Pierre François Léonard Fontaine
Pierre François Léonard Fontaine | |
Joseph-Désiré Court festménye | |
Született | Pontoise |
Elhunyt | former 8th arrondissement of Paris |
Állampolgársága | francia[11] |
Gyermekei | Aimée-Sophie Dupuis |
Foglalkozása |
|
Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Père-Lachaise temető (28)[12] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre François Léonard Fontaine témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pierre François Léonard Fontaine (Pontoise, 1762. szeptember 20. – Párizs, 1853. október 10.) francia építész és szobrász klasszicista stílusban elsőként valósította meg az empire stílust.
Fontaine barátja volt Charles Percier (Párizs, 1764. augusztus 22. – Párizs, 1838. szeptember 5.) A két jó barát itáliai útján együtt tanulmányozta a reneszánsz alkotásokat és a Római Birodalom romjait. 1785-ben Rómában megtervezi Fontaine két változatban is egy nagy birodalom egyeduralkodójának síremlékét, e tervek soha nem valósultak meg, de a stílus fantasztikus, az első változat a fáraók piramisaira utal vissza, a második változat teljességgel 20. – 21. századi kozmikus szemléletű, talán napjaink csillagvizsgálóit és planetáriumait vizionálja.
Egy nagy birodalom egyeduralkodójának síremléke, két tervezet, 1785 |
Párizsba való visszatérésükkor díszlettervezők lettek a párizsi operában. A francia forradalom kitörésekor, 1789. július 14-én Fontaine Londonba távozott, s ott egy sajátos dekorációs stílust alakított ki. Percier Párizsban maradt, és a direktórium köreiben sikereket ért el. Visszahívta Fontaine-t Párizsba, és együtt valósítottak meg különféle díszítési terveket. Az angol klasszicista stílust Percier, Fontaine, Clérisseau, Gondoin és Bélanger igyekeztek népszerűsíteni Franciaországban. Jacques-Louis David bemutatta Percier-t és Fontaine-t I. Napóleon császárnak. A császár megrendelésekkel látta el a két művészt. Percier 1814-ben visszavonult a nyilvános tevékenységtől, Fontaine viszont tovább munkálkodott. A Louvre-ban befejezte az oszlopsoros lépcsőcsarnokot, felékesítette a Cour Carré és a Szajna közötti szoborgalériát. A Madeleine-templomban megépítette XVI. Lajos és Marie Antoinette emlékkápolnáját. 1820 után a Palais-Royal belsőépítésze, majd Lajos Fülöp király művészeti tanácsadója lett.
Fontaine és Percier legismertebb munkái
[szerkesztés]- A malmaisoni kastély felújítása (1800)
- Arc de Triomphe du Carrousel diadalív, Párizs (1806-1808); mintájuk a római Septimus Severus diadalív
- A Louvre rue de Rivoli felé néző oldalának árkádok általi egységesítése (1811)
Galéria
[szerkesztés]-
A malmaisoni kastély
-
Arc de Triomphe du Carrousel diadalív, Párizsban a Tuileriák kertje és az Étoile (nagy diadalív) tengelyben a Louvre felől fényképezve
-
A kis diadalív (Étoile a nagy diadalív) szobordíszei, F. J. Boiso alkotása
-
Arc de triomphe du Carrousel az Étoile felől fényképezve, így látható a Louvre és a piramis
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ Pierre François Léonard Fontaine (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ Pierre François Léonard Fontaine (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ 2024. május 24., https://www.museabrugge.be/collection/work/id/2014_GRO2035_III
- ↑ [LH//994/13 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Fontaine, Pierre-François-Léonard, Pierre-François-Léonard Fontaine
- ↑ 2024. május 24., https://www.museabrugge.be/collection/work/id/2014_GRO2035_III
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908
Források
[szerkesztés]- A rokokótól 1900-ig. (Hisoria del Arte, tomo 8.) Ford. Csép Attila. Budapest : Corvina, 1989. Fontaine l. 104. o. ISBN 9631328155
- A romantika enciklopédiája. (Encyclopédie du Romantisme.) Összeáll. Francis Claudon. Ford. Balabán Péter. Budapest, Corvina, 1990. Fontaine szócikket ld. 184-185. o. ISBN 9631326659