Phaeoceros

Phaeoceros
	Phaeoceros laevis (L.) Prosk.
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Becősmohák (Anthocerotophyta);
Osztály:	Anthocerotopsida;
Alosztály:	Notothyladidae; R.J. Duff, J.C. Villarreal, Cargill & Renzaglia
Rend:	Notothyladales; Hyvönen & Piippo
Család:	Notothyladaceae; (Milde) Müll. Frib. ex Prosk. emend. Hässel
Nemzetség:	Phaeoceros; Prosk.
Tudományos név
	Phaeoceros; Prosk.
Fajok
Összes faj
	Phaeoceros austroandinus; Phaeoceros bolusii; Phaeoceros brevicapsulus; Phaeoceros carolinianus; Phaeoceros delicatus; Phaeoceros dendroceroides; Phaeoceros engelii; Phaeoceros erectus; Phaeoceros evanidus; Phaeoceros exiguus; Phaeoceros flexivalvis; Phaeoceros fulvisporus; Phaeoceros gemmifer; Phaeoceros gualaquizanus; Phaeoceros himalayensis; Phaeoceros huebschmannii; Phaeoceros inflatus; Phaeoceros kashyapii; Phaeoceros laevis; Phaeoceros maranguensis; Phaeoceros microsporus; Phaeoceros minutus; Phaeoceros mohrii; Phaeoceros oreganus; Phaeoceros parvulus; Phaeoceros perpusillus; Phaeoceros pichinchensis; Phaeoceros propagulifer; Phaeoceros striatisporus; Phaeoceros tenuis; Phaeoceros tigrinus; Phaeoceros tuberosus; Phaeoceros udarii; Phaeoceros wrightii;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Phaeoceros témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Phaeoceros témájú médiaállományokat és Phaeoceros témájú kategóriát.

A Phaeoceros a Becősmohák törzsén belül az Notothyladaceae családba tartozó növénynemzetség. A nemzetség fajai az egész világon megtalálhatóak. A nemzetség neve "sárga szarvat" jelent, ami a jellegzetes szarv alakú, sárga, sárgászöld színű spórákra és sporofitonokra utal. A Földön 34 faj tartozik ebbe a nemzetségbe.

Jellemzőjük

A Phaeoceros nemzetséget először 1951-ben Johannes Max Proskauer írta le, típus fajnak a Phaeoceros laevis-t nevezte meg. A nemzetség latin neve magyarul "sárga szarvat" jelent, ami utal az ide tartozó fajok sárga színű spóráira.
A nemzetség fajainak kis vagy közepes méretű zöld színű telepük, ún. thalluszuk van. Az Anthoceros nemzetség fajaival szemben a thalluszban nincsenek nyálkával telt üregek, telepeik tömörek. Másik fontos jellemzőjük, hogy a többi becősmohától eltérően a spóráik sárga vagy sárgászöld színűek. Az antheridiális (hímivarszerv sejtjei) takarósejtek speciális elrendeződése is jellegzetes bélyege a nemzetség fajainak. A fajok megkülönböztetésében a legnagyobb szerepe a spórák alakjának van, illetve a kloroplasztiszok morfológiája is segít a fajokat megkülönböztetni egymástól.^[5]^[6]
Mivel ezek a tulajdonságok csak mikroszkóppal tanulmányozhatóak sokszor nem tudják a kutatók az egyes fajok elterjedését pontosan meghatározni, illetve gyakran történik rossz határozás. A modern taxonómiában már a DNS szekvencia vizsgálatokat is felhasználják.

Elterjedés, élőhely

A nemzetség fajai az egész világon elterjedtek. Európában csak két fajuk él. A nemzetség legtöbb tagja a trópusokon található meg. Elsősorban a nedves talajon élnek a Phaeoceros fajok.

Fajok

Világszerte 34 faj tartozik a Phaeoceros nemzetségbe. Európában az alábbi fajok élnek:^[7]^[4]

Phaeoceros bulbiculosus (Brot.) Prosk. - Ez a név már csak szinonim név, a jelenlegi rendszertan ezt a fajt, a Phymatoceros nemzetségbe sorolta, elfogadott neve: Phymatoceros bulbiculosus (Brot.) Stotler, W.T.Doyle et Crand.-Stotl.
Phaeoceros carolinianus (Michx.) Prosk.
Phaeoceros laevis (L.) Prosk.

A P. carolinianus és P. laevis nehezen különböztethető meg egymástól, ezért pontos európai elterjedésük megállapítása bizonytalan. Magyarországon csak a Phaeoceros carolinianus él.^[8]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phaeoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ Milde, J. (1859). „Über das Genus Notothylas Sullivant”. Botanische Zeitung 17 (6), 49–55. o.
↑ Proskauer, J. (1960). „Studies on Anthocerotales. VI. On spiral thickenings in the columella and its bearing on phylogeny”. Phytomorphology 10 (1), 1–19. o.
↑ Hässel de Menéndez, Gabriela G. (1988). „A proposal for a new classification of the genera within the Anthocerotophyta”. Journal of the Hattori Botanical Laboratory 64, 71–86. o.
↑ ^a ^b Catalog of Life
↑ [1] D. Christine Cargill and Bruce A. Fuhrer - Taxonomic Studies of the Australian Anthocerotophyta II: The Genus Phaeoceros (2008), Fieldiana
↑ Howe, Marshall A.. The Hepaticae and Anthocerotes of California. Columbia University, 16. o. (1899). Hozzáférés ideje: 2011. április 22.
↑ Lars Söderström, Edwin Urmi, Jiri Vana - Distribution of Hepaticae and Anthocerotae in Europe and Macaronesia. (2002) Lindbergia 27(1):3-47 DOI: 10.2307/20150088
↑ [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59

További linkek

Oregon becősmohái (USA) - hasznos leírások határozáshoz, kép galéria

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Milde, J. (1859). „Über das Genus Notothylas Sullivant”. Botanische Zeitung 17 (6), 49–55. o.

[2] Proskauer, J. (1960). „Studies on Anthocerotales. VI. On spiral thickenings in the columella and its bearing on phylogeny”. Phytomorphology 10 (1), 1–19. o.

[Hässel_1988-3] Hässel de Menéndez, Gabriela G. (1988). „A proposal for a new classification of the genera within the Anthocerotophyta”. Journal of the Hattori Botanical Laboratory 64, 71–86. o.

[CoL-4] Catalog of Life

[5] [1] D. Christine Cargill and Bruce A. Fuhrer - Taxonomic Studies of the Australian Anthocerotophyta II: The Genus Phaeoceros (2008), Fieldiana

[Howe1899-6] Howe, Marshall A.. The Hepaticae and Anthocerotes of California. Columbia University, 16. o. (1899). Hozzáférés ideje: 2011. április 22.

[7] Lars Söderström, Edwin Urmi, Jiri Vana - Distribution of Hepaticae and Anthocerotae in Europe and Macaronesia. (2002) Lindbergia 27(1):3-47 DOI: 10.2307/20150088

[8] [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]