Petőfi István

Petőfi István
Arcképe 1873-as fényképe alapján (Vasárnapi Ujság – 40. évfolyam, 1. szám, 1893. január 1.)
Született	1825. augusztus 18. Szabadszállás
Elhunyt	1880. május 1. (54 évesen) Csákó
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Gaylhoffer Antónia (1841–1918)
Szülei	Petrovics István, Hrúz Mária
Foglalkozása	költő, mezőgazdász
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (17/1-1-3)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Petőfi István témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Petőfi István (Szabadszállás, 1825. augusztus 18. – Csákó, 1880. május 1.) költő, mezőgazdász, Petőfi Sándor egyetlen testvére. Hozzá íródott az István öcsémhez című vers.

Élete

Petrovics István mészárosmester és Hrúz Mária fia. Gyermekkorát Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson töltötte. Később Pesten és Aszódon is együtt járt iskolába Sándor bátyjával. Három gimnáziumi osztály végeztével félbe szakította tanulmányait, hogy apjának segíthessen mészáros üzletében, később pedig Kunszentmiklóson és Várpalotán dolgozott mészárosként. Bátyja hatására verset írt, nyelveket tanult, franciát és németet.

1848 júniusában a 6. honvédzászlóalj önkéntese lett. 1849 júliusában már századosi rangban harcolt. Bátyjával anyjuk temetésén találkozott utoljára. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Büntetésből besorozták közlegénynek a császári seregbe, és 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték; de egy év múlva szabadságolták, ekkor Péterváradra ment mesterségét folytatni. A forradalom évei alatt jelentek meg első versei.

1853-ban politikai szervezkedés vádjával (gyanús tartalmú levelet találtak nála, amelyet egy katonatársa megbízására vitt Pestre) három évi sáncmunkára ítélték, amit Theresienstadtban és Prágában töltött le. Szabadulása után még Brünnben is kellett katonáskodnia.

Bátyja apósának, Szendrey Ignácnak közbenjárására 1857-ben érdi és vértesi Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a szerelemnek köszönhetően újra írni kezdett. 1858 őszétől idősebb Geist Gáspár (1817–1872) hívására a 3400 holdas csákói birtok ispánja lesz. Szorgos munkával a birtokot mintagazdasággá fejleszti. Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában.

1858-tól ő lett a gyámja Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fiának, Petőfi Zoltánnak.

Öt évi udvarlás után, 1863-ban feleségül vette érdi és vértesi Gaylhoffer Antóniát (1841–1918). Felesége azonban 2 hónap múlva visszaköltözött szüleihez, mert rájött, hogy férje nem tud szabadulni egy csákói asszonytól, Schneider Erzsébettől. Miután családi élete zátonyra futott, komorrá, zárkózottá, emberkerülővé vált. Bántotta az is, hogy Szendrey Júlia nem tudta kézben tartani fiát, aki nem találta helyét anyja második házasságában. Petőfi Zoltán sok időt töltött Csákón. Petőfi István megpróbálta szigorúan nevelni, de be kellett látnia, hogy Zoltán méltatlanná vált apja emlékéhez, az élvezeteket hajszolta.

1864-től Petőfi István lett az egész birtok jószágigazgatója. Élete leghosszabb szakaszát, 22 évet Csákón töltötte el. Mindvégig büszke volt bátyjára, ápolta emlékét. Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán halála után Petőfi-ügyekben ő képviselte a családot. Jókai Mórral és Gyulai Pállal baráti viszonyban volt. A Petőfi Társaság tagja lett, Bajza József később verseit is kiadta.

1872-ben – Geist Gáspár halála után – a Kondoroshoz közeli Nagymajorba költözött. 1875-ben ő lett a község pénztárosa. Megtakarításaiból Dévaványán 400 holdas birtokot vásárolt, de ezt már nem élvezhette, mert 1880-ban, csaknem 55 éves korában váratlanul meghalt. Csákón temették el, majd 1908-ban holttestét a budapesti Kerepesi temetőben helyezték el. Fehérmárvány sírköve a kondorosi iskolaközpont udvarán van.

A szarvasi és csákói szájhagyomány szerint volt egy törvénytelen gyermeke, aki 1876-ban született az egyik ispán megözvegyült feleségétől. Mivel Petőfi István sohasem vált el feleségétől, a gyermeket nem vállalhatta, így a három évvel korábban elhalt ispán nevén, Bartl Istvánként anyakönyvezték. Feltehetően ő volt az utolsó Petőfi-vér, de az első világháború környékén neki is nyoma veszett.

Versei, írásai

• A Petőfi Társaság költőinek antológiája, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Bp., 1942
• Lovagolok fűzfasípot fújva…, Félegyházi versgyűjtemény, Városi Önkormányzat, Kiskunfélegyháza, 1992
• Petőfi koszorúi, Versek, vélekedések, vallomások Petőfiről, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1973
• Így élt Petőfi I–V., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957

Emlékezete

Emlékhelye a kondorosi Batthyány–Geist-kastély kertjében

• Kondoroson, a Batthyány–Geist-kastély kertjében, ahol haláláig jószágigazható volt 2022-ben avatták fel emlékoszlopát

Galéria

• 
  Édesapja Petrovics István
• 
  Édesanyja Hrúz Mária
• 
  Testvérbátyja Petőfi Sándor költő
• 
  Gaylhoffer Antónia (1841–1918), Petőfi István neje
• 
  A Petőfi-család síremléke a Fiumei Úti Sírkertben

A Petőfi–Horvát–Gyulai családok kapcsolata

Petrovics István (1791–1849)

Hrúz Mária (1791–1849)

Horvát István (1784–1846)

Szepessy Karolina

Szendrey Ignác (1800–1895)

Gálovics Anna (1805–1849)

Petőfi István (1825–1880)

Petőfi Sándor (1823–1849)

Szendrey Júlia (1828–1868)

id. Horvát Árpád (1820–1894)

Szendrey Gyula (?–1850)

Szendrey Mária (1838–1866)

Gyulai Pál (1826–1909)

Petőfi Zoltán (1848–1870)

Horvát Attila (1851–1873)

ifj. Horvát Árpád (1855–1887)

Horvát Viola (1857)

Horvát Ilona (1859–1945)

Gyulai Aranka (1859–1915)

Gyulai Kálmán (1861–1897)

Gyulai Margit (1862–1885)

Források

• Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a 19. század végéig I., Városi Önkormányzat, Orosháza, 1994, ISBN 9630331349
• Irányi István: Petőfi István: A költő öccsének pályafutása és alakja az irodalmi források és a szájhagyomány megvilágításában, Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1980, ISBN 9630309947
• Irányi István: Petőfi István: a költő öccsének pályafutása, az irodalmi források és a szájhagyomány megvilágításában, 2. kiadás, Balatonfüred, 1997, ISBN 9636506345
• Petőfi és kora (szerk. Lukácsy Sándor), Budapest, 1974
• Rakovszky József: Hát hogy mint vagytok otthon, Pistikám? (Történet Petőfi Istvánról)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  

További információk

• Megvan még Petőfiné sírja?

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Petőfi István témában.