REV3L
| REV3L | |
 | |
| Azonosítók | |
| Jel | REV3L |
| Entrez | 5980 |
| OMIM | 602776 |
| RefSeq | NM_001286431 |
| UniProt | O60673 |
| PDB | 4EXT |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 6. krom. q21 |
A reverziómentes 3-szerű fehérje (REV3L), más néven DNS-polimeráz ζ, katalitikus alegység (POLZ) a REV3L gén által kódolt enzim.[1][2][3]
A REV3 alegység a REV7-tel együtt alkotja a B családbeli Pol ζ-t. Ez közepes hűségű polimeráz 3’–5’-exonukleázaktivitás nélkül. Nem képes a DNS-léziókból hozzáadni nukleotidot, de képes terminális hibájú primereket bővíteni. Így a Pol ζ nagyon fontos a transzléziós szintézisben, mivel más TLS-polimerázokkal együtt tud működni, melyek a lézión át is tudnak nukleotidot adni a lézió áthidalásához. A legtöbb polimeráz nehezen tud bővíteni hibás egyezéseket, mivel nem kötnek megfelelően a hibás DNS-hez. Így a sejt halál helyett élhet egy mutációval, mely hátrányos lehet, így a Pol ζ az evolúciót hajtja.[4]
Az emlős-REV3L 3130 aminosavból áll.[5]
Expresszió[szerkesztés]
Normál és rosszindulatú humán szövetek egyaránt nagy mennyiségben expresszálják.[6]
2 izoformája keletkezik alternatív splicing révén.[5]
Funkció[szerkesztés]
A REV3L-ből és a REV7-ből álló DNS-polimeráz ζ hibákra képes transzléziós szintézist végez.[7] A DNS-javításban való fontosságát jelzi, hogy a REV3L hiánya egérben embrionális letalitást okoz.[5] A REV3L hibái genominstabilitást okoznak, és összefüggnek a sejthalállal és a szeneszcenciával. Ezek alapján a DNS-polimeráz ζ célzása a rákterápiában fontos lehet, azonban az ezzel összefüggő kromoszómainstabilitás is figyelembe veendő.[5]
A Pol ζ alapvetően nem megfelelően működő repliszóma esetén aktiválódik.[5]
Klinikai jelentőség[szerkesztés]
A gyomorrákot okozó N-metil-N’-nitro-N-nitrozoguanidin az expresszióját növeli.[8]
Az ultraibolya sugárzás vagy a benzo[a]piréndiol-epoxid okozta DNS-léziókon túli szintézishez fontos a REV3L.[9]
Kölcsönhatások[szerkesztés]
A REV3L kölcsönhat a MAD2L2-vel, létrehozva a DNS-polimeráz ζ-t.[10][11]
REV1-gyel is komplexet alkot, azonban a hREV1–hREV3–hREV7 komplex nem stabil.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gibbs PE, McGregor WG, Maher VM, Nisson P, Lawrence CW (1998. július 1.). „A human homolog of the Saccharomyces cerevisiae REV3 gene, which encodes the catalytic subunit of DNA polymerase zeta”. Proc Natl Acad Sci U S A 95 (12), 6876–80. o. DOI:10.1073/pnas.95.12.6876. PMID 9618506.
- ↑ Morelli C, Mungall AJ, Negrini M, Barbanti-Brodano G, Croce CM (1999. március 1.). „Alternative splicing, genomic structure, and fine chromosome localization of REV3L”. Cytogenet Cell Genet 83 (1–2), 18–20. o. DOI:10.1159/000015157. PMID 9925914.
- ↑ Entrez Gene: REV3L REV3-like, catalytic subunit of DNA polymerase zeta (yeast)
- ↑ Zhou J, Zhou XA, Zhang N, Wang J (2020. december 15.). „Evolving insights: how DNA repair pathways impact cancer evolution”. Cancer Biol Med 17 (4), 805–827. o. DOI:10.20892/j.issn.2095-3941.2020.0177. PMID 33299637. (Hozzáférés: 2024. március 12.)
- ↑ a b c d e Martin SK, Wood RD (2019. szeptember 19.). „DNA polymerase ζ in DNA replication and repair”. Nucleic Acids Res 47 (16), 8348–8361. o. DOI:10.1093/nar/gkz705. (Hozzáférés: 2024. március 12.)
