Ugrás a tartalomhoz

A livóniai ács

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A livóniai ács
opera
Eredeti nyelvolasz
ZeneGaetano Donizetti
SzövegkönyvGherardo Bevilacqua-Aldobrandini
Főbb bemutatók1819. december 26.
A Wikimédia Commons tartalmaz A livóniai ács témájú médiaállományokat.

A livóniai ács (avagy Nagy Péter, Oroszország cárja) (olaszul II falegname di Livonia, ossia Pietro il grande, Tsar delle Russie) Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera buffa). A művet 1819 őszén és decemberében komponálta Gherardo Bevilacqua-Aldoyrandini szövegkönyve alapján. A librettista Felice Romani azonos című, Giovanni Pacini számára írt szövegkönyvét (Milánó, 1819) használta alapként, amely Alexandre Duval Le menuisier de Livonie ou Les illustres voyageurs (azaz A livóniai ács, avagy az illusztris utazók) című vígjátékát (Párizs, 1805) dolgozza fel. Az ősbemutatóra 1819. december 26-án került sor a velencei Teatro San Samuelében. Magyarországon még nem játszották.

Szereplők

[szerkesztés]
Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Pietro il Grande (Nagy Péter) basszus Pio Botticelli
Caterina (Katalin), a felesége szoprán Adelaide Raffi
Madama Fritz, kocsmáros mezzoszoprán Caterina Amati
Annetta Mazepa, kocsmáros szoprán Angela Bertozzi
Carlo Scavronski, livóniai ács tenor Giovanni Battista Verger
Ser Cuccupis, magisztrátus basszus Luigi Martinelli
Firman Trombest basszus Giuseppe Guglielmini
Hondediski, kapitány bariton Gaetano Rambaldi
Polgármesterek, postások, a cár követői.

Cselekménye

[szerkesztés]

Egy fiatal livóniai ács, Carlo, szerelmes Madama Fritz, a kocsmáros fiatal barátnőjébe Annettába. Szerelmük akkor lobban valójában lángra, amikor Carlo megvédi Annettát az uzsorástól, Firman Trombesttől, aki minden áron meg akarja szerezni a lány értékes karkötőjét. Trombest és Carlo összetűzését két illusztris vendég érkezése szakítja meg, mint az utóbb majd kiderül, maga Oroszország cárja I. Péter és felesége Katalin érkeztek a fogadóba. A cárné elveszett unokatestvérét keresik. A cár kifaggatja Carlót a családjáról és a felmenőiről, de mivel az a cár számára elfogadhatatlan válaszokat ad átadja a magisztrátusnak további vallatásra. Amikor Carlót a cár katonái éppen kivezetnék megjelenik Madama Fritz egy levéllel és elmeséli, hogy gyermekkorában ő találta meg a magára hagyott fiút a levél társaságban. Az iratból kiderül, hogy Carlo a cárné elveszett unokatestvére. Carlót szabadon engedik. A cári pár eleinte nem egyezik bele házasságába Annettával, mivel a lány Ivan Mazepa kozák hetman leánya, de amint arról értesülnek, hogy Mazepa halott, rábólint a frigyre. Az ifjú pár boldogