Portisch Lajos

Portisch Lajos
Személyes adatok
Születési dátum	1937. április 4. (87 éves)
Születési hely	Zalaegerszeg, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Kitüntetései	Budapest díszpolgára (2015) a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje
Versenyzői adatok
Cím	nemzetközi nagymester (1961)
Élő-pontszám	2467 (2014. júliustól)
Legmagasabb Élő-pontszám	2655 (1980. január)
Legmagasabb ranglista	világranglista 2–3.
FIDE-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Portisch Lajos témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Sakk Sakkolimpia bronz 1956, Moszkva csapat bronz 1962, Várna egyéni bronz 1966, Havanna csapat ezüst 1970, Siegen csapat ezüst 1972, Szkopje csapat arany 1978, Buenos Aires csapat ezüst 1980, La Valletta csapat ezüst 1988, Szaloniki egyéni bronz 1988, Szaloniki egyéni ezüst 1994, Moszkva egyéni bronz 1994, Moszkva egyéni Sakk-csapatvilágbajnokság ezüst 1985, Luzern csapat Sakkcsapat Európa-bajnokság bronz 1961, Oberhausen csapat arany 1961, Oberhausen egyéni bronz 1965, Hamburg csapat ezüst 1965, Hamburg egyéni ezüst 1970, Kapfenberg csapat bronz 1970, Kapfenberg egyéni bronz 1973, Bath csapat bronz 1973, Bath egyéni ezüst 1977, Moszkva csapat ezüst 1977, Moszkva egyéni ezüst 1980, Skara csapat bronz 1980, Skara egyéni bronz 1983, Plovdiv csapat arany 1983, Plovdiv egyéni

Portisch Lajos (Zalaegerszeg, 1937. április 4. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, csapatban sakkvilágbajnokságon ezüstérmes, Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmes, kilencszeres magyar bajnok.

Az egyik legerősebb – nem szovjet – sakkjátékos az 1960-as évek eleje és az 1980-as évek vége között. Az 1970-es és az 1980-as években a világ legjobb tíz sakkozójának egyike. Tizenkét világbajnoki zónaközi döntőn vett részt, hét alkalommal jutott be a világbajnokjelöltek versenyének párosmérkőzéses negyeddöntőjébe, ebből két alkalommal az elődöntőbe. 20 sakkolimpián játszott. Több megdönthetetlennek tekinthető sakkolimpiai rekord fűződik a nevéhez, amelyeken 1 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet szerzett a magyar válogatott színeiben. Kilenc alkalommal nyert magyar bajnokságot. Számos erős nemzetközi versenyt nyert meg. 2004-ben A Nemzet Sportolója címmel tüntették ki.

2023-ban a World Chess Hall of Fame tagjai sorába választották.

Pályafutása

Tizenöt évesen szerepelt első alkalommal a magyar bajnokságban. 1955-ben az ifjúsági világbajnokságon negyedik helyezést szerzett, amelyen Borisz Szpasszkij későbbi felnőtt világbajnok lett a győztes. Ugyanebben az évben a magyar sakkbajnokság középdöntőjéből beverekedte magát a döntőbe, ezzel a teljesítményével szerezte meg a mesteri címet.

1956–1959 között négy alkalommal vett részt a Főiskolai világbajnokságon, amelyeken a magyar csapat tagjaként 2., 4., 5. és 3. helyezést ért el. 1959-ben az 1. táblán a mezőny legjobb eredményét érte el.

A nemzetközi mesteri címet 1958-ban szerezte meg, a Balatonfüreden rendezett nemzetközi verseny megnyerésével, ahol olyan erős nagymestereket utasított maga mögé, mint Szabó László és Alekszandr Tolus.

1961 óta nemzetközi nagymester.

1960 és 1993 között 12 alkalommal kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek zónaközi döntőjére. Ebből hét alkalommal harcolta ki a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen való részvétel jogát, és három alkalommal jutott be a legjobb 4 közé.

