Rénium-heptafluorid
| Rénium-heptafluorid | |||
| |||
| IUPAC-név | rénium-heptafluorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 17029-21-9 | ||
| PubChem | 123369 | ||
| ChemSpider | 26323924 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | HFHBKXWKPQUYIA-UHFFFAOYSA-G | ||
| UNII | H54U6B0W52 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | ReF7 | ||
| Moláris tömeg | 319,196 g/mol | ||
| Megjelenés | Világossárga kristályos anyag | ||
| Sűrűség | 4,3 g/cm3 | ||
| Olvadáspont | 48,3 °C | ||
| Forráspont | 73,72 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | reagál | ||
| Gőznyomás | 13,41 kPa[1] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | triklin, aP16 | ||
| Tércsoport | P1 (No. 2) | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A rénium-heptafluorid (ReF7) sárga, alacsony olvadáspontú szilárd anyag, az egyetlen stabil fém-heptafluorid.[2] Torzult pentagonális bipiramis, a jód-heptafluoridhoz hasonló molekulákból áll, amit 1,5 K-en elvégzett neutrondiffrakciós vizsgálatokkal sikerült igazolni.[3] A szerkezet nem rideg, amit elektrondiffrakciós vizsgálatok erősítettek meg.[4]
Előállítása, reakciói és tulajdonságai
[szerkesztés]A rénium-heptafluorid előállítható elemeiből 400 °C-on:[5]
- 2 Re + 7 F2 → 2 ReF7
Előállítható továbbá rénium robbanásával kén-hexafluoridban.[6]
Bázisok hidrolizálják, ami perréniumsav és hidrogén-fluorid képződésével jár:[1]
- ReF7 + 4H2O → HReO4 + 7HF
Fluoriddonorokkal, például CsF-dal a négyzetes antiprizmás szerkezetű ReF−8 aniont képezi.[7] A fluoridakceptor antimon-pentafluoriddal (SbF5) ReF+6 iont képez.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d (1961. december 2.) „The vapour-pressures and other properties of ReF6 and ReF7” (angol nyelven). Journal of Inorganic and Nuclear Chemistry 20 (3), 189–197. o. DOI:10.1016/0022-1902(61)80267-4.
- ↑ Chemistry of the Elements, 2., Butterworth-Heinemann (1997). ISBN 978-0-08-037941-8
- ↑ (1994) „Crystal and Molecular Structures of Rhenium Heptafluoride”. Science 263 (5151), 1265–7. o. DOI:10.1126/science.263.5151.1265. PMID 17817431.
- ↑ (1970) „Electron Diffraction Study of Rhenium Fluorides. II. Structure, Pseudorotation, and Anharmonic Coupling of Modes in ReF7”. The Journal of Chemical Physics 53 (6), 2235. o. DOI:10.1063/1.1674318.
- ↑ a b Inorganic Chemistry. Boston: Academic Press (2001). ISBN 0-12-352651-5
- ↑ (1969. december 2.) „On the synthesis of ReF7 and the existence of ReF2 and ReF3” (angol nyelven). Journal of Inorganic and Nuclear Chemistry 31 (8), 2391–2396. o. DOI:10.1016/0022-1902(69)80569-5.
- ↑ (2000) „The structures of ReF−8 and UF2−8”. Journal of Fluorine Chemistry 102, 69. o. DOI:10.1016/S0022-1139(99)00248-1.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhenium heptafluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.