Pethő Gyula

Pethő Gyula
Portréja a Vasárnapi Ujság 1902. évi 43. számából.
Született	Petrovits Gyula 1848. szeptember 9. Miskolc
Elhunyt	1902. október 13. (54 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	geológus, paleontológus
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Pethő Gyula (Petrovits Gyula, Miskolc, Borsod megye, 1848. szeptember 9. – Budapest, 1902. október 13.) bölcseleti doktor, geológus és paleontológus.

Élete

Petrovits István és kisújszállási Kún Julianna fia. Iskoláit szülővárosában és Budapesten végezte; hatéves korában elveszítette édesanyját és atyja Pestre költözött. 1866-tól 1869-ig a budai műegyetemen tanárjelölt volt a természetrajzi szakban; 1869-ben az akkor erős fejlődésnek indult természettudományi társulathoz Szily Kálmán, a társulat első titkára, titkársegédnek és a Természettudományi Közlöny segédszerkesztőjének hívta meg. 1871-ben e társulat másodtitkárának választotta meg és e hivatalát 1880-ig viselte; részese volt annak a nagy és sikerteljes munkának, mely a magyar közművelődésnek e nagyfontosságúvá vált tényezőjét főképpen Szily vezetése alatt, oly messzeható szövetséggé fejlesztette. A Természettudománynak hét évig volt segédszerkesztője: 1871-ben Lengyel Bélával, 1872-től 1877-ig Szily Kálmánnal.

Közben (1873-74.) önkénteskedett a 38. sz. Molinári-ezredben. A boszniai hadjárat után, melyben szintén részt vett, 1878 őszén külföldre ment szaktanulmányait folytatni; Közép-Európában tett kutatásain kívül három és fél évet töltött a müncheni egyetemen, Zittel K., Gümbel W., Siebold J. és Naegeli előadásait hallgatva és laboratóriumaikban dolgozva, de legfőképpen a Zittel igazgatása alatt álló bajor királyi paleontológiai múzeumban foglalkozott őslénytani tanulmányokkal és ez időben írta meg (1882) két nevezetesebb dolgozatát: A Sphaerulit-kagylók sarokpántjának felfedezéséről, ezen ősvilági állatok ama régen sejtett szervéről, melyet neki sikerült tényleg először kimutatnia, amivel az egész állatcsalád diagnózisát megváltoztatta; és a másikat a Nerita-nem új csoportosításáról, mellyel világos rendet vitt bele az ősvilági csigáknak korra és rokonságra egyaránt összebonyolított seregébe. Mind a két dolgozat eredményei azonnal átmentek a paleontológiai kézikönyvekbe is.

Időközben itthon a természetrajzi szakból Kolozsvárt 1879-ben tanári oklevelet szerzett, a müncheni egyetemen pedig 1881-ben filozófiai doktorrá avatták. Külföldről a magyar királyi földtani intézethez hívták meg 1882. július 4-én, ahol segédgeológussá nevezték ki. Munkálkodásának főtere a Hegyes-Drócsa és a Kodru-Móma vagy Béli hegység: itt közel 50 négyszög mérföldnyit térképezett geológiailag s a rájuk vonatkozó tanulmányait számos speciális dolgozatban írta meg a földtani intézet évi jelentéseiben. 1877-ben Petrovits Gyula családi nevét Pethőre változtatta. Intézeti elfoglaltsága mellett 1882-től 1886-ig mint első titkár a földtani társulatnak is teljesített kiváló szolgálatokat. 1883-tól 1885-ig Franzenau Gusztáv, 1885-től 1886-ig pedig Schafrazik másodtitkárokkal szerkesztette a Földtani Közlönyt. Fáradhatatlan volt a pontos szerkesztésben és a megjelenendő cikkeknek, főleg a magyarság szempontjából való revíziójában. E mellett főgondja volt, hogy a társulat vagyonilag is gyarapodjék; a társaság nem is bocsátotta őt el választmányának kötelékéből, hanem hat cikluson át újból és újból megválasztotta és megbízta a társulati ügyek vezetésében való részvétellel.