1970-ben a 3. táblán játszott a Világválogatottban az 5 világbajnokkal felálló Szovjetunió válogatottja ellen, és Viktor Korcsnojt 2,5 – 1,5 arányban legyőzte. (A mérkőzést a Szovjetunió nyerte 20,5 – 19,5 arányban.)

1978-ban első táblásként volt tagja a sakkolimpiát nyert magyar válogatottnak.

2015. áprilisban az Élő-pontszáma a klasszikus sakkban 2467, amellyel a magyar ranglistán a 37., rapidsakkban 2426. Legmagasabb Élő-pontértéke 1980. januárban 2655 volt. A chessmetrics.com historikus pontszámítása szerint elért eredményei alapján 1980. február és 1984. február között 8 alkalommal is a világranglista 3. helyén állt. A FIDE archív nyilvántartása szerint az 1981. júliusi világranglistán Anatolij Karpov mögött Viktor Korcsnojjal holtversenyben a 2–3. helyen állt.

Kilencszeres magyar bajnok

15 alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében, ebből 9 alkalommal az 1. helyet szerezte meg. Eredményei:

• 1955: 10–11. hely (bajnok: Barcza Gedeon);
• 1957: 5–6. hely (bajnok Barcza Gedeon);
• 1958: 1. hely holtverseny után Barcza Gedeon és Szabó László (sakkozó) előtt;
• 1959: 1–3. hely (holtverseny után 3. hely) Szabó László és Barcza Gedeon mögött;
• 1961: 1. hely holtverseny után Szabó László előtt;
• 1963: 4. hely, bajnok Bilek István;
• 1964: 1. hely;
• 1965: 1. hely;
• 1968: 2. hely, bajnok Forintos Győző;
• 1971: 1. hely;
• 1975: 1. hely;
• 1981: 1. hely holtverseny után Faragó Iván előtt;
• 1984: 2–4. hely, bajnok Adorján András;
• 1991: 6. hely, bajnok Polgár Judit;
• 2003: 2–3. hely, bajnok Almási Zoltán.

Világbajnokjelölti versenyek

1960-ban Madridban szerepelt először zónaversenyen, ahol Svetozar Gligorić mögött Arturo Pomar nagymesterrel holtversenyben a 2–3. helyet érte el. Első zónaközi döntőjére 1962-ben Stockholmban került sor, ahol a 9–10. helyen végzett, éppen hogy lemaradva a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésre való jogosultságról. Ezt a versenyt egyébként Bobby Fischer nyerte meg.

Portisch megnyerve az 1963-ban Halléban rendezett zónaversenyt, jogot szerzett az 1964-es amszterdami zónaközi döntőn való részvételre, amelyen Samuel Reshevskyvel holtversenyben a 8–9. helyen végzett. A holtverseny megnyerése után Portisch első alkalommal játszhatott a világbajnoki címért a legjobb 8 között. A Mihail Tal elleni párosmérkőzésen 1965-ben Bledben azonban 5,5 – 2,5 arányban alulmaradt.

Portisch megnyerve az 1967-es hallei zónaversenyt, kvalifikálta magát az 1967-es sousse-i (Tunézia) zónaközi döntőre, amelyen az 5. helyen végzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen Bent Larsennel szemben 4,5 – 5,5 arányban maradt alul.

Az 1969-ben Raachban rendezett zónaversenyen a 2–5. helyet szerezte meg. A két továbbjutó helyért a négyes holtverseny eldöntése során Borislav Ivkov, Jan Smejkal és Ulf Andersson ellen a 6 játszmából 4 pontot szerezve jutott tovább az 1970-es Palma de Mallorcai zónaközi döntőbe, amelyen Vaszilij Szmiszlovval a 7–8. helyen végzett. Az első tartalék helyéért párosmérkőzést kellett vívniuk, amely 3–3-ra végződött, így a verseny holtversenyszámítása döntött, ami Szmiszlovnak kedvezett, de a tartalék beugrására nem került sor.

Portisch továbbjutott az 1973-ban Petropolisban rendezett zónaközi döntőből, miután a versenyen holtversenyben a 2–4. helyen végzett, és a rájátszásban Lev Polugajevszkij és Jefim Geller ellen a 8 játszmából 5,5 pontot szerzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen 1974-ben Palma de Mallorcában Tigran Petroszján ellen 6–7 arányban alulmaradt.

