Syracosphaeraceae
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Syracosphaeraceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Syracosphaeraceae témájú kategóriát. |
A Syracosphaeraceae a Haptophytina Syracosphaerales csoportjának kládja.[2]
Történet
[szerkesztés]Lohmann írta le 1902-ben a Syracosphaerinaet,[3]:89 és 4 nemzetséget sorolt ide (Pontosphaera, Scyphosphaera, Syracosphaera, Calyptrosphaera), majd Lemmermann 1903-ban módosította Syracosphaeridae névre.[4]:30 1908-ban jelent meg a 1912-ben írta le Lohmann a Deutschlandia nemzetséget a Deutschlandia anthosszal, mely a Syracosphaera rokonának bizonyult, így Syracosphaera anthosra nevezte át Janin.[4]:36, 38
A Pontosphaera és Scyphosphaera nemzetség később a Zygodiscales Pontosphaeraceae csoportjába került, míg a Calyptrosphaera a Coccolithales Calyptrosphaeraceae csoportjába, használták monomorf kaliptrolitképző fajok szemétkosár-nemzetségeként is, de a Syracosphaera szubjektív szinonimája is lehet.[4]:28, 30, 86
A Syracosphaera nemzetséget 1977-ben módosították Gaarder és Heimdal, miután kimutatták, hogy a Syracosphaera histrica és a Syracosphaera pirus proximális kokkolitjai a S. pulchráéihoz hasonló szerkezetűek.[5]:214
Morfológia
[szerkesztés]Kokkoszféra
[szerkesztés]Mozgó, kokkoszférái általában kidolgozottak, kétrétegűek és poláris kokkolitokkal rendelkeznek. Belső kokkolitjai állandó alakúak, többnyire murolitok középen lemezekkel és változó belső középső résszel (kaneolit). Külső kokkolitjai változékonyabbak, planolit, murolit és kirtolit is van köztük,[4]:32, 34 vagy például a Syracosphaera halldalii esetén hiányozhatnak, vagyis egyhéjú.[4]:50 Kokkolitjai törékenyebbek a Rhabdosphaeraceae kládéinál.[4]:30 Kokkolitjai holo- és heterokokkolitok is lehetnek.[4]:30
Egyes fajok ostor körüli vagy antapikális kokkolitjai erősen módosultak és kiemelkednek,[4]:30 de az ezen alapuló osztályozás mesterséges lehet.[4]:32 A S. lamina ostor körüli kokkolitjai nem rendelkeznek tüskével, és nem differenciáltak.[4]:38
A belső kört V-, a külsőt R-egységek alkotják, és tüskeszerűen nyúlik ki a protokokkolit-gyűrű felé.[6]:154 Egyes kokkolitokon, például a Syracosphaera molischii ostor körüli kokkolitjain négyfogású szimmetriájú kalix lehet.[4]:46
Kizárólag a Syracosphaeraceae esetén ismert belső és külső kokkolitok közti ditekatizmus.[7]:8 A külső kokkolitok módosult belső kokkolitok, de egyes esetekben ez kizárólag a külső héjak összehasonlításakor derül ki.[7]:8 A kokkolit-polimorfizmus a Syracosphaeraceae, Rhabdosphaeraceae, Papposphaeraceae és Scyposphaera taxonokra korlátozódhatott.[7]:9
Nemzetségközi különbségek
[szerkesztés]Megkülönböztethetők kokkolitjaikon kiemelkedésekkel rendelkező és nem rendelkező nemzetségei, de az ezen alapuló osztályozás mesterséges lehet.[4]:32
A Calciopappus planolitjai aszimmetrikus gyűrű alakúak lehetnek az ostor körül, és a tüskék alapjai, és nincs minden fajnál ostor körüli kokkolit,[8] míg a Michaelsarsia planolitjai középső központi nyílással és aszimmetrikus peremmel rendelkeznek, és oszteolitjai is lehetnek. Az Ophiaster csak test-, ostor körüli kokkolitokkal és oszteolitokkal rendelkezik.[4]:30, 32, 34 A Syracosphaera általában kéthéjú, külső kokkolitjai változók, 1, 2 vagy 3 karimájúak lehetnek, a 2 karimájúak gyakran plakolitszerűek és test-, ostor körüli vagy antapikális kokkolitokká differenciálódhatnak.[4]:36
Legtöbb faja holokokkolit-képző szakaszait korábban más fajként írták le.[4]
A Michaelsarsia kokkoszféráin általában 3–4, egyenként 8–12 kokkolitból álló kiemelkedés van, az Ophiasterén 4–7 hosszú „oszteolitkar”.[9] Az Ophiaster oszteolitjait kanál- vagy nyelvszerű végek kapcsolják össze.[10] Egyes fajokban a héjon nagy üreg van.[3]:116
Nehézségek
[szerkesztés]A morfológiai azonosítás nehezebb, mint a Rhabdosphaeraceae esetén: a legtöbb faj túl kicsi a megbízható krisztallográfiai elemzéshez.[6] A pleokroizmust használva nem lehet könnyen kiszámítani kokkolitjai tömegét, mivel egyes kristályaik c-tengelye közel párhuzamos a mikroszkóp tengelyével, ezért sötétnek tűnhetnek a kokkolitok.[11]
Sejt
[szerkesztés]Hossza 14–26, szélessége 9 μm.
Felépítése a Prymnesiophyceae kládéra hasonlít. Meszes kokkolitjai és membránja közt szerves pikkelyek lehetnek, ostorszerkezetéből hiányozhatnak a szekunder mikrotubulus-csoportok, ahol más Prymnesiophyceae-fajokban 2 mikrotubulus-gyökér lehet. Tekercses haptonémájuk alapi részében 7, tengelyében 8 mikrotubulus van. Haptonémája alapja a két alapi test közt van.[5]:208–210 Kétostorú,[5]:207 de nincs 1-es és 2-es kristályos ostorgyökere.[12]
2 kloroplasztisszal rendelkezik 3 tilakoidos lamellákkal és pirenoidokkal, köztük a mitokondriummal, a sejtmaggal és a Golgi-készülékkel, továbbá 2 alapi teste és perifériás és a haptonémához kapcsolódó endoplazmatikus retikuluma is van, utóbbi gyűrű alakú. Kokkolitjait vezikulumokban állítja elő.[5]:209–213[3]:111
Energiáját különböző méretű olajcseppekben tárolja.[3]:111
Élőhely
[szerkesztés]Gyakori magas tápanyagtartalmú és sejtsűrűségű, alacsony hőmérsékletű és diverzitású környezetekben télen és kora tavasszal.[13] Gyakori kokkolitképzők a jelenkori tengerekben.[14]
Életciklus
[szerkesztés]Haplodiplonta, általában diploid állapotában termel hetero-, és haploid állapotában holokokkolitokat. Utóbbiak egyszerű kis romboéderes kristályokból állnak, morfológiailag eltérnek a heterokokkolitoktól, és gyakran külön fajokba sorolták.[9]
Életciklusa során mindig mozgó állapotú.[4]:30
Evolúció
[szerkesztés]Legkésőbb a krétában alakult ki Tanzániából előkerült kokkoszféra-fosszíliák alapján.[6]:154, 159 Feltehetően az egyik legerősebb tafonómiai torzítást mutató recens taxon, mivel kokkolitjai kicsik és törékenyek.[6]:161
Nemzetségek
[szerkesztés]Élő nemzetségek
[szerkesztés]Az alábbi élő nemzetségek tartoznak ide:[2]
- Calcioconus J. Schiller 1925[* 1][15]:373
- Calciopappus Gaarder et Ramsfjell 1954
- Caneosphaera Gaarder 1977
- Coronosphaera Gaarder 1977
- Cricosphaera Braarud 1960
- ?Deutschlandia Lohmann 1912[* 2]
- Halopappus Lohmann 1912
- Lohmannosphaera Schiller 1913
- Michaelsarsia Gran 1912
- Ophiaster Gran 1912
- Syracosphaera Lohmann 1902
Fosszíliáit gyakran a Syracosphaera nemzetséghez rendelik.[4]:30
Kihalt nemzetségek
[szerkesztés]Az alábbi kihalt nemzetségek tartoznak ide:[2]
Genetika
[szerkesztés]Csak 2 faját tenyésztették eddig, így genetikai diverzitása jószerével ismeretlen. Nagy, sokszínű szekvenciakládot alkot.[14] A Syracosphaera három csoportja, a S. pulchra-, a S. nodosa- és a S. molischii-formacsoportok nagyjából megfelelnek a genetikai fajcsoportoknak.[14]
A 18S rRNS-OTU-k kisebb, a 28S rRNS-OTU-k nagyobb változatosságot mutatnak a valósnál a Rhabdosphaeraceae esetén.[16]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A WoRMS szerint kihalt nemzetség, azonban a Calcioconus vitreus élőként szerepel.
- ↑ Több faja átkerült a Syracosphaera nemzetségbe, a D. cinare nem bizonyított.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Miguel LC. III. Classification of living species, Planktonic coccolithophores of the NW Mediterranean, 38. o.. Hozzáférés ideje: 2024. szeptember 16.
