Pedinophyceae
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Kládok | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pedinophyceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pedinophyceae témájú kategóriát. |
A Pedinophyceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) egyik osztálya.[2]
Történet
[szerkesztés]Egyik első leírt faja a Protoeuglena noctilucae, melyet eredetileg Szubrahmanjan írt le e néven 1954-ben még az Eugleninae tagjaként, 1976-ban Sweeney abból kivette, és áthelyezte a Pedinomonas nemzetségbe.[3] Sose sorolták
Øjvind Moestrup írta le a kládot 1991-ben, majd Fawley et al. módosították leírását, ez Adl et al. 2012-es rendszertanában jelent meg először.[1] Korábban a Viridiplantae ősi ágának tekintették, de Turmel et al. 71 plasztiszfehérje elemzésével a Pedinomonast a Chlorellales tagjaként írták le, megkérdőjelezve a Pedinophyceae önállóságát, de a Chlorellales és a Pedinophyceae kapcsolatát Marin 2011-ben cáfolta 37 valódizöldmoszat-faj, így 6 Pedinophyceae-faj rRNS-elemzésével.[4]
Bár a prazinofiton csoportokhoz hasonlóan ősi Viridiplantae-csoportnak tekintették, a Pedinophyceae nem volt jelentősen molekuláris filogenetikailag vizsgált klád, ezért a prazinofiton csoportoktól eltérően nem volt jelentős számú 18S rDNS-szekvencia elérhető hozzá.[4]
Irina A. Miljutina et al. fedezték fel először környezeti DNS-ben.[5]
Morfológia
[szerkesztés]Aszimmetrikus[4] egyostorú egysejtű, alapi testei az óramutató járásával ellentétesen helyezkednek el, ostorait merev vagy vastag szőrök fedik. 1 parietális kloroplasztisza van.[1] Ostora körül mélyedés lehet.[3]
Pikkelye nincs, ez a sejttestet vagy az ostorokat fedő pikkelyekkel rendelkező prazinofiton kládoktól való megkülönböztetésre korábban használt morfológiai jellemző; azonban rendelkezhet tuberkulumokkal, pikkelyszerű részecskékkel vagy hátulsó, nem teljes héjjal.[4]
A sejt 2,5–10 μm hosszú, 1–4,5 μm átmérőjű, aszimmetrikus, tojás vagy ellipszoid alakú, gyakran lapult.[4]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusában sosincs fikoplaszt, mitózisa zárt, mitózisorsója állandó.[1]
Életmód
[szerkesztés]Szabadon élő és endoszimbionta fotoszintetikus fajai vannak.[6]
Genetika
[szerkesztés]Ribulóz-biszfoszfát-karboxiláz-oxigenáza nagy egységének szekvenciái alapján először 1995-ben igazolták Daugbjerg et al., hogy a Pedinomonas és a Resultomonas (korábban Resultor) a prazinofiton csoportoktól független kládot alkotnak.[4]
Első szekvenált mtDNS-e a Pedinomonas minoré, ennek hossza 25 137 bp, 23 gént tartalmaz, GC-tartalma 22,2%, nem kódoló szakaszai nagy részét (mintegy 40%) teszik ki, és 1999-ben szekvenálták. Bár kevés génje van, mely a sejtlégzésben, az elektrontranszportban és az oxidatív foszforilációban részt vesz, aerob. Nincs 5S rRNS-e vagy riboszomális fehérjéje, kevés tRNS-génje (9) van, és nagy ribonukleoprotein-kódoló génje töredezett és átrendezett.[7] Egy Marsupiomonas-faj azonban 39 gént – közel kétszer annyit, mint a P. minoré, tartalmaz, bár mérete csak 24 252 bp. Ennek GC-tartalma (51,4%) viszont több mint kétszerese a P. minorénak.[8]
A Pedinomonas rendelkezik az UGA triptofánra való transzlációjával trnW(uca) génje révén, ezzel szemben a Marsupiomonas NIES 1824 nem. A Pedinomonasszal szemben a Marsupiomonas génjei mind intron nélküliek, de hozzá hasonlóan azonos DNS-szálon vannak. A két klád génsorrendje azonban jelentősen különbözik, továbbá a Marsupiomonasban kevés UUR kodon van, de jóval gyakoribbak az AGR kodonok, ezek Turmel et al. 2020-as tanulmánya szerint arginin helyett alanint kódolnak.[8]
A Lepidodinium chlorophorum plasztisza a Pedinophyceae tagja vagy közeli rokona lehet. Ebben nincs peridinin, így Kamikawa et al. „nem kanonikusnak” írta le. A L. chlorophorum ptDNS-e 66 223 bp, 32 117 bp-ral kisebb, mint a P. minoré a II. csoportbeli intronoktól és a génduplikációktól függetlenül, génsűrűsége nagyobb, átírási kódjaik pedig kissé eltérnek – a P. minoré hagyományos, míg a L. chlorophoruméban az AUA metionint kódol.[9]:1. táblázat 60 gén közös a két ptDNS-ben, a Pedinomonas 14 olyan génnel rendelkezik, mely a Lepidodiniumban nincs, utóbbiban viszont nincs az előbbiben hiányzó gén.[9]:2. ábra
Rendszertan
[szerkesztés]Belső
[szerkesztés]Adl et al. 2019-es rendszertana szerint 2 nemzetsége van, ezek a Marsupiomonas és a Pedinomonas.[1] Korábban több nemzetséget is önállóként írtak le, például a Protoeuglena egyetlen faja, a Protoeuglena noctilucae[4] előbb a Pedinomonas faja lett (Pedinomonas noctilucae), de 2016-ban Wang et al. 3 gén elemzése alapján visszaállították e korábbi nevet.[6] Nem ismert azonban a Noctiluca és más páncélos ostorosok endoszimbiontái pontos filogenetikája.[3]
Fajait magi és plasztiszban kódolt rRNS-operonjaik alapján csoportosítják.[10]
Külső
[szerkesztés]Marin 2011-es tanulmánya szerint a Chlorophytina testvér-[4] vagy bazális kládja.[8]
Jelentőség
[szerkesztés]A Noctiluca scintillans endoszimbiontájaként a P. noctilucae hozzájárulhat autotróf kládjai állatokat mérgező virágzásához.[3] A Pedinomonas minor a Lepidodinium chlorophorum endoszimbiontájaként klorofill a- és b-tartalma miatt lehetővé teszi annak zöld színét. Ez utóbbi az egyik első ismert zöldmoszat-eredetű plasztisszal rendelkező páncélosostoros-nemzetség tagja,[9] és sok átlátszó exopolimer-részecske termelőjeként kagylók halálát okozza, és a szénciklusban is részt vesz.[11][12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Guiry, M. D.. „Pedinophyceae”, Kiadó: World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway.