Az 1976-os zónaközi döntőn Bielben Petroszjánnal és Tallal holtversenyben, Larsen mögött a 2–4. helyet szerezte meg. A holtversenyt eldöntő rájátszásban a 8 mérkőzésből 4 pontot szerezve jutott a legjobb nyolc közé. Miután az első meccsen 1977-ben Rotterdamban 6,5 – 3,5 arányban legyőzte Larsent, először jutott a legjobb négy közé. Ezt követően azonban Genfben 8,5 – 6,5 arányban alulmaradt Borisz Spasszkijjal szemben.

1979-ben a megosztott 1–3. helyen jutott tovább a Rio de Janeiróban rendezett zónaközi döntőről. Ekkor revánsot vehetett Borisz Szpasszkijon, mert a párosmérkőzésük 7–7 arányú döntetlennel ért véget, de a sötéttel szerzett több pontjával Portisch jutott immár második alkalommal a legjobb négy közé. Ott azonban 6,5 – 4,5 arányban kikapott Hübnertől.

Az 1982-es zónaközi döntőn Tolucában az 1–2. helyet szerezte meg, de a legjobb nyolc között 6–3 arányban vereséget szenvedett Viktor Korcsnojtól.

Az 1985-ös zónaközi döntőre kvalifikálta magát, de ott nem szerezte meg a továbbjutáshoz szükséges helyezést.

Az 1987-ben Szirákon rendezett zónaközi versenyen a 3–4. helyet érte el, az ezt követő rájátszásban John Nunn ellen 4–2-es eredménnyel harcolta ki a párosmérkőzésekre való továbbjutás jogát. Az első körben 3,5 – 2,5 arányban nyert Rafael Vaganjan ellen, de a legjobb négy között ugyanilyen arányban kikapott Jan Timmantól.

Az 1990-ben Manilában rendezett zónaközi versenyen jó kezdés után erősen visszaesett, és nem ért el továbbjutó helyet.

Nem járt sikerrel az 1993-ban Bielben rendezett zónaközi versenyen sem.

Kiemelkedő versenyeredményei

Portisch (IBM Amsterdam 1969)

• 1-3. hely: Budapest, 1956
• 1. hely: Balatonfüred, 1958
• 2. hely: Hastings, 1958-1959
• 2-3. hely: Kecskemét, 1962
• 1. hely: Amszterdam IBM verseny, 1963
• 1. hely: Szarajevó, 1963
• 3. hely: Beverwijk, 1964
• 2-3. hely: Malaga, 1964
• 1-2. hely: Beverwijk, 1965
• 3-4. hely: Zágráb, 1965 (szupernagymester-verseny)
• 3. hely: Mar del Plata, 1966
• 1-2. hely Kecskemét, 1966
• 4-5. hely: Santa Monica, 1966 (a világ 16 legjobb sakkozójából 7 vett részt rajta)
• 3. hely: Palma de Mallorca, 1966
• 1. hely: Amszterdam (IBM verseny), 1967
• 2-4. hely: Wijk aan zee, 1968
• 1. hely: Szkopje, 1968
• 1. hely: Amszterdam, 1969 (1,5 pont előnnyel!)
• 3-4. hely Wijk aan Zee, 1969
• 1-2. hely: Monte-Carlo, 1969
• 1. hely: Hastings, 1969/70
• 1. hely: Hastings, 1970/71
• 2-4. hely: Amszterdam, 1971
• 1. hely: Wijk aan Zee, 1972
• 1. hely: Las Palmas, 1972
• 3. hely Teesside, 1972
• 1-3. hely: San Antonio, 1972
• 3-4. hely: Palma de Mallorca, 1972
• 1. hely: Ljubljana/Portoroz, 1973
• 1. hely: Wijk aan Zee, 1975
• 1. hely: 2. Interpolis Tournament, Hollandia, 1978
• 1-2. hely: Tigran Petroszján emlékverseny, Moszkva, 1999
• 1. hely: Amszterdam, 2001
• 2-3. hely: 53. magyar bajnokság, Hévíz, 2003
• 2-4. hely: Gausdal (Norvégia), 2007
• 2. hely: Bazna (Románia), 2008
• 3. hely: Nyílt magyar bajnokság, Balatonlelle, 2009
• 2. hely: Gotth' Art Kupa, Szentgotthárd, 2010