- ↑ Kawamura K (2001). „The error-prone DNA polymerase zeta catalytic subunit (Rev3) gene is ubiquitously expressed in normal and malignant human tissues”. Int. J. Oncol. 18 (1), 97–103. o. DOI:10.3892/ijo.18.1.97. PMID 11115544.
- ↑ a b Murakumo Y (2001). „Interactions in the error-prone postreplication repair proteins hREV1, hREV3, and hREV7”. J. Biol. Chem. 276 (38), 35644–51. o. DOI:10.1074/jbc.M102051200. PMID 11485998.
- ↑ Zhu F (2003). „Response of human REV3 gene to gastric cancer inducing carcinogen N-methyl-N'-nitro-N-nitrosoguanidine and its role in mutagenesis”. World J. Gastroenterol. 9 (5), 888–93. o. DOI:10.3748/wjg.v9.i5.888. PMID 12717825.
- ↑ Li Z (2003). „hREV3 is essential for error-prone translesion synthesis past UV or benzo[a]pyrene diol epoxide-induced DNA lesions in human fibroblasts”. Mutat. Res. 510 (1–2), 71–80. o. DOI:10.1016/S0027-5107(02)00253-1. PMID 12459444.
- ↑ Murakumo Y, Roth T, Ishii H, Rasio D, Numata S, Croce CM, Fishel R (2000. február 1.). „A human REV7 homolog that interacts with the polymerase zeta catalytic subunit hREV3 and the spindle assembly checkpoint protein hMAD2”. J. Biol. Chem. 275 (6), 4391–7. o. DOI:10.1074/jbc.275.6.4391. PMID 10660610.
- ↑ Murakumo Y, Ogura Y, Ishii H, Numata S, Ichihara M, Croce CM, Fishel R, Takahashi M (2001. szeptember 1.). „Interactions in the error-prone postreplication repair proteins hREV1, hREV3, and hREV7”. J. Biol. Chem. 276 (38), 35644–51. o. DOI:10.1074/jbc.M102051200. PMID 11485998.
További információk[szerkesztés]
- Xiao W (1998). „Identification, chromosomal mapping and tissue-specific expression of hREV3 encoding a putative human DNA polymerase zeta”. Carcinogenesis 19 (5), 945–9. o. DOI:10.1093/carcin/19.5.945. PMID 9635887.
- Lin W, Wu X, Wang Z (1999). „A full-length cDNA of hREV3 is predicted to encode DNA polymerase zeta for damage-induced mutagenesis in humans”. Mutat. Res. 433 (2), 89–98. o. DOI:10.1016/s0921-8777(98)00065-2. PMID 10102035.
- Murakumo Y (2000). „A human REV7 homolog that interacts with the polymerase zeta catalytic subunit hREV3 and the spindle assembly checkpoint protein hMAD2”. J. Biol. Chem. 275 (6), 4391–7. o. DOI:10.1074/jbc.275.6.4391. PMID 10660610.
- Karayianni E (2000). „Transcriptional map of chromosome region 6q16→q21”. Cytogenet. Cell Genet. 86 (3–4), 263–6. o. DOI:10.1159/000015356. PMID 10575223.
- Mungall AJ (2003). „The DNA sequence and analysis of human chromosome 6”. Nature 425 (6960), 805–11. o. DOI:10.1038/nature02055. PMID 14574404.
- Ohashi E (2005). „Interaction of hREV1 with three human Y-family DNA polymerases”. Genes Cells 9 (6), 523–31. o. DOI:10.1111/j.1356-9597.2004.00747.x. PMID 15189446.
- Tao WA (2005). „Quantitative phosphoproteome analysis using a dendrimer conjugation chemistry and tandem mass spectrometry”. Nat. Methods 2 (8), 591–8. o. DOI:10.1038/nmeth776. PMID 16094384.
- Olsen JV (2006). „Global, in vivo, and site-specific phosphorylation dynamics in signaling networks”. Cell 127 (3), 635–48. o. DOI:10.1016/j.cell.2006.09.026. PMID 17081983.
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
