Ugrás a tartalomhoz

Qazim Koculi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Qazim Koculi
Koculi az 1930-as években
Koculi az 1930-as években
Született1883. április 14.
Kocul
Elhunyt1943. január 2. (55 évesen)
Vlora
Állampolgárságaalbán
Foglalkozásapolitikus
Iskolái
Albánia miniszterelnöke
Hivatali idő
1921. december 6. 1921. december 6.
ElődPandeli Evangjeli
UtódHasan Prishtina
Albánia 16. közmunkaügyi és mezőgazdasági minisztere
Hivatali idő
1924. június 16. 1924. december 24.
miniszterelnökFan Noli
ElődKoço Kota (közmunkaügy)
UtódKoço Kota

Qazim Koculi aláírása
Qazim Koculi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Qazim Koculi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Qazim Koculi bég, albánul Qazim bej Koculi (nevének ejtése t͡ɕazim kɔt͡suli; Kocul(wd), 1883. április 14.[1]Vlora, 1943. január 2.[2]) albán politikus. Ismert névváltozata Qazim Muhameti, a nemzetközi sajtóban Kazim Koutzouli.

Pályáját tengerésztisztként kezdte az Oszmán Birodalom szolgálatában, majd Albánia 1912-es függetlenné válása után bekapcsolódott hazája politikai életébe. 1920-ban Vlora prefektusa lett és az élére állt a várost és környékét megszálló olasz hadsereg elűzésével záruló fegyveres küzdelemnek. 1921. december 6-án alkotmányellenes körülmények között kinevezték Albánia kormányfőjének, de politikai támogatottság híján kudarcot vallott egy működőképes kabinet összeállításával, így még aznap lemondott miniszterelnöki megbízatásáról. A következő években a hatalmát építő Amet Zogu ellenzékéhez tartozott, tagja volt a júniusi forradalommal hatalomra jutott Noli-kormánynak. Miután 1924 végén Zogu visszaszerezte a hatalmat, Koculi tizenöt éven át Nyugat-Európában élt és részt vett az emigráns hazafias szervezetek tevékenységében. Az 1920-as év ünnepelt, az olaszokat kikergető „vlorai hőse” 1939-ben tért vissza az olasz megszállás alá került Albániába, és a fasiszta bábállam kollaboráns politikusa lett. Máig nem teljesen tisztázott körülmények között 1943 elején gyilkolták meg albán gerillák.

Életútja

[szerkesztés]

A Vlorához közel eső Kocul faluban született muszlim családban, Muhamed és Qamo Hysni Koculi gyermekeként.[3] Alapiskoláit Vlorában végezte el, majd a janinai Zoszimaia(wd) görög gimnázium növendéke volt.[4] A tehetős Vlora család anyagi támogatásának köszönhetően a konstantinápolyi katonai akadémián kapott tengerésztiszti kiképzést, ahonnan alhadnagyi rangban szerelt le.[5] Ezt követően belépett az oszmán haditengerészet kötelékébe. 1909-ben egy Prévezához közeli tengeri csata után parancsmegtagadásért felfüggesztették, de Koculi a felelősségre vonás elől megszökött, és 1912-ig Argentínában élt.[6] Refije Aliu Koculival kötött házasságukból két gyermekük született, Kujtim fiuk és Nurije leányuk.[7]

Politikai pályájának elindulása

[szerkesztés]

Az albán függetlenség kikiáltásának évében, 1912-ben visszatért hazájába. Részt vett az önálló Albánia kikiáltásával záruló vlorai nemzetgyűlésen, majd a vlorai kikötő parancsnoka lett. Később 1917-ig a közeli Brataj(wd) elöljárójaként tevékenykedett, majd 1917-től 1919-ig Tepelena alprefektusi tisztségét töltötte be.[8] Vlora képviseletében részt vett az albánia közjogi alapjait megszilárdító 1920. januári lushnjai kongresszuson.[9] 1920. május 29-én közfelkiáltással Vlora prefektusává nevezték ki.[10] Pár nappal később, június 5-én az élére állt a várost és környékét megszálló olasz csapatok elleni, augusztus 2-án albán győzelemmel záruló csatának.[11]

