosphaeraceae kládhoz hasonlóan ezek is feloldódnak és törnek.[5]:29 Mivel kokkolitjai jelentősen kiemelkednek, a sejt becsült átmérőjét ez befolyásolhatja. A kiemelkedések hossza változó, 5–17 μm, kalcittartalmuk 9–136 pg, ami az átlagos testkokkolitokénak (mintegy 1 pg), azonban az Acanthoica tüskéi kevésbé összetettek. A Rhabdosphaera-kokkoszférák dimorfak, tüskés és tüske nélküli kokkolitjai is vannak,[9] míg több más faj monomorf kokkoszférát alkot, mely lehet gömbölyű, szubszférikus vagy beomló,[10] és előfordulnak poli- vagy varimorf kokkoszférák is.[11]:62 Minden ismert faja termel heterokokkolitokat,[7] egyes fajai, például az Acanthoica quattrospina és az Algirosphaera robusta holokokkolitokat is termelhetnek.[12] Egyes fajokban a tüskén lyuk[10] vagy két csúcs lehet.[13]
Kokkolitjaiban V-, R- és T-egységek vannak, proximális oldalukon pórusok lehetnek.[10]
Ostor körüli kokkolitjai nem különülnek el a többitől.[10]
Míg az Acanthoica esetén az apikális kokkolitok lehetnek különlegesek, az Anacanthoica esetén az antapikálisak térhetnek el a testkokkolitoktól.[14]:40
Sejt
[szerkesztés]Egyes fajai gallérral, alapi lemezzel vagy tönkkel rendelkezhetnek.[15] A Prymnesiophyceae többi kládjához hasonlóan egysejtű ostorosok kloroplasztisszal.[10]
Vannak mozgó és szesszilis fajai is.[11]:62
Élőhely
[szerkesztés]20–60 m mélységben él tengerekben.[5]:27 Biogeográfiai elterjedése nem határozható meg egyértelműen, de az ismert, hogy a felső és középső fotikus zónákban található meg általában oligotróf környezetekben, de mezotróf környezetekben is él. A Discosphaera tubifera extrém oligotróf helyeken is megél.[16]
A klád megtalálható haloklinokban[17] és szigetek közelében, ahol jelentősen hozzájárul az ökoszisztémához.[18]
Életciklus
[szerkesztés]Több faj életciklusának csak heterokokkolit-képző szakaszai voltak 2021-ben ismertek, de Keuter et al. 2021-ben például a Calyptrosphaera heimdaliae fajt a Cyrtosphaera aculeata holokokkolit-képző életszakaszával azonosították,[19] és több más fajról is kiderült 2013-ban is, hogy egy másik faj haploid állapota.[20] Egyes fajai életciklusát hosszú távon is vizsgálták.[10]
Haploid állapotában holo-, diploid állapotában heterokokkolitokat termel.[20]
Ökológia
[szerkesztés]Pelágikus tengeri baktériumokkal élhetnek szimbiózisban,[8]
Nemzetségek
[szerkesztés]Az alábbi nemzetségek tartoznak ide:[1]
- Acanthoica Lohmann 1903
- Algirosphaera Schlauder 1945
- Amitha Shafik 1989
- Anacanthoica G. Deflandre 1952
- Anthosphaera
- Blackites W. W. Hay et K. M. Towe 1962
- Cepekiella P.H. Roth 1970
- Cruxia O. Varol 1989
- Cyrtosphaera A. Kleijne 1992
- Discosphaera Haeckel 1894 nom. cons.[6]
- Discoturbella P.H. Roth 1970
- Naninfula K. Perch-Nielsen 1968
- Notiocyrtolithus Shafik 1989
- Ommatolithus Shafik 1989
- Palusphaera Lecal 1966
- Pseudorhabdosphaera Lecel et Bernheim 1960
- Pseudotriquetrorhabdulus S. W. Wise 1976
- Rhabdolithes O. Schmidt 1870
- Rhabdosphaera Haeckel 1894
- Solisphaera J. Bollmann, M. Y. Cortés, A. Kleijne, J. B. Østerogaard et J. R. Young 2006
Egyes feltételezések szerint ide tartozhat a Kataspinifera Andruleit et Young 2010 is.[21]
Genetika
[szerkesztés]A 18S rRNS-OTU-k kisebb, a 28S rRNS-OTU-k nagyobb változatosságot mutatnak a valósnál a Rhabdosphaeraceae esetén.[12]
Egyetlen tenyésztett faja az Algirosphaera robusta.[22]
Evolúció
[szerkesztés]Legkésőbb 59,54–61,51 millió évvel ezelőtt, vagyis a paleocénben különült el: Solisphaera-fosszíliák ismertek e korból.[22] A Blackites a paleocénben legkésőbb az NP6 zónában jelent meg.[23]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Rhabdosphaeraceae. Global Biodiversity Information Facility . (Hozzáférés: 2022. október 23.)
