Pióker Ignác
| Pióker Ignác | |
 | |
| A Budapest folyóirat 1988. évi májusi számában Csigó László felvétele | |
| Született | 1907. január. 11. Temesrékás |
| Elhunyt | 1988. november 1. (81 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1985. április 19.) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1951) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pióker Ignác (Temesrékas, 1907. január 11.[3] – Budapest, 1988. november 1.) Kossuth-díjas (1951) lakatosgyalus, országgyűlési képviselő, sztahanovista.
Életpályája
[szerkesztés]Apja háromholdas földműves volt, édesanyja Tombácz Katalin szegedi volt. 15 gyermekük volt, közülük Ignác volt a tizedik. Temesváron éltek, 1928-ban átszökött Magyarországra. Az újpesti Egyesült Izzóban az Újpesti Torna Egylet révén, ahol váltófutó volt. Kezdetben szenet lapátolt, és csak később került a gyalupadhoz, lakatos végzettségével. Cservenák András keze alá került, és hamarosan minőségi munkájáért kiemelt órabérben részesítették. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba.
1947-ben egy új, Schaerer SE 400 típusú gyorsgyalugéphez helyezték, és Pióker az esztergályosoknál már bevált gyorsvágást alkalmazva 1949. december 21-én 1470%-os országos csúcsot ért el.
Pióker 1951. március 15-én megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. Az indoklás szerint „három év óta selejtmentesen dolgozik, többszörös újító, egyik újításával egy munkadarab megmunkálási idejét 200 percről 74 percre csökkentette, jelenleg [1951-ben] 290 százalékot teljesít; vállalta, hogy 1952-es tervét folyó évi 1951. július hó 15-ig befejezi”.[4]
1951 május 1-jén Moszkvában, a Vörös téri díszemelvény bal oldalán foglalhatott helyet. 1951. november 30-án – elsőként az országban – befejezte ötéves tervét, amiért megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát.[5] 1953 októberében megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, amivel együtt járt a legmagasabb állami kitüntetés is.
Több találmány fűződik a nevéhez, ezek közül kiemelkedik az 1956-ban Móréh Mihállyal benyújtott „Másolóberendezés szerszámgépekhez”.[6] Ez egy gyalura, esztergára, marógépre fölszerelhető másolóberendezés volt, mellyel két évvel később, 1958-ban aranyérmet nyertek Brüsszelben, a világkiállításon.[3]
A Népszava 1958. március 27-i cikkében kiemelték – Pióker szavainak tulajdonítva –, hogy „én úgy látom, hogy a munkában a legfontosabb dolog: a társadalmi tulajdon védelme és gyarapítása. […] És a munkaversenynek mindenekelőtt ezt a célt kell szolgálnia.”[7]
1953-tól 1985-ig országgyűlési képviselő volt. 1975-től az Elnöki Tanács tagja volt.
Kitüntetései
[szerkesztés]A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által részére adományozott állami elismerések az 1989-ben érvényes viselési sorrendnek megfelelően, zárójelben az adományozás évével.
- Szocialista Munka Hőse (1953)[8]
- Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1953)[9]
- Munka Vörös Zászló Érdemrend (1977)[10]
- Április Negyedike Érdemrend (1985)[11]
- Munka Érdemrend arany fokozata (1968)[12]
- Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951)[5]
- Magyar Munka Érdemrend bronz fokozata (1950)[13]
- Munka Érdemérem (1959)[14]
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)[9]
A Minisztertanács által adományozott állami elismerése:
- Kossuth-díj II. (ezüst) fokozata (1951)[4]
További kitüntető címei:[9]
- Magyar Élmunkás (1950)
- okleveles és többszörös, jelvényes Sztahanovista (1950-?)
- Szakma Legjobb Dolgozója (1950)
- Kiváló Feltaláló arany fokozat
- Kiváló Feltaláló ezüst fokozat
- többszörös Szakma Kiváló Dolgozója (gépipar)
- Gépipar Kiváló Dolgozója
- többszörös Kiváló Dolgozó
- „Szakszervezetért” elismerő jelvény
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12255.htm, Pióker Ignác, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ a b Budapest, 1979. (17. évfolyam) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. május 2.)
- ↑ a b Darvasné–Klement–Terjék
- ↑ a b Magyar Közlöny 1951, 168. szám
- ↑ Lajstromszám: 144220, 145257
- ↑ Népszava 1958
- ↑ Magyar Közlöny 1953, 57. szám
- ↑ a b c Horváth–Majtényi–Tóth
- ↑ Magyar Közlöny 1977, 5. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1985, 15. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1968, 38. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1950, 55. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1959, 23. szám
Források
[szerkesztés]- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 133. o. ISBN 963-05-4420-2
- Beszélgetés Pióker Ignác Kossuth-díjas gyalussal, a szocialista munka hősével, Népszava, 1958. március 27. (Darvasné–Klement–Terjék, 310–311. o.)
- Horváth Sándor – Majtényi György – Tóth Eszter Zsófia : Élmunkások és sztahanovisták / Munkaverseny a Szovjetunióban és Magyarországon
- Horváth Sándor – Majtényi György – Tóth Eszter Zsófia : A magyarországi élmunkás- és sztahanovista kitüntetés, Turul, 1997, 70. kötet, 1-2. füzet, 29-42. (Horváth–Majtényi–Tóth)
- Magyar Szabadalmi Hivatal - Pióker Ignác Archiválva 2010. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon
- 168 Óra Online: Pioker Ignác
További információk
[szerkesztés]- 25 éve halt meg a leghíresebb Kossuth-díjas élmunkás - Múlt-kor, 2013. november 1.
- MKP-tagok
- MDP-tagok
- MSZMP-tagok
- Országgyűlési képviselők (MDP)
- Országgyűlési képviselők (MSZMP)
- Országgyűlési képviselők (1953–1958)
- Országgyűlési képviselők (1958–1963)
- Országgyűlési képviselők (1963–1967)
- Országgyűlési képviselők (1967–1971)
- Országgyűlési képviselők (1971–1975)
- Országgyűlési képviselők (1975–1980)
- Országgyűlési képviselők (1980–1985)
- Kossuth-díjasok
- Magyar lakatosok
- 1907-ben született személyek
- 1988-ban elhunyt személyek
- Temesrékasiak
- Magyar élmunkások