- ↑ a b c Syracosphaeraceae Lemmermann, 1908. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. szeptember 16.)
- ↑ a b c d Lohmann H. „Die Coccolithophoridae, eine Monographie der Coccolithen bildenden Flagellaten, zugleich ein Beitrag zur Kenntnis des Mittelmeerauftriebs”. Arch Protistenkd 1, 89–165. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Young J, Geisen M, Cros L, Kleijne A, Sprengel C, Probert I, Østergaard J (2003). „A guide to extant coccolithophore taxonomy”. J Nannoplankton Res, 30–60. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ a b c d Inouye I, Pienaar RN (1988. szeptember 1.). „Light and electron microscope observations of the type species of Syracosphaera, S. pulchra (Prymnesiophyceae)”. Br Phycol J 23, 205–217. o.
- ↑ a b c d Bown PR, Young JR, Lees JA. „On the Cretaceous origin of the Order Syracosphaerales and the genus Syracosphaera”. J Micropaleontol 36, 153–165. o. DOI:10.1144/jmpaleo2016-001. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ a b c Young JR, Geisen M, Probert I (2005. október 1.). „A review of selected aspects of coccolithophore biology with implications for paleobiodiversity estimation”. Micropaleontology 51 (4), 267–288. o. DOI:10.2113/GSMICROPAL.51.4.267. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Archontikis OA, Millán JG, Andruleit H, Cros L, Kleijne A, Heldal M, Doan-Nhu H, Winter A, Blanco-Bercial L, Young JR (2023. július 28.). „Taxonomy and morphology of Calciopappus curvus sp. nov. (Syracosphaeraceae, Prymnesiophyceae), a novel appendage-bearing coccolithophore”. Protist 174 (5). DOI:10.1016/j.protis.2023.125983. PMID 37573812.
- ↑ a b Sheward RM, Poulton AJ, Young JR, de Vries J, Monteiro FM, Herrle JO (2024. július 2.). „Cellular morphological trait dataset for extant coccolithophores from the Atlantic Ocean”. Sci Data 11. DOI:10.1038/s41597-024-03544-1. PMID 38956105. PMC 11220069.
- ↑ Keuter S, Young JR, Koplovitz G, Zingone A, Frada MJ. „Novel heterococcolithophores, holococcolithophores and life cycle combinations from the families Syracosphaeraceae and Papposphaeraceae and the genus Florisphaera”. J Micropaleontol. DOI:10.5194/jm-40-75-2021. (Hozzáférés: 2024. szeptember 16.)
- ↑ Bollmann J (2013. július 8.). „Technical Note: Weight approximation of single coccoliths inferred from retardation estimates using a light microscope equipped with a circular polariser – (the CPR Method)”. Biogeosciences Discuss 10, 11155–11179. o. DOI:10.5194/bgd-10-11155-2013. (Hozzáférés: 2024. szeptember 16.)
- ↑ Probert I, Fresnel J, Billard C, Geisen M, Young JR (2007). „Light and electron microscope observations of Algirosphaera Robusta (Prymnesiophyceae)”. J Phycol 43 (2), 319–332. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2007.00324.x. (Hozzáférés: 2024. szeptember 16.)
- ↑ Triantaphyllou MV, Baumann KH, Karatsolis BT, Dimiza MD, Psarra S, Skampa E, Patoucheas P, Vollmar NM, Koukousioura O, Katsigera A, Krasakopoulou E, Nomikou P (2018. július 2.). „Coccolithophore community response along a natural CO2 gradient off Methana (SW Saronikos Gulf, Greece, NE Mediterranean)”. PLoS One 13 (7), e0200012. o. DOI:10.1371/journal.pone.0200012. PMID 29966023. PMC 6028119. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ a b c Young JR, Liu H, Probert I, Aris-Brosou S, de Vargas C. „Morphospecies versus phylospecies concepts for evaluating phytoplankton diversity: the case of the Coccolithophores”. Cryptogamie, Algologie 35 (4), 353–377. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss4.2014.353. (Hozzáférés: 2024. szeptember 16.)
- ↑ Marshall HG (1968. április). „Coccolithophores in the Northwest Sargasso sea”. Limnol Oceanogr 13 (2), 370–376. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 16.)
- ↑ Gran-Stadniczeñko S, Šupraha L, Egge ED, Edvardsen B (2017. január 29.). „Haptophyte diversity and vertical distribution explored by 18S and 28S ribosomal RNA gene metabarcoding and scanning electron microscopy”. J Eukaryot Microbiol 64 (4), 514–532. o. DOI:10.1111/jeu.12388. PMID 27973742. PMC 5574017.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Syracosphaeraceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