- ↑ a b c d Manigandan V, Muthukumar C, Shah C, Logesh N, Sivadas SK, Ramu K, Ramana Murthy MV (2024. január 30.). „Phylogenetic affiliation of Pedinomonas noctilucae and green Noctiluca scintillans nutritional dynamics in the Gulf of Mannar, Southeastern Arabian Sea”. Protist 175 (2). DOI:10.1016/j.protis.2024.126019. PMID 38309038.
- ↑ a b c d e f g h Marin B (2011. december 20.). „Nested in the Chlorellales or independent class? Phylogeny and classification of the Pedinophyceae (Viridiplantae) revealed by molecular phylogenetic analyses of complete nuclear and plastid-encoded rRNA operons”. Protist 163 (5), 778–805. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.11.004. PMID 22192529.
- ↑ Milyutina IA, Belevich TA, Ilyash LV, Troitsky AV (2019. június 11.). „Insight into picophytoplankton diversity of the subarctic White Sea-The first recording of Pedinophyceae in environmental DNA”. MicrobiologyOpen 8 (10). DOI:10.1002/mbo3.892. PMID 31184446. PMC 6813492.
- ↑ a b Wang L, Lin X, Goes JI, Lin S (2016. március 7.). „Phylogenetic analyses of three genes of Pedinomonas noctilucae, the green endosymbiont of the marine dinoflagellate Noctiluca scintillans, reveal its affiliation to the order Marsupiomonadales (Chlorophyta, Pedinophyceae) under the reinstated name Protoeuglena noctilucae”. Protist 167 (2), 205–216. o. DOI:10.1016/j.protis.2016.02.005. PMID 27033730.
- ↑ Turmel M, Lemieux C, Burger G, Lang BF, Otis C, Plante I, Gray MW (1999. szeptember 1.). „The complete mitochondrial DNA sequences of Nephroselmis olivacea and Pedinomonas minor. Two radically different evolutionary patterns within green algae”. Plant Cell 11 (9), 1717–1730. o. DOI:10.1105/tpc.11.9.1717. PMID 10488238. PMC 144307.
- ↑ a b c Turmel M, Otis C, Lemieux C (2020. január 14.). „Complete mitogenome of the chlorophyte green alga Marsupiomonas sp. NIES 1824 (Pedinophyceae)”. Mitochondrial DNA B Resour 5 (1), 548–550. o. DOI:10.1080/23802359.2019.1710283. PMID 33366641. PMC 7748506.
- ↑ a b c Kamikawa R, Tanifuji G, Kawachi M, Miyashita H, Hashimoto T, Inagaki Y (2015. április 2.). „Plastid genome-based phylogeny pinpointed the origin of the green-colored plastid in the dinoflagellate Lepidodinium chlorophorum”. Genome Biol Evol 7 (4), 1133–1140. o. DOI:10.1093/gbe/evv060. ISSN 1759-6653. PMID 25840416. PMC 4419806.
- ↑ Cai C, Gu K, Zhao H, Steinhagen S, He P, Wichard T (2021. június 1.). „Screening and verification of extranuclear genetic markers in green tide algae from the Yellow Sea”. PLoS One 16 (6). DOI:10.1371/journal.pone.0250968. PMID 34061855. PMC 8168861.
- ↑ Roux P, Siano R, Collin K, Bilien G, Sinquin C, Marchand L, Zykwinska A, Delbarre-Ladrat C, Schapira M (2021. február 26.). „Bacteria enhance the production of extracellular polymeric substances by the green dinoflagellate Lepidodinium chlorophorum”. Sci Rep 11. DOI:10.1038/s41598-021-84253-2. ISSN 2045-2322. PMID 33637819. PMC 7910647.
- ↑ Claquin P, Probert I, Lefebvre S, Veron B (2008. április 24.). „Effects of temperature on photosynthetic parameters and TEP production in eight species of marine microalgae”. Aquat Microb Ecol 51 (1), 1–11. o. DOI:10.3354/ame01187. ISSN 0948-3055.