1921. április 5-én az első választott albán nemzetgyűlés képviselője lett, ahol a néppárti frakció soraiban politizált.[12] 1921 októberében részt vett a Szent Egység néven elhíresült koalíciós Evangjeli-kabinet kormánynévsorának összeállításában.[13]

Miniszterelnöki megbízatása

[szerkesztés]

A régenstanács egyik tagja, Aqif Elbasani felbujtására 1921. december 6-án a hajnali órákban puccsal lemondatták Pandeli Evangjeli kormányfőt.[14] Elbasani ezt követően az alkotmány szellemiségével ellentétesen Koculit nevezte ki miniszterelnöknek. Az új miniszterelnöknek azonban semmiféle politikai támogatottsága nem volt, így a tárcavezetői posztokra általa kiszemelt politikusok – Fan Noli, Luigj Gurakuqi és mások – sorra elhárították a felkérést. A kudarcos egyeztetéseket követően Koculi még aznap, 1921. december 6-án lemondott kormányfői tisztségéről.[15] Mindössze tizenkét órán keresztül volt Albánia miniszterelnöke, ezzel Albánia történelmének mindmáig legrövidebb ideig hivatalban lévő kormányfője lett.[16]

Zogu-ellenes küzdelmei

[szerkesztés]

Miután a júniusi forradalom elűzte a hatalmát építgető Amet Zogut az országból, 1924. június 16-án korábbi ellenfele, Fan Noli alakított kormányt. Koculi ebben a kabinetben a közmunkaügyi és mezőgazdasági tárca vezetésére kapott megbízást.[17] Egyik feladata a földreform előkészítése volt, és bár 1924 szeptemberében irányításával felállt a földreformtörvényt előkészítő bizottság, megvalósításából végül semmi nem lett.[18] Egyes korabeli híresztelések szerint Koculi minisztersége idején 375 napóleonaranyat sikkasztott el az államkincstárból.[19]

Zogu 1924 decemberében jugoszláv segítséggel ismét magához ragadta a hatalmat. Koculi jobbnak látta emigrációba vonulni.[20] A következő tizenöt évet Nyugat-Európában, főként Olaszországban töltötte, vezetőségi tagja volt több antizogista emigráns politikai szervezetnek, így a Nemzeti Forradalmi Bizottságnak(wd), majd az 1930-as évek második felében a Nemzeti Egységnek(wd) is.[21] 1938 novemberében két emigráns politikustársával, Ali Këlcyrával és Mustafa Krujával közreadtak egy memorandumot, amelyben hitet tettek amellett, hogy Zogu elűzésének és Albánia gazdasági-társadalmi fejlődésének egyedüli záloga Olaszország segítsége, egyúttal az albán koronát felajánlották egy Savoyai-házi uralkodónak.[22]

Kollaborálása és halála

[szerkesztés]

Miután Olaszország 1939 áprilisában lerohanta Albániát, Koculi is hazatért. Az 1920-as év „vlorai hőse”, akinek vezetésével akkor kiverték az országból a megszálló olaszokat, húsz év elteltével a hazáját ismét megszálló Olaszország politikai céljainak kiszolgálója lett. Koculi belépett az Albán Fasiszta Pártba(wd), tagja lett a fasiszta államtanácsnak.[23] 1940 derekán azt a megbízást kapta, hogy a megszállók ellen harcoló gerillák letörésére irreguláris szabadcsapatokat szervezzen Vlora környékén.[24]