Nejének, nagymányai Koller Vilmának, akivel 1883-ban kelt egybe, 1891-ben történt elhalálozása kedélyére és munkás kedvére hosszú időn át bénítólag hatott. 1897-ben és 1899-ben, amikor sorvasztó májbaja erősebben bántotta, az országos geológiai felvételekben részt nem vehetett. Azonban annyira leküzdötte a kórt, hogy 1900-ban gyűjtőútra, 1901-ben és 1902-ben pedig megint geológiai felvételre vállalkozott, de a munkát már nem bírta, összerogyott és három napig feküdt eszméletlenül egy erdőházban. Október 11-én tért haza Budapestre, 13-án betegsége újból ágyba döntötte és még aznap este meghalt. 1903. február 6-án Schafarzik Ferenc tartott fölötte emlékbeszédet a földtani társulat közgyűlésén.

Cikkei

Szépirodalmi s ismeretterjesztő cikkei a Hölgyfutárban és Nefelejtsben (1865-66), az Ország-Tükrében és a Hazánk és Külföldben többnyire Sziklássy Gyula álnévvel jelentek meg; írt a Századunkba, a Pesti Naplóba, a Fővárosi Lapokba, a Természetbe, az Ellenőrnek pedig 1878-ig belső munkatársa volt s különösen a tudományos mozgalmakról referált; cikkei a Természettudományi Közlönyben (1870. Than és Hofmann kisérletei sóoldatok cserebomlását illetőleg, Mennyit költenek más országokban az égre, Hirn-féle telodynamikus kábel, Nitroglycerin, dinamit. A négerek kihalnak, Az 1869. nov. csillagfutásról, Születések és a gyermekek halálozása Francziaországban, Majmok számolnak, Darwin a franczia akadémiában, Háború befolyása az időjárásra, Halottak elégetése, 1869-ben elhunyt tudósok nekr., Természetes Gazometer, 1871. Csillagásztorony az egyenlítő közelében, 1870-ben elhunyt tudósok, 1872. Czölöpépítmények ausztriai tavakban, Termékvas Grönlandban, Venus bolygó és a magyar hirlapok, Az alkohol kiválása az állati szervezetből, A halak légzése, «Georgiai felolvasások,» Górcsői kőzetvizsgálatok, A meteorologusok gyűlése 1872-ben, Az ujabb gyémánt lelhelyek, Geologia és költészet, 1873. Bizottsági jelentés az állattani pályázatokról, 1874. Nemzeti jutalom Pasteur számára, 1875. 1873. és 1874-ben elhunyt tudósok nekr., Miért esznek a madarak kavicsot, Az edzett üveg, Húsevő növények, 1876. A kolozsvári orvosi természettud. társulat, Gallium, új elem, Különféle fémek pénzértéke, Meddig áll a vaj, Az őstörténelmi és embertani nemzetközi congressus Budapesten, Földünk forgása és a vasutak, Nagysági Bunsenin, 1875. elhunyt tudósok nekr., 1878. A kagylókról és gyöngyökről, A magyarországi kagylóhéjak górcsői szerkezetéről, 1880. Cotta emlékezete, 1883. A földtani társulat állapotáról, Czápafogak Felső-Esztergály határában, 1894. Aranyos fogak s az aranyfű meséje, 1899. Fröhlich Dávid Geografiája és némely elfelejtett részletei, minden évfolyamban több ford. czikk és könyvismertetés); a Vasárnapi Ujságban (1879. Gyöngyök keletkezése és egy régi magyar versezet a XVI. századból); A Havi Szemlében (1880. Aranytermő vidékek); a M. Nyelvőrben (a Melák szóról); a Földtani Közlönyben (1882. A Coquand-Semsey-féle őslénytani gyűjteményről, A Spaerulit-kagylók sarokpántjának felfedezéséről és belső szervezetök egyéb részeiről, 1883. Titkári jelentés 1882-ről, Felső-Esztergály határában talált czápafogak, 1884. Titkári jelentés 1883-ról, Palaeontologiai apróságok, 1885. Titkári jelentés 1884-ről, Ambros geologiai térképe a nagyváradi kerületről, Dinotherium-fog Köves-Kálla környékéről, Hiroglyphás homokkő Rónaszék határából, 1886. Suess Ede előadása a sujtó légről, ford., Ambros geologiai térképe, Titkári jelentés 1885-ről, 1887. Néhány szokatlan nagyságú csigalenyomat, 1892. Cuciullaea Szabói, új kagyló-faj a péterváradi hegység hypersenon-rétegeiből, 1893. Az ősvilág főemlőseiről, vagyis a fosszilmajmokról, 1896. Chrysokolla előfordulása andezit-tufában, 1896. Tengeri kövületek édesvizi quarzban, 1897. Neumayer műve a föld történetéről, 1901. A jégkorszakközi Rhinoceros Mercki előfordulása a Balaton mellékén, 1902. Emlékezés Adda Kálmánról, arczk., 1903. A Hippurites, Prionaea, polystilus előfordulása a csereviczi hypersenon-rétegekben, a péterváradi hegységben, hátrahagyott irataiból); a Földtani Értesítőben 1882. A Neithea és a Vola Janira kagyló-nemeknek szabatosabb megállapítása és különválasztása, A Nerita-nem új csoportosításáról); a M. kir. Földtani Intézet évi Jelentésében (1884. A Lippa Odvos/Konop környéki krétaterületről, Baltavár ősemlőseiről, 1885. A Fehér-Kőrös völgyének harmadkori képződményei a Hegyes-Drócsa és a Pless-Kodru között, 1886. Boros-Jenő, Apatelek, Buttyin és Beél környékének geologiai viszonyai a Fehér-Kőrös völgyében, 1887. Geologiai tanulmányok a Hegyes-Drócsa hegység északi kiágazásaiban, a Fehér-Kőrös bal partján, 1888. Kiegészítő fölvételek a Fehér-Kőrös völgyének jobb- és balparti részein, 1889. Néhány adat a Kodru-hegység geologiájához, 1891. A Kodru-hegység főtömegének jellemzéséhez, 1892. Vaskóh környékének geologiai viszonyai, 1893. A Kodru-Móma és a Hegyes-Drócsa keleti találkozása Aradmegyében, 1894. Nagy-Halmágy környékének geologiai viszonyai, 1895. A Kodru-hegység nyugoti lejtője Bihar vármegyében, 1896. A Kodru-hegység északi lejtője és a Fekete-Kőrös völgye Belényestől Urszádig Bihar-vármegyében, 1900. Jelentés az 1900. évben fosszil-ősemlősöknek a magyar királyi Földtani Intézet részére való gyűjtése ügyében kifejtett tevékenységről). Ezen három szakfolyóirat cikkei megjelentek németül is a társulat német közlönyeiben.

