Pedro de Alvarado
| Don Pedro de Alvarado | |
.jpg) | |
| Született | kb. 1485 vagy kb. 1495 Badajoz, Extremadura, Spanyolország |
| Elhunyt | 1541. július 4. Guadalajara, Új-Spanyolország |
| Beceneve | Konkvisztádor |
| Állampolgársága | kasztíliai |
| Nemzetisége | Spanyol |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Leonor Alvarado Xicoténcatl |
| Szülei | Gómez de Alvarado y Mexía de Sandoval |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | leesés a lóról |
| Sírhelye | Antigua Guatemala |
 | |
| Don Pedro de Alvarado aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Don Pedro de Alvarado témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pedro de Alvarado y Contreras (Badajoz, Extremadura, Spanyolország, kb. 1485 vagy kb. 1495 – Guadalajara, Új-Spanyolország, 1541. július 4.) spanyol konkvisztádor és Guatemala kormányzója volt.[1] Katonai sikerei és a bennszülött lakosság ellen elkövetett kegyetlenkedései miatt vált hírhedtté. A Lienzo de Quauhquechollan dokumentum szerint kegyetlen módszerekkel (akasztás, máglyahalál) mészárolta le a helyi lakosságot.[1] Halála után felesége, Doña Beatriz lett a kormányzó,[2] ő az Agua tűzhányó 1541-i kitörését kísérő sárlavinában vesztette életét.[1]
Az őslakos indiánok Tonatiuhnak, azaz Napnak nevezték. Különösen érdekes ez, ugyanis Tonatiuh az azték mitológiában a napisten megnevezése.[3]
Élete
[szerkesztés]Pedro de Alvarado Badajozban született Diego Gómez de Alvarado y Mexía de Sandoval gyermekeként. 1510-ben testvéreivel: Gonzalóval, Jorgével, Gómezszel, Hernandóval és Juannal, illetve nagybátyjukkal, Diego de Alvarado y Mexía de Sandovallal Hispaniolába költözött.
A Kubából Yucatánba tartó, 1518-as Juan de Grijalva-expedícióban vezető szerepet töltött be.[1] Hazatérve az elsők között szolgáltatta a híreket a II. Moctezuma birodalmában tapasztalt mesés gazdagságról és jólétről.
A Hernán Cortés vezette 1519-es, az azték birodalom elfoglalására irányuló expedícióban hadnagyként vett részt,[1] továbbá a spanyol flotta egyik hajójának kapitányává is kinevezték. Az azték főváros elfoglalásában aktív szerepet vállalt, illetve később ő lett a városban hátrahagyott seregek parancsnoka.
Cortés utasítására 120 lovasból, 300 gyalogos katonából és indián harcosokból álló seregével megindult Guatemala felföldjeinek meghódítására (1523–1527). Alvarado szövetséget kötött a cakchiquel indiánokkal, miután a rivális Quiché törzset megsemmisítette. Azonban a bennszülöttek ellen elkövetett sorozatos kegyetlenkedéseknek köszönhetően a spanyoloknak sikerült helyi szövetségeseiket is elveszíteniük. 1534-ben vezénylete alatt zajlottak az első spanyol kísérletek a mai El Salvadorig terjedő területek meghódítására, amelyek az őslakos pipil és maja indiánok ellenállását váltották ki. Az acajutlai csatában a spanyolok vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak Guatemalából kivonulni. Maga Alvarado is megsérült a bal combján, amelynek nyomait és következményeit élete végéig magán viselte. Ő maga visszavonult a harcból, a küldetés és a sereg irányítását testvérére, Gonzalo de Alvaradora bízta. 1525-ben befejeződött El Salvador meghódítása és a spanyolok megalapították San Salvadort. I. Károly spanyol király Alvaradót nevezte ki Guatemala kormányzójává, aki halála napjáig megőrizte tisztségét. 1527-ben megkapta a Santiago lovagja címet. Ugyanebben az évben Spanyolországban megnősült. Felesége Francisca de la Cueva, aki azonban Amerikába való megérkezését követően életét vesztette.
1534-ben az Andokba szervezett expedíciót, hogy Quito tartományt uralma alá vonja. Megérkezését követően csalódnia kellett: a területet már elfoglalta Pizarro hadnagya, Sebastián de Belalcázar. A konkvisztádorok seregei majdnem megütköztek, de végül Alvarado visszavonult Guatemalába.[1]
1532-ben kinevezték Honduras kormányzójává, ám az akkoriban mindössze egy spanyol településből (Trujillo) álló provincia igazgatását visszautasította.
1533-ban saját, afrikai és indián rabszolgákból álló embereit vezényelte Honduras Guatemalával szomszédos régióiba, hogy arany után kutassanak. 1536-ban Andrés de Cereceda, Honduras kormányzójának kérésére seregével bevonult a tartományba, éppen mielőtt a spanyol kolónia távozott volna Peruba.
1536-ban az Ulua folyó völgyében seregeivel megütközött az őslakos Çiçumba vezette lázadókkal. A csata Alvarado győzelmével zárult. A legyőzött indiánokat rabszolgává tette és visszavonult Guatemalába. 1537-ben, tízévnyi özvegység után feleségül vette első felesége testvérét, Doña Beatriz de la Cuevát.
1541-ben seregeivel részt vett a mexikói Új-Galicia tartomány mixtón nemzetiségű lakosai által kirobbantott felkelés leverésében. Egy sikertelen támadást követő visszavonulás során egy ló rádőlt. Alvarado néhány nappal később, 1541. július 4-én belehalt a sérüléseibe. A Patzcuaro és Morelia között fekvő kis falu, Tiripetio templomában temették el. Négy évtizeddel később lánya, Leonor de Alvarado Xicoténcatl szállíttatta maradványait újratemetés végett a guatemalai Santiagóba (ma Antigua).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f "Conquered Conquistadors", Florine G.L. Asselbergs, First Edition, published 2004
- ↑ "Conquistador and Colonial Elites of Central America" (list), Fabio Joseph Flouty, University of California Irvine, webpage: UCI-CN Archiválva 2009. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ https://www.britannica.com/topic/pre-Columbian-civilizations#ref69405
Források
[szerkesztés]- Recinos, Adrian. Pedro de Alvarado: Conquistador de México y Guatemala, 2nd, Guatemala: CENALTEX Centro Nacional de Libros de Texto y Material Didáctico "José de Pineda Ibarra" (1986). OCLC 243309954 (spanyolul)
- Stone, Samuel Z.. La dinastía de los conquistadores: La crisis del poder en la Costa Rica contemporánea. Ciudad Universitaria Rodrigo Facio, Costa Rica: Editorial Universitaria Centroamericana (1975). OCLC 1933264 (spanyolul)
- Stone, Samuel Z.. The heritage of the conquistadors: Ruling classes in Central America from the Conquest to the Sandinistas, 6th edition, fully revised and expanded, Lincoln NE: University of Nebraska Press (1990). ISBN 0-803-24207-7. OCLC 20393173
