Premodern építészet
| Premodern építészet | |
.jpg) | |
| Hochzeitsturm, Darmstadt (1907, Josef Maria Olbrich) | |
| Időszak | kb. 1905 – kb. 1920 |
| Elterjedés | Európa |
A premodern építészet vagy tárgyilagos építészet[1] az európai építészetben – más stílusokkal párhuzamosan – jelenlévő, körülbelül 1900/1905 és 1920 közötti építészeti stílus. Jellemzője az 1920 utáni modern építészethez hasonló leegyszerűsítés, szerkezeti elemek megmutatása, ugyanakkor a stílus a történelmi építészet díszítéseiből kezdetben nem hagyott el mindent. Különféle irányzatai alakultak ki a díszesebbektől a modern értelemben vett teljesen puritánig, a görbe vonalakat használóktól a teljesen szögletesekig.
Előzményei
[szerkesztés]A premodern építészet egyik előzményeként a 19. század második felében jelenlévő ipari eklektikát nevezhetjük meg, amely szintén a leegyszerűsítés irányába terelte az építészet fejlődését.
Kevés díszt alkalmazó építészet volt az 1890-es évek Chicagói iskolája (Louis Sullivan),[2] majd 1903 körül a vasbetonvázas párizsi építészet (August Perret, Henri Sauvage).[3]
Előzmény a századfordulós szecessziós osztrák szecesszión belül a Wiener Werkstätte iskola, illetve különösen a német szecessziós (jugendstil) építészet, amelyek kifejezetten a geometrikus díszítéseket részesítették előnyben.[3] Josef Hoffmann építészetének fejlődése tipikus példa az utóbbira.[4]
A stílus kialakulásának okai között keresendő az újabb mérnöki szerkezetek elterjedése, illetve az angliai lakásépítkezési programok.[1]
Története
[szerkesztés]A modern építészethez hasonlóan a mérnöki szerkezetek megmutatását,[5] a formai leegyszerűsítést kereste,[6] azzal ellentétben azonban ez a stílus kezdetben még nem vetette el a díszítést, hanem szabályos, geometrikus mintákban fenntartotta azt. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a díszítések jelentősége az építészeti alkotás szempontjából egyre csökkent.[1] Jellemzője volt még a történeti formák stilizálása, a tagozatok egyszerűsítése, a homlokzati osztásmezők megnövelése, a nagy falfelületek áttekinthetővé válása.[6] Bizonyos fokú klasszicizálás is jellemezte a stílust.[3] (Ez azonban nem azonos a historizmus neoklasszicizmusával, pl. Szépművészeti Múzeum.) Fontos kiemelni, hogy a stílussal párhuzamosan tovább élt a szecesszió és historizmus több, késői változata is. A szecesszió formáit egyébként néhány premodern-futurista építész fel is használta épületeinél,[7] azaz a stílusok tiszta és keveredett állapotban folyamatosan hatottak egymásra.
A teljes dísztelenséghez – de nem a teljes szögletességhez – végül egyébként Otto Wagner jutott el a Bécsi Posta-takarékpénztár épületének belső részével, míg a hasábszerű formák Adolf Loos „érdemének” tudhatók be.[8]
Eltérések vannak a különböző kézikönyvek között a stílus kialakulási idejének meghatározásában. Déry Attila és Merényi Ferenc szerint az 1898 és 1903 között felépült Amszterdami Tőzsde volt a stílushasználat egyik legkorábbi példája. Bolla Zoltán szerint a premodern építészet ennél később, csak 1905 körül fejlődött ki.[3]
A premodern építészetnek létezett északi ága is, ehhez sorolható a finn premodern építészet (pl. Helsinki főpályaudvar).