Csapateredményei

Főiskolai világbajnokságok

1956-1959 között négy alkalommal játszott a magyar főiskolai sakkválogatottban világbajnokságon. A csapat 1956-ban ezüst, 1959-ben bronzérmet szerzett. Ez utóbbi alkalommal Portisch az 1. táblások között a legjobb eredményt érte el.

Európa-bajnokságok

Nyolc Európa-bajnokságon képviselte a magyar színeket, amelyeken 1961 és 1983 között a csapat minden alkalommal dobogós helyezést ért el. Portisch 1961-ben és 1983-ban tábláján a mezőny legjobb eredményét nyújtotta, a többi alkalommal is a 2. vagy 3. legjobb eredményt érte el.

• Oberhausen 1961: csapat ezüst, tábláján egyéni 1. hely;
• Hamburg 1965: csapat bronz, tábláján egyéni 2. hely;
• Kapfenberg 1970: csapat ezüst, tábláján egyéni 3. hely;
• Bath 1973: csapat bronz, tábláján egyéni 3. hely;
• Moszkva 1977: csapat ezüst, tábláján egyéni 2. hely;
• Skara 1980: csapat ezüst, tábláján egyéni 3. hely;
• Plovdiv 1983: csapat bronz, tábláján egyéni 1. hely;
• Debrecen 1992: csapat 11. hely.

Sakkolimpiák

Portisch Lajos több rekordot is tart:

• a legtöbb (20) sakkolimpián játszott válogatott csapatban;
• a legtöbb játszmát (260) játszotta sakkolimpián;
• a legtöbb pontot szerezte sakkolimpián (176,5).

Legnagyobb sikere az 1978-as, Buenos Airesben rendezett sakkolimpián csapatban elért 1. helyezése, ahol az 1. táblán 14 játszmából elért 10 pontjával nagyban hozzájárult a sikerhez. 1988-ban és 1994-ben tábláján a 2. legjobb eredményt érte el. A 20 sakkolimpián, amelyen részt vett, összesen 11 érmet szerzett.

• 12. Sakkolimpia, Moszkva, 1956: csapat bronz;
• 16. Sakkolimpia, Tel Aviv, 1964: egyéni bronz;
• 17. Sakkolimpia, Havanna, 1966: csapat bronz;
• 19. Sakkolimpia, Siegen, 1970: csapat ezüst;
• 20. Sakkolimpia, Skopje, 1972: csapat ezüst;
• 23. Sakkolimpia, Buenos Aires, 1978: csapat arany;
• 24. Sakkolimpia, Valletta, 1980: csapat ezüst;
• 28. Sakkolimpia, Thessaloniki, 1988, tábla ezüst, teljesítményérték bronz;
• 31. Sakkolimpia, Moszkva, 1994, tábla ezüst, teljesítményérték bronz.

Kötetei

• Portisch Lajos, Sárközy Balázs: 600 végjáték, Corvina, 1973. ISBN 963-13-2157-6
• Portisch Lajos–Sárközy Balázs: 600 végjáték; 2. jav. kiad.; Sport, Bp., 1976
• A sakk az én keresztem. Portisch Lajossal beszélget Kocsis L. Mihály; Kairosz, Bp., 2006 (Miért hiszek?)
• németül: Thun, Frankfurt am Main 1986, 1992 ISBN 3-87144-810-9
• oroszul: Портиш Л., Шаркози Б. 600 окончаний. Москва : Физкультура и спорт, 1979. 237 с.

