Deinotherium

Deinotherium
	Evolúciós időszak: Középső miocén - kora pleisztocén
	Rajz a Deinotherium giganteum-ról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Ormányosok (Proboscidea);
Alrend:	†Plesielephantiformes;
Család:	†Kapafogú őselefántok (Deinotheriidae);
Alcsalád:	†Deinotheriinae;
Nem:	†Deinotherium; Kaup, 1829
Szinonimák
	Dinotherium;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Deinotherium témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Deinotherium témájú kategóriát.

A Deinotherium az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a fosszilis kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) családjába tartozó nem.

Családjának a típusneme.

Tudnivalók

A Deinotherium (azaz magyarul „förtelmes szörny”) a valaha élt egyik legnagyobb szárazföldi emlős volt. Az állatok óriási méretűek voltak, marmagasságuk fajtól függően elérte a 3,59–4,01 métert, tömegük pedig a 8,8–13,2 tonnát. A D. proavum faj hímjeinek átlag marmagassága 3,65 méter, súlya pedig 10,5 tonna lehetett.^[1] Lehet, hogy az ormányuk nem volt olyan hosszú, mint a mai elefántok (Elephantidae) ormányai. Az agyaraik lehajoltak, befelé görbültek és az állkapocsból indultak. Az agyaraikat bizonyosan a fakéreg lehántására és a gumók kiásására használták. Mint a mai elefántok, ők is növényevők voltak. Az elefántoktól eltérően, a Deinotheriumoknak kisebb agyuk volt, ami arra következtet, hogy nem voltak olyan intelligensek. A kapafogú őselefántok különleges családja elég korán levált a többi ormányosok családjaitól. Ennek az ormányosnemnek a fajai Afrika, Ázsia és Európa területein barangoltak, középső miocén és kora pleisztocén korszakok között.^[2]

A Deinotherium indicum körülbelül 7 millió évvel ezelőtt halt ki, feltehetőleg ugyanazért, mint a Paraceratherium (az élőhelyek elsivatagosodása illetve a füves pusztaságok előretörése miatt). Európában még kitartott a Deinotherium giganteum, de számuk fokozatosan csökkent, majd eltűntek. Legfrissebb leleteiket Romániában találták meg. Afrikában a pliocén során még élt fajuk, együtt az első emberfélékkel (Hominidae). Itt körülbelül 1 millió évvel ezelőtt haltak ki, utolsó fajuk a Deinotherium bozasi volt.

Sok Deinotherium-maradványt találtak Kelet-Afrikában, a Hadarnál, a Laetolinál, az Olduvai-szurdoknál és a Turkana-tónál.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 6 faj tartozik:

Deinotherium bozasi (Arambourg, 1934)
Deinotherium giganteum (Kaup, 1829) - szinonimák: D. levius, D. gigantissimum; típusfaj
Deinotherium indicum (Falconer, 1845)
Deinotherium "thraceiensis" (Kovachev, 1964)
Deinotherium proavum (Jourdan, 1861)
Deinotherium proavum (Eichwald, 1831)

Jegyzetek

↑ Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.
↑ William J. Sanders|Sanders, W. J., 2003, chap 10, Proboscidea, in Mikael Fortelius (ed) Geology and paleontology of the Miocene Sinap Formation, Turkey, Columbia University Press, New York

Források

WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais
Paleobiology Database^{[halott link]}
Carroll, R.L. (1988), Vertebrate Paleontology and Evolution, WH Freeman & Co.
Colbert, E. H. (1969), Evolution of the Vertebrates, John Wiley & Sons Inc (2nd ed.)
Harris, J.M. (1976) Evolution of feeding mechanisms in the family Deinotheriidae (Mammalia: Proboscidea). Zool. J. Linn. Soc. 56: 331-362
Athanassios Athanassiou, On a Deinotherium (Proboscidea) finding in the Neogene of Crete Archiválva 2012. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben: abstract
Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Dinotherium" . Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press.
Deinotherium Factfile - ABC

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[probos_mass-1] Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.

[2] William J. Sanders|Sanders, W. J., 2003, chap 10, Proboscidea, in Mikael Fortelius (ed) Geology and paleontology of the Miocene Sinap Formation, Turkey, Columbia University Press, New York

[1]

[2]