A premodern építészettel kapcsolatban J. L. M. Lauweriks publikálta írásban gondolatait.[4]
Otto Wagner
[szerkesztés]A premodern építészet kapcsán megkerülhetetlen megemlékezni Otto Wagner (1841–1918) osztrák építészről. Az élete első felében historizáló stílusban (többek között Budapesten is, Rumbach utcai zsinagóga)[9] alkotó építész az 1890-es évektől az osztrák szecesszió egyik vezéralakja lett.[10] Élete utolsó éveiben azonban ismét stílust váltott, az 1910-es években már egyre kevesebb díszítést (vagy semmilyen díszítést nem) alkalmazó premodern formában tervezte meg épületeit.[11]
Néhány premodern jellegű alkotása:
-
Otto Wagner Kórház, Bécs -
Postatakarékpénztár, Bécs -
Postatakarékpénztár, Bécs (belső) -
Apartmanszálloda, Bécs Neustiftgasse 40. -
II. Wagner-villa, Bécs
.jpg)
Historizáló premodern
[szerkesztés]- Amszterdami Tőzsde (1898–1903, Hendrik Petrus Berlage)[5]
- Dame-du-Travail templom, Párizs (1899–1901, Jules Astruc)[5]
- Városháza, Stockholm (1906–1923, Ragnar Östberg)[5]
- Főpályaudvar, Helsinki (1910, Eliel Saarinen)[5]
- Hochzeitturm, Darmstadt (1907, Josef Maria Olbrich)[4]
- Lutherkirche, Karlsruhe (1905–1906, Karl Moser és Curjel)[4]
- Stocklet-palota, Brüsszel (1905–1911, Josef Hoffmann)[4]
- Štenc-ház, Prága (1909–1911, Otakar Novotný)[4]
- Kovařik-villa, Prostějov (1910, Emil Králik)[4]
- Szent Balázs-templom, Zágráb (1912, Viktor Kovačić)[4]
- Zsinagóga, Trencsén (1913, Scheibner Richárd és Pál Hugó)[12]
-
Amszterdami Tőzsde -
Dame-du-Travail templom -
Dame-du-Travail templombelső -
Stockholmi városháza -
Helsinki Főpályaudvar -
Lutherkirche, Karlsruhe -
A Hochzeitsturm teteje -
Stocklet-palota -
Štenc-ház -
Szent Balázs-templom, Zágráb -
Zsinagóga, Trencsén
.jpg)
Kubista premodern
[szerkesztés]A premodern építészet egy része igyekezett elhagyni a történeti formák alkalmazását. Némely építészt a kortárs kubista áramlatok inspiráltak, ők az épülethatároló megmozgatott síkok különféle változataival és árnyékhatásaival alkotottak különleges épületeket:
- Neklanova utcai bérház, Prága (1913, Josef Chochol)[13]
- Kovařovicova-villa, Prága (1913, Josef Chochol)
- Bedřich Bendelmeyer épületei, Prága[13]
- „Fekete Istenanya” háza, Prága (1911–1912, Josef Gocar)[13]
-
Kovařovicova-villa -
„Fekete Istenanya” háza
„Sima falu” premodern
[szerkesztés]A teljes dísztelenséget, és formákkal való játékok hiányát a premodern építészet harmadik irányzatát jellemezte. Ez volt az az építészet, amely mai szemmel leginkább hasonlít a későbbi (két világháború közötti) időszakot jellemző modern építészetre. Az irányzat központi alakja, egyben fő teoretikusa Adolf Loos volt. A Goldmann- és Salatsch-áruházon egyetlen övpárkány képezi a tagolást, a Steiner-háznál már teljesen díszítetlen falak és keretezetlen ablakok vannak jelen.[13] Loos odáig ment, hogy 1908-ban megjelent Díszítés és bűn (Ornament and Crime) című tanulmányában az egyszerűsítés, dísztelenség már nem csupán költséghatékonyságot, hanem kulturális emelkedettséget, erkölcsi pluszt, etikai magasságot is jelentett. „A díszítéstől való megszabadulás a lelki erősség jele.”[14] Némely építész nem jutott el eddig a pontig, ők (pl. Robert Oerley) a vízszintes tagolásokat hangsúlyozták ki.[13] Példák:
- Goldmann- és Salatsch-áruház, Bécs (1909–1910, Adolf Loos)[13]
- Steiner-ház, Bécs (Adolf Loos)[13]
- Scheu-ház, Bécs (Adolf Loos)[13]
- Luithlen Szanatórium, Bécs (1907, Robert Oerley)[13]
- Wenke-áruház, Jaroměř (1908–1909, Josef Gočár)[13]
- Eigen Haard-házak, Amszterdam (1913, Michel de Klerk)[13]
-
Goldmann- és Salatsch-áruház -
Steiner-ház -
Scheu-ház -
Luithlen Szanatórium -
Wenke-áruház
.jpg)
Szerkezetkiemelő, racionalista premodern
[szerkesztés]Bizonyos építészek az épülettartó (vas, vasbeton) szerkezetek és üvegfelületek kiemelését helyezték a középpontba. Korai képviselőik (pl. Perret) még alkalmaztak minimális díszítést épületeiken, később ezek eltűntek.