Könyvek róla

• Gelenczei Emil: Grandmaster Lajos Portisch; Chess Player, Nottingham, 1968 (The Chess Player series)
• Hajtun József: Portisch nagymester; Sport, Bp., 1978
• Egon Varnusz: Lajos Portisch. Portré 114 játszmával. Corvina, 1989
• német kiadás: Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main 1990. ISBN 3-8171-1101-0
• Varnusz Egon: Lajos Portisch Mr. Hungarian Chess. A XX. század legnagyobb magyar sakkozójának életútja. 170 válogatott játszma; Máyer, Bp., 2000
• Károlyi Tibor: Portisch Lajos; Chess Evolution, Budaörs, 2016 (Legendás sakkozóink)
• Хайтун Й. Гроссмейстер Портиш. Москва : Физкультура и спорт, 1977. 221 с (Выдающиеся шахматисты мира)
• Шахматы : энциклопедический словарь / гл. ред. А. Е. Карпов. – М.: Советская энциклопедия, 1990. – С. 312 – 313. – 100 000 экз. – ISBN 5-85270-005-3

Nevezetes sakkjátszmái

• Lajos Portisch vs László Szabó, Budapest 1958, Grunfeld Defence, Exchange Variation (D85), 1-0
• Lajos Portisch vs Svetozar Gligorić, Madrid Zonal 1960, King's Indian Defence, Orthodox Variation (E99), 1-0
• Lajos Portisch vs Leonid Stein, Amsterdam Interzonal 1964, Benoni Defence (A56), 1–0
• Lajos Portisch vs Tigran Petrosian, Moscow 1967, Slav Defence, Exchange Variation (D10), 1-0
• Bent Larsen vs Lajos Portisch, Porec Candidates' match 1968, game 4, Queen's Gambit Declined, Orthodox Variation (D61), 0-1
• Lajos Portisch vs David Bronstein, Monte Carlo 1969, Queen's Gambit, Symmetrical Defence (D06), 1-0
• Vasily Smyslov vs Lajos Portisch, Portorož Candidates' Reserve match 1971, game 4, Sicilian Defence, Najdorf Variation (B92), 0-1
• Lajos Portisch vs Anatoly Karpov, San Antonio 1972, Nimzo-Indian Defence, Rubinstein / Gligoric Variation (E55), 1-0
• Mikhail Tal vs Lajos Portisch, Varese Candidates' Playoff 1976, Sicilian Defence, Najdorf Variation, Poisoned Pawn (B97), 0-1
• Boris Spassky vs Lajos Portisch, Mexico Candidates' match 1980, game 1, Sicilian Defence, Closed Variation (B25), 0-1
• Anthony Miles vs Lajos Portisch, Lucerne Olympiad 1982, Reti Opening / Tarrasch Defence (A04), 0–1
• Nigel Short vs Lajos Portisch, Linares 1990, Ruy Lopez, Modern Steinitz Variation (C75), 0-1

Díjai, elismerései

• Szocialista Munkáért Érdemérem (1961) a lipcsei sakkolimpián elért eredményért
• A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1968)
• A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozata (1972) a szkopjei sakkolimpián szerzett ezüstéremért
• A Munka Érdemrend arany fokozata (1978), a Buenos Airesben rendezett sakkolimpián elért 1. helyezésért
• Mesteredző (1979)
• Pro Urbe Zalaegerszeg (1989)
• Pro Urbe díj (2003) A Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp SK sakkcsapatának tagjaként.
• A Nemzet Sportolója (2004)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2007)
• XIII. kerület díszpolgára (2012)
• Budapest díszpolgára (2015)
• Nemzetközi fair play díj, életmű kategória (2016)

Források

• A nemzeti sporthivatal Portischról
• Aranyos sakktörténelem – 1978, Buenos Aires
• Portisch Lajos a nemzet sportolója!

További információk

• Verőci Zsuzsa: PORTISCH LAJOS: HISZEM, HOGY A SAKK JOBBÁ TESZI AZ EMBERT. origo.hu, 2017. április 4. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
• Portisch Lajos FIDE adatlapja
• Portisch Lajos játszmái a 365chess.com-on (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
• Chess-db profile Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Portisch Lajos játszmái a chessgames.com oldalon
• Portisch Lajos ÉLŐ-Pontok