Parisina (Donizetti)
| Parisina | |
| opera | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Szövegkönyv | Felice Romani |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1833. március 17. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parisina témájú médiaállományokat. | |
A Parisina Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Felice Romani írta George Byron verses novellája alapján. A művet 1833. március 26-án mutatták be először a firenzei Teatro della Pergolában. A magyarországi ősbemutatóra 1847. január 25-én került sor a Pesti Városi Német Színházban, német nyelven.
Szereplők
[szerkesztés]| Szereplő | Hangfekvés | Az ősbemutató szereposztása |
|---|---|---|
| Parisina, Azzo herceg felesége | szoprán | Carolina Ungher |
| Ugo, Parisina szeretője | tenor | Gilbert Duprez |
| Azzo herceg | bariton | Domenico Cosselli |
| Ernesto, miniszter | basszus | Carlo Ottolini Porto |
| Imelda, Parisina bizalmasa | mezzoszoprán | Teresa Zappucci |
| Lovagok, cselédek, gondolások, katonák. | ||
Cselekménye
[szerkesztés]Első felvonás
[szerkesztés]Ferrara grófja mérhetetlenül féltékeny, mert második felesége, a szép Parisina egy ideje rosszkedvű, s ennek okát férje szerelemi bánatban látja. Érkezik Ernesto a hírrel, hogy guelfek elfoglalták Padovát és a város élére Parisina apja került. Parisina e hírnek sem lelkesedik, ami még jobban erősíti Azzo féltékenységét. Nem alaptalanul, hiszen első felesége Matilde megcsalta. Azzo úgy véli, hogy vetélytársa a fiatal Ugo lehet. Megtiltja neki, hogy visszatérjen az udvarba. A gróf parancsát megismerve Ugo feltárja atyai pártfogójának, a miniszternek, hogy valóban szerelmes Parisinába, amióta csak meglátta. A miniszter kéri, hallgasson erről az érzésről, mert ezzel mind magát, mind az asszonyt veszélybe sodorja. Ugo és Parisina mégis találkoznak. A féltékeny férj rájuk tör. Nem fogadván el Ugo magyarázatát ottlétére, börtönbe záratja. Elhatározza, hogy bíróság elé állítja házasságtörésért.
Második felvonás
[szerkesztés]Amikor megindul a vádeljárás, Ernesto felkeresi Azzót és tudomására hozza, hogy Ugo az ő tulajdon fia. Amikor előző feleségét száműzte, gyermeküket is magával vitte. Azzo haragjától félve, mindenkitől távol nevelte fel és halála előtt Ernestóra bízta. Apa és fia egymással szemben állnak: már-már átölelnék egymást, a szerelmi rivalizálás azonban erősebbnek bizonyul. Azzo száműzetésre változtatja a már kigondolt halálos ítéletet.
Harmadik felvonás
[szerkesztés]Néhány nap múlva Imelda egy levelet ad át Parisinának, amelyben Ugo arra kéri, hogy szökjenek el együtt az asszony apjához. Parisina imádkozni indul, mert kétéségek gyötrik, hogy Azzo betartotta-e a szavát és szabadon engedte-e szerelmét. A kápolna ajtajában Azzo lép elé. Amikor az asszony kinyitja az ajtót, Ugo élettelen testét látja maga előtt. Parisina holtan esik össze.
Híres áriák, kórusművek
[szerkesztés]- Per veder su quel bel viso - Azzo cavatinája (első felvonás)
- Io l’amai fin da quell’ora - Ugo cavatinája, majd cabalettája (első felvonás)
- Forse un destin che intendere - Parisina cavatinája és cabalettája (első felvonás)
- Dillo... io tel chieggo in merito - Ugo és Parisina kettős, (első felvonás)
- Ach! chi veggio? Tu, signore? - Parisina és Azzo kettőse (második felvonás)
- Io sentii tremar la manó - Ugo cavatinája és az azt követő cabaletta (második felvonás)
Források
[szerkesztés]- Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2