1942 december végén Mustafa Kruja kormányfő azzal a különmegbízással menesztette Koculit Vlorába, hogy tárgyalások útján igyekezzen rávenni a környéken harcoló ellenállókat a fegyverletételre. Egyes értelmezések szerint az albán milícia felállításáért küzdő Kruja titokban éppen az ellenállás szervezésével bízta meg Koculit.[25] A küldetés azonban váratlan tragédiával zárult: 1943. január 2-án a déli órákban Koculit és a vlorai prefektust, Lele Koçit egy bizonyos Hasan Alia gerillái meggyilkolták.[26] Halálának körülményeit illetően ellentmondanak egymásnak a források. Az egyik narratíva szerint a gerillák a város határában gyilkolták meg Koculit nem sokkal Vlorába érkezése után.[27] Egy másik változat szerint 1943. január 2-án egyeztetésre került sor a gerillavezérekkel Vlorában, amelynek során az árulással megvádolt és a kormány ajánlatán is feldühödött ellenállók Koculit és Koçit meggyilkolták.[28] A korabeli kommunista értelmezés és Faik Quku(wd) nacionalista politikus későbbi visszaemlékezése szerint valójában az olasz hatóságok álltak Alia gerillái mögött, ők állíttatták félre egykori legyőzőjüket, aki 1939 után sem élvezte a bizalmukat.[29] Koculit meggyilkolása után két nappal, 1943. január 4-én temették el szülőfalujában, Koculban, sírja ma is itt található.[30]

Az olasz hatóságok Francesco Jacomoni helytartó utasítására elszabotálták a Koculi haláláért felelősök megbüntetését, ami tovább erősítette a gyanút, hogy ők lehettek a merénylet felbujtói. Mustafa Kruja felháborodásában 1943. január 10-én benyújtotta lemondását, kormánya január 13-án feloszlott.[31]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Qafoku 2017 :72.
  2. Elsie 2013 :240.; Qafoku 2017 :72.
  3. Qafoku 2017 :72.
  4. Elsie 2013 :240.
  5. Elsie 2013 :240.; Qafoku 2017 :72.
  6. Elsie 2013 :240.
  7. Qafoku 2017 :72.
  8. Elsie 2013 :240.; Qafoku 2017 :72.
  9. Elsie 2013 :240.; Qafoku 2017 :72.
  10. Pearson 2004 :145. • Vö. Elsie 2013 :241.
  11. Pearson 2004 :146., 149–150., 181.; Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :72.
  12. Elsie 2013 :241.
  13. Fischer 2012 :31.
  14. Palotás 2003 :224.; Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :31–32.; Elsie 2013 :134.; Qafoku 2017 :64., 68., 70.
  15. Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :32.; Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :72–73.; Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2020. április 3.)
  16. Qafoku 2017 :xviii., 72–73.
  17. Pearson 2004 :225.; Austin 2012 :56.; Dervishi 2012 :18.; Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :74.
  18. Austin 2012 :62.
  19. Qafoku 2017 :74.
  20. Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :72.
  21. Pearson 2004 :412.; Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :75.
  22. Pearson 2004 :412–413.; Elsie 2013 :234.
  23. Pearson 2005 :234.; Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :75.
  24. Pearson 2005 :7.
  25. Qafoku 2017 :76., 79.
  26. Pearson 2005 :233–234.; Qafoku 2017 :76–77.
  27. Qafoku 2017 :76.
  28. Pearson 2005 :233–234.; Qafoku 2017 :77.
  29. Qafoku 2017 :76–78.
  30. Qafoku 2017 :72.
  31. Pearson 2005 :234.; Elsie 2013 :241.; Qafoku 2010 :79.

Források

[szerkesztés]
  • Austin 2012: Robert C. Austin: Founding a Balkan state: Albania’s experiment with democracy, 1920–1925. Toronto: University of Toronto. 2012. ISBN 9781442644359  
  • Dervishi: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Qafoku 2017: Roland Qafoku: Historia e 33 kryeministrave të Shqipërisë nga Ismail Qemali te Edi Rama (’Albánia 33 miniszterelnökének története Ismail Qemalitól Edi Ramáig’). 2. kiad. Tiranë: Onufri. 2017. ISBN 978-9928-226-63-1