- Franklin utcai ház, Párizs (1903–1904, Auguste Perret)[15]
- Rue de Pointhieu-i garázs, Párizs (1905, Auguste Perret)[16]
- Champs-Elysées Színház (1911–1912, Auguste Perret)[17]
- Le Parisien Office, Párizs (1903–1905, Georges Chedanne)[17]
- parabolaíves léghajóhangárok (1910-es évek, Eugéne Freyssinet)[18]
- AEG-turbinacsarnok, Berlin (1908–1910, Peter Behrens és Karl Bernhardt)[19]
- Fagus-művek, Alfeld an der Leine (1911, Walter Gropius és Adolf Meyer)[20]
- Luban-i Vegyi Üzem, Poznań (1911, Hans Poelzig)[20]
- Víztorony, Poznań (1911, Hans Poelzig)[20]
- Dronsfield Brothers Office building, Oldham (1908, James Henry Sellers)[7]
- Jahrhunderthalle, Wroclaw (1913, Max Berg)[7]
- I. Goetheanum (1908, Rudolf Steiner, Carl Schmid-Curtius, Ernst Aisenpreis) – folytatása, a II. Goetheanum már nem ebben a korszakban épült (1928)[7]
- Fiat-üzem, Torino (1915–1921, Giacomo Matté-Trucco)[7]
A fiatalon elhunyt Antonio Sant'Elia fantasztikus kinézetű épületek,[21] Tony Garnier városrészek terveit (pl. Cité Industrielle) készítette el ilyen formában.[19]
-
AEG-turbinacsarnok -
Fagus-művek -
Poznańi Víztorony -
Fiat-üzem -
Jahrhunderthalle, külső -
Jahrhunderthalle, belső -
Jahrhunderthalle, kupola -
I. Goetheanum -
II. Goetheanum (nem a korszakba tartozó épület)
Utóélete
[szerkesztés]A premodern építészet a két világháború között eljutott a teljesen dísztelen korai modern építészethez. Másik utódstílusa a díszeket megtartó art déco lett.
Magyarországon
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Gottdank, i. m., 90. o.
- ↑ https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-12-evfolyam/a-modern-epiteszet-kialakulasa-amerikaban/a-chicagoi-iskola
- ↑ a b c d Bolla, i. m., 39–40. o.
- ↑ a b c d e f g h Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 415. o.
- ↑ a b c d e Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 414. o.
- ↑ a b Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 413. o.
- ↑ a b c d e Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 421. o.
- ↑ Joedicke, i. m.
- ↑ Archivált másolat. [2023. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 4.)
- ↑ https://magyarnarancs.hu/lokal/szep-az-ami-praktikus-113887
- ↑ https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/elet-forma/otto-wagner-a-stilusvalto
- ↑ https://zsido.com/megujul-a-trencseni-zsinagoga/
- ↑ a b c d e f g h i j k Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 416. o.
- ↑ https://epiteszforum.hu/az-egyszeruseg-ezer-arca-epiteszkongresszus-2012
- ↑ Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 417. o.
- ↑ Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 417-418. o.
- ↑ a b Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 418. o.
- ↑ Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 418-419. o.
- ↑ a b Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 419. o.
- ↑ a b c Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 420. o.
- ↑ Déry: Európai építészet 1750–1918, i. m., 422. o.
Források
[szerkesztés]- A szecessziós és a premodern építészet In: Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest: Ariton Kft. 2019. ISBN 9786150058528 , 39-40. o.
- Déry Attila – Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867–1945. Urbino Kft., Szekszárd, 2000, ISBN 963-00-3490-5
- A premodern építészet In: Déry Attila: Európai építészet 1750–1918. Budapest, 2004. (Merényi Ferenccel közösen), 413-423. o.
- Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában 1867–1918, Corvina Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-13-2096-0
- Gottdank Tibor: Vidor Emil, a műépítész, Balassi Kiadó Kft., Budapest, 2022, ISBN 9789634561248
- Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet. A forma, a funkció és a szerkezet szintézise, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961
- https://www.octogon.hu/epiteszet/a-premodern-malnai-a-palyakezdestol-az-elso-vilaghaboruig/
- https://varoskepp.blog.hu/2009/05/28/majdnemmodernek_1911_bol
- http://muzeumcafe.hu/hu/salgotarjani-utcai-zsido-temeto-reneszansza/
- https://www.studocu.com/hu/document/pecsi-tudomanyegyetem/building-constructions-5/1-premodern-epiteszet-elmelet-epiteszet-tortenet-tantargy-premodren-epiteszeti-korszak/28623629
Egyéb irodalom
[szerkesztés]- Kubinszky Mihály: Adolf Loos, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967 (Architektúra-sorozat)
- Kubinszky Mihály: Otto Wagner, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 (Architektúra-sorozat)
- August Sarnitz: Otto Wagner 1841–1918. A modern építészet úttörői, Taschen-Vince Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 978-3-8228-5691-8 (Kismonográfia album-sorozat)
- Otto Wagner: Írások, tervek, épületek, TERC Kft., Budapest, 2012, ISBN 978 963 9968 17 2