Phaeoceros laevis
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Phaeoceros laevis (L.) Prosk. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Anthoceros laevis L. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phaeoceros laevis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Phaeoceros laevis témájú médiaállományokat és Phaeoceros laevis témájú kategóriát. |
A Phaeoceros laevis egy mohafaj a becősmohák törzséből és a Notothyladaceae családból. A gyakoribb, kozmopolita Phaeoceros carolinianus-hoz nagyon hasonló faj, a megkülönböztetésük nem könnyű, tapasztalatot és gyakorlatot igényel.
Jellemzői
[szerkesztés]Ennek a becősmoha fajnak matt, sötétzöld telepei vannak (thallus), amik 3-4 cm átmérőjűek, kb. 10 sejtsor vastagok, belsejükben nyálkaüregek nincsenek. A telepek felszíne sima, széle nem hullámos. A P. laevis kétlaki növény, szemben az egylaki P. carolinianus-al, de az ivarszervek megfigyelése gyakorlatot igényel. A P. carolinianus telepének felszínén apró gödröcskében megtalálhatóak elszórva mind a hím, mind a női ivarszervek, míg a P. laevis esetében a hím és női ivarszervek külön növényeken található meg.[4] A kutatók feltételezik, hogy a mivel a két faj nehezen különböztethető meg egymástól a talált becősmohák közül sokkal több a P. carolinianus, mint a P. laevis.
A sporofiton általában 1-3 cm hosszú. Az érett spórák 30-40 mikrométer átmérőjűek, narancssárga színűek, ellentétben az Anthoceros fajokkal, ahol azok feketék, sötétbarnák.[5] A spórák felszíne apró bibircses és úgy nevezett "szárnyacska" alig figyelhető meg rajta; a P. carolinianus spóráján ez a szárnyacska jóval erőteljesebb, jól látható mikroszkóppal.[6][7]
Kutatások
[szerkesztés]A P. laevis citológiája nagyon alaposan kutatott.[8] 1909-ben, Lotsy figyelte meg először, hogy a telep sejtjei (gametofiton) csak egy-egy kloroplasztiszt tartalmlaznak, azonban a sporofitonban már kettő-kettő kloroplasztisz van sejtenként.[9] Lorbeer 1924-ben végzett kutatásai azt mutatták, hogy két plastid van jelen egy sejtben, amikor sejtosztódás történik, amelyek McAllister szerint változó méretűek lehetnek.[9] A faj centroszómái a Marchantia polymorpha-hoz hasonló, azaz két centriolából állnak, amelyek a sejt két végpontjánál helyezkednek el, és amelyek hozzákapcsolódnak a sejtmag kerékküllő struktúrájához.[10]
Elterjedése és Ökológiája
[szerkesztés]Az északi féltekén megtalálható faj (Észak-Amerika, Európa, Oroszország, Kína, Japán). Magyarországon nem él.[11] Európában Nagy-Britanniában él nagyobb populációja.
A többi becősmoha fajhoz hasonlóan nedves talajon él szántóföldeken, árokparton, lápréteken, mocsarak szélén, folyók árterében.[4][5]
Késő nyáron, kora ősszel találhatók meg leggyakrabban a telepei az élőhelyeken.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Milde, J. (1859). „Über das Genus Notothylas Sullivant”. Botanische Zeitung 17 (6), 49–55. o.
- ↑ Proskauer, J. (1960). „Studies on Anthocerotales. VI. On spiral thickenings in the columella and its bearing on phylogeny”. Phytomorphology 10 (1), 1–19. o.
- ↑ Hässel de Menéndez, Gabriela G. (1988). „A proposal for a new classification of the genera within the Anthocerotophyta”. Journal of the Hattori Botanical Laboratory 64, 71–86. o.
- ↑ a b Isaac, Ivor (1941). „The Structure of Anthoceros laevis in relation to its Water Supply”. Annals of Botany 5. (Hozzáférés: 2011. április 16.)
- ↑ a b [1] BBS Field Guide online pages - Phaeoceros carolinianus/laevis
- ↑ C. Casas - Handbook of Liverworts and Hornwortsof of the Iberian Peninsula and the Balearic Islands. 2009
- ↑ Britton, Nathaniel Lord. Flora of Bermuda. C. Scribner's sons, 469–. o. (1918). Hozzáférés ideje: 2011. április 22.
- ↑ Annals of Botany. Academic Press, 240. o. (1948). Hozzáférés ideje: 2011. április 16.
- ↑ a b Lander, Caroline A. (1935. január 1.). „The Relation of the Plastid to Nuclear Division in Anthoceros laevis” 22 (1), Kiadó: American Journal of Botany. JSTOR 2436172.
- ↑ Centrosome Structure in Anthoceros Laevis and Marchantia Polymorphia. Department of Botany, University of Illinois, 1970. február 1. (Hozzáférés: 2011. április 16.)
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 30.)
- ↑ BLWG Verspreidingsatlas Mossen