Munkái

• Cotta R., A jelen geologiája, németből ford. Petrovics Gyula, hozzá előszó és műszótár, Budapest, 1873. (Természettudom.-Társulat Könyvkiadóvállalata I).
• A kagylók és gyöngyök. Írta Petrovics Gyula Budapest, 1878. 42. ábr. (Term.-Társ. könyvkiadó-vállalata II. 12. füzet).
• Topinard P., Az antropologia kézikönyve. Ford. Petrovics Gyula és Török Aurél, Budapest, 1880. (Hozzá: előszó, kiegészítő jegyzetek, műszótár és glossarium. Term.-Társ. könyvk. vállalata).
• A három Kőrös és a Berettyó környékének geographiai és geologiai alkotása. Nagyvárad, 1896.
• Geologiai adatok Fenes, Sólyom és Urszád környékéről Bihar vármegyében. Budapest, 1898. (Különnyomat a Földtani Intézet évi Jelentéseiből. Németül is. Budapest, 1898.).
• A holt tenger és környéke, Sodoma és Gomora pusztulása. Budapest, 1900. (Különnyomat a Természettudományi Közlöny 1899. évfolyamából.)
• A magyar természettudományi irodalom fejlődése és föllendülése. Budapest, 1900. (Különnyomat a Képes magyar irodalomtörténet II. kötetéből).
• A péterváradi hegység krétaidőszaki faunája. Budapest, 1910.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyar életrajzi lexikon