- ↑ Percopo I, Siano R, Cerino F, Sarno D, Zingone A (2011. június 9.). „Phytoplankton diversity during the spring bloom in the northwestern Mediterranean Sea”. Bot Mar 54, 243–267. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b van Heck S: The ICBN: Things you need to know, 2019. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Algirosphaera robusta. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b c d Samtleben C, Schröder A (1990. január 11.). „Coccolithophoriden-Gemeinschaften und Coccolithen-Sedimentation im Europäischen Nordmeer”. 25, Christian-Albrechts-Universität zu Kiel. Hozzáférés: 2024. szeptember 15.
- ↑ a b Doweld AB (2022. október 17.). „(2916) Proposal to conserve the name Discosphaera Haeckel (Rhabdosphaeraceae, Prymnesiophyta, Algae) against Discosphaera Dumort. (Hypoxylaceae, Xylariales, Ascomycota, Fungi)”. Taxon 71 (5), 1112. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b Kleijne A (1992. szeptember). „Extant Rhabdosphaeraceae (coccolithophorids, class Prymnesiophyceae) from the Indian Ocean, Red Sea, Mediterranean Sea and North Atlantic Ocean”. Scripta Geol 100, 1–63. o.
- ↑ a b Malfatti F, Azam F (2009. december 8.). „Atomic force microscopy reveals microscale networks and possible symbioses among pelagic marine bacteria”. Aquat Microb Ecol 58, 1–14. o. DOI:10.3354/ame01355. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Sheward RM, Poulton AJ, Young JR, de Vries J, Monteiro FM, Herrle JO (2024. július 2.). „Cellular morphological trait dataset for extant coccolithophores from the Atlantic Ocean”. Sci Data 11. DOI:10.1038/s41597-024-03544-1. PMID 38956105. PMC 11220069.
- ↑ a b c d e f Archontikis OA, Young JR (2021. november 3.). „A reappraisal of the taxonomy and biodiversity of the extant coccolithophore genus Palusphaera (Rhabdosphaeraceae, Prymnesiophyceae)”. Phycologia 60 (6). DOI:10.1080/00318884.2021.1965758. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b Young J, Geisen M, Cros L, Kleijne A, Sprengel C, Probert I, Østergaard J (2003). „A guide to extant coccolithophore taxonomy”. J Nannoplankton Res, 36–66. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ a b Gran-Stadniczeñko S, Šupraha L, Egge ED, Edvardsen B (2017. január 29.). „Haptophyte diversity and vertical distribution explored by 18S and 28S ribosomal RNA gene metabarcoding and scanning electron microscopy”. J Eukaryot Microbiol 64 (4), 514–532. o. DOI:10.1111/jeu.12388. PMID 27973742. PMC 5574017.
- ↑ Self-Trail JM (2011). „Paleogene Calcareous Nannofossils of the South Dover Bridge core, Southern Maryland (USA)”. J Nannoplankton Res 32 (1), 1–28. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Young JR, Bown PR. „Some Emendments to Calcareous Nannoplankton Taxonomy”. J Nannoplankton Res 33 (1), 39–46. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Bystrická H (1976. november). „Calcareous nannoplankton of the Marthasterites tribrachiatus zone from the lower Eocene sediments of Slovakia”. Geol Carp 27 (2), 273–297. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Houdan A (2005-04-12), Cycle biologique et stratégies de développement chez les coccolithophores (Prymnesiophyceae, Haptophyta). Implications écologiques, Université de Caen, <https://theses.hal.science/tel-00009000/document>. Hozzáférés ideje: 2024-09-15
- ↑ Šupraha L, Ljubešić Z, Mihanović H, Henderiks J (2016. szeptember 8.). „Coccolithophore life-cycle dynamics in a coastal Mediterranean ecosystem: seasonality and species-specific patterns”. J Plankton Res 38 (5), 1178–1193. o. DOI:10.1093/plankt/fbw061. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Triantaphyllou MV, Baumann KH, Karatsolis BT, Dimiza MD, Psarra S, Skampa E, Patoucheas P, Vollmar NM, Koukousioura O, Katsigera A, Krasakopoulou E, Nomikou P (2018. július 2.). „Coccolithophore community response along a natural CO2 gradient off Methana (SW Saronikos Gulf, Greece, NE Mediterranean)”. PLoS One 13 (7), e0200012. o. DOI:10.1371/journal.pone.0200012. PMID 29966023. PMC 6028119. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Keuter S, Young JR, Koplovitz G, Zingone A, Frada MJ (2021. augusztus 18.). „Novel heterococcolithophores, holococcolithophores and life cycle combinations from the families Syracosphaeraceae and Papposphaeraceae and the genus Florisphaera”. J Micropaleontol 40 (2), 75–99. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b Cros L, Estrada M (2013. október 31.). „Holo-heterococcolithophore life cycles: ecological implications”. Mar Ecol Prog Ser 492, 57–68. o. DOI:10.3354/meps10473. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Andruleit H, Young JR (2010. december 1.). „Kataspinifera baumannii: a new genus and species of deep photic coccolithophores resembling the non-calcifying haptophyte Chrysochromulina”. J Micropaleontol 29, 135–147. o. ISSN 0262-821X. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b Rhabdosphaeraceae. Nannotax3 . (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Bown PR (2015. augusztus 3.). „Paleocene calcareous nannofossils from Tanzania (TDP sites 19, 27 and 38)”. J Nannoplankton Res 36 (1), 1–32. o. ISSN 1210-8049.
