Ugrás a tartalomhoz

Procession

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Procession
dal a(z) Queen II albumról
Megjelent1974. március 8. (Anglia)
1974. április 9. (Amerika)
Felvételek1973. augusztus
Trident Studios, London
StílusProgresszív rock, art rock
Hossz1:12
KiadóEMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
SzerzőBrian May
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
A Queen II album dalai
Első oldal
  1. Procession
  2. Father to Son
  3. White Queen
  4. Some Day One Day
  5. The Loser in the End
Második oldal
  1. Ogre Battle
  2. The Fairy Feller’s Master-Stroke
  3. Nevermore
  4. The March of the Black Queen
  5. Funny How Love Is
  6. Seven Seas of Rhye
SablonWikidataSegítség

A Procession az első dal a brit Queen együttes 1974-es Queen II albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. Az album úgynevezett Fehér oldalára került, amelyre egy kivétellel csak May írt dalokat.

Teljesen instrumentális darab, May Red Specialján és Roger Taylor jelzésszerű dobolásán kívül semmilyen más hang nem hallható benne. May a John Deacon basszusgitáros által készített Deaky Amp erősítőt használva átfedő gitárhangzást hozott létre, amellyel nagyzenekari hatást akart elérni, valamint a hegedű hangját próbálta leutánozni. A melódiák nagy része a „Father to Son” című dalból származik. A kompozíció első felében a jobb csatornán három rétegezett gitárhang szól, a bal csatornán egyetlen gitárhang hallható, alternatív, DADGBE gitárhangolással. A második felében két négyszólamú gitárhang hallható. Egyike az album néhány olyan dalának, amelyik nem ér határozottan véget, hanem egybefolyik a következő dallal – ebben az esetben a „Father to Sonnal”.

1973 és 1974 között magnóról játszották be, úgy indították a koncerteket.

A Pink Floyd hatása

[szerkesztés]

Akik szerint az egész albumra nagy hatással volt a Pink Floyd The Dark Side of the Moon albuma, azok az azon hallható bevezető Speak to Me-hez hasonlítják a dalt, mivel ugyanúgy egyfajta bevezetőt jelent az albumba – címéhez méltón is leginkább egy királyi felvonulás aláfestő zenéjére emlékeztet, ezzel utalhat az album White Queen és The March of the Black Queen dalaira.

A Speak to Me-hez hasonlóan a Procession is halk, szívdobbanásszerű dobszólammal indul.

Hangszerek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]