Ugrás a tartalomhoz

Notothyladaceae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Notothyladaceae
Phaeoceros laevis (L.) Prosk.
Phaeoceros laevis (L.) Prosk.
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Becősmohák (Anthocerotophyta)
Osztály: Anthocerotopsida
Alosztály: Notothylatidae
Rend: Notothyladales
Család: Notothyladaceae
Tudományos név
Notothyladaceae
(Milde[1]) Müll. Frib. ex Prosk.[2] emend. Hässel[3]
Nemzetségek

Mesoceros
Notothylas
Paraphymatoceros
Phaeoceros

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Notothyladaceae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Notothyladaceae témájú médiaállományokat és Notothyladaceae témájú kategóriát.

A Notothyladaceae a Becősmohák törzsébe, az Anthocerotopsida osztályba és a Notothyladales rendbe tartozó növénycsalád.[4] Ebbe a családba négy nemzetség 64 faja tartozik.[5] Magyarországon egy faja él, a Phaeoceros carolinianus.

Jellemzőjük

[szerkesztés]

Megjelenésük a májmohákéhoz hasonló, de a sporofiton felépítése teljesen más és a genetikai vizsgálatok is feltárták, hogy bár külsőre hasonlóak, de mégsem rokonok a becősmohák a májmohákkal. A legnagyobb különbség az Anthocerotaceae családtól, hogy nincsenek nyálkával telt üregek a telepen belül, azok tömörek. A spórák éretlenül sárgák, éretten feketések-barnásak, de meg is maradhat a sárga színük. A sejtekben 1-3 kloroplasztisz található. A sporofitonok általában rövidek, csak néhány centiméter hosszúak.[6]

Rendszertan, nemzetségek

[szerkesztés]

A Notothyladaceae családba az alábbi négy nemzetség tartozik:[5]

  • Mesoceros - 2 faj
  • Notothylas - 24 faj
  • Paraphymatoceros - 4 faj
  • Phaeoceros - 34 faj

Magyarországon egy faja él a családnak, a Phaeoceros carolinianus.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Milde, J. (1859). „Über das Genus Notothylas Sullivant”. Botanische Zeitung 17 (6), 49–55. o. 
  2. Proskauer, J. (1960). „Studies on Anthocerotales. VI. On spiral thickenings in the columella and its bearing on phylogeny”. Phytomorphology 10 (1), 1–19. o. 
  3. Hässel de Menéndez, Gabriela G. (1988). „A proposal for a new classification of the genera within the Anthocerotophyta”. Journal of the Hattori Botanical Laboratory 64, 71–86. o. 
  4. Duff, R. Joel; Villarreal, Juan Carlos; Cargill, D. Christine; Renzaglia, Karen S. (2007). "Progress and challenges toward a phylogeny and classification of the hornworts". The Bryologist. 110 (2): 214–243. doi:10.1639/0007-2745(2007)110[214:PACTDA]2.0.CO;2
  5. a b Catalogue of Life
  6. [1] Renzaglia, Villarreal & Duff (2008) - New insights into morphology, anatomy and systematics of hornworts, in Goffinet & Shaw (eds.) Bryophyte Biology 2nd edition
  7. Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 25.)