Pethes József (főbíró)
| Pethes József | |
| Született | 1811. március 19.[1][2] Jászberény |
| Elhunyt | 1891. január 24. (79 évesen)[1] Jászberény[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pethes József (Jászberény, 1811. március 19. – Jászberény, 1891. január 24.) főbíró, jászkapitány, országgyűlési képviselő. A híres Pethes család, amely évszázadokon át részt vett a Jászkun kerület, Jászberény és környékének közigazgatási és kulturális életében.
Életrajza
[szerkesztés]Szülei Pethes János Jászkun kerületi aljegyző és Csomortányi Krisztina. Követve a család hagyományát jogi végzettséget szerzett, majd hites[3] ügyvéd lett. Igen fiatalon az 1830-as évek közepén már tagja lett a városi tanácsnak. Később az évenkénti választással járó főbíró címet töltötte be 1842-ig.
1839-ben főbíróként intézkedett a XVIII. század elején épült és többször felújított Szent Sebestyén-Rókus-Rozália kápolna és a hozzátartozó kőkerítés lebontására. A Rákóczi szabadságharc végén kitört és sok áldozatot követő pestis járvány elkerülte Jászberényt és ezért a város hálából ezt a kápolnát építette. Még abban az évben a város döntött egy új kápolna építéséről. Pethes főbíró vezető szerepet játszott az új kápolna építésének és anyagi fedezetének az előteremtésében, így ő mutatta be az új tervet és költségvetést. Az elkészülés és a felszentelés 1840 szeptemberében történhetett.[4]
Az 1840-es években egyre jobban elterjedő reformeszmék híve lett, de ezzel összetűzésbe is került a város hagyományosan konzervatív vezetésével. 1842-ben Vágó Ignác jászkapitány leváltotta főbírói tisztségéből. Eredményes hajszát indítottak ellene, vádat emeltek és végül jogerős bírói döntéssel 2 év börtönbüntetésre ítélték.[5]
Pethes József az 1848-as forradalom kezdetén börtönben volt, de hátralévő büntetését elengedik. Így a város mozgalmas 1848/49-es forradalmi eseményeiben már egyik vezetőjeként vett részt. Részt vett a nemzetőrség megszervezésében és a honvédtoborzásokban.
Az első népképviseleti országgyűlési választások 1848 júniusában[6] zajlottak le és miután a jászberényiek Kossuth Lajos kérték fel és választották meg képviselőjüknek. De miután a nagy hazafi már elkötelezte magát, így végül a berényiek a pótválasztáson Illésy Jánost választották meg képviselőjüknek. Pethes József a választásokon a jászárokszállási választási kerületben nyerte el a képviselői mandátumot.
A szabadságharc elbukása után jómódú ember lévén visszavonult birtokaira. Az osztrák elnyomás csökkenésével a Bach-korszakban lassan visszatért a normális közigazgatás és a Jászkun kerület minden részében újra megválasztották a tisztségviselőket. Az eredmény az lett, hogy nagy többséggel jászkapitánnyá választották. Forradalmi hevülete még mindig izzott, mert 2 hónappal kapitánnyá választása után Balajthy Vendel alkapitányt támadta meg - éppen öregsége miatt -, de a közgyűléssel szemben veszített, rögtön le is mondott és helyette más kapitányt választottak.
Országgyűlési képviselőségét viszont sikerrel megtartotta, mert a jászárokszállási választókörzetben újra elnyerte a választók bizalmát. Sipos Orbán országgyűlési képviselő 1873-ban indítványozta a jászberényi városi tanácsülésen a Jász Múzeum létesítését. Az első múzeumi bizottság elnöke Pethes József volt. Nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a létesítendő múzeum anyagi támogatására megnyerte a jászkun kerületeket és jász községeket. Végül a jászok múzeumát 1874. december 26-án adták át az érdeklődő jász polgároknak és a nagyközönségnek. Az ünnepélyes megnyitón Pethes József mondott emlékezetes beszédet.[7] Keményen lobbizott és tevékenyen vett részt a jászberényi vasútvonal létesítésében.
Pethes József közel fél évszázadot tevékenykedett a Jászság közéletében és a Jászság sorsának intézésében. Életében végig megbecsülés övezte.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. június 21., PIM67632
- ↑ Pálmány Béla: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja (magyar nyelven). Országgyűlés, 2002. (Hozzáférés: 2024. június 21.)
- ↑ A magyar jog így jelölte mindazokat, akiket bárkivel szemben eskü kötelezett hűségre
- ↑ Rédei István: A jászberényi Rozália kápolna. Zounuk 6. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok: (kiadó nélkül). 1991.
- ↑ Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunságiak törekvései a Jászkun Kerület igazgatásának demokratizálására 1843–1844-ben: KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN. Salgotarján: Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 16. 1989.
- ↑ Jároli József: A rendszerváltás folyamata az 1848-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Budapest: Válogatott dokumentumok. 2001.
- ↑ Jászberény város múzeumának f. 1874,év decz. 26. történt ünnepélyes megnyitása alkalmával mondott beszéd: Pethes Ferenc múzeum igazgatósági elnök.
Források
[szerkesztés]- Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. második bővített. Jászberény: (kiadó nélkül). 2003.
- Orosz Ernő: Heves és volt Külső Szolnok vármegye nemes családjai. OSZK. Eger: (kiadó nélkül). 1906.
- Jászberény város tanácsülési jegyzőkönyvek. MOL. [[]]: (kiadó nélkül). 1834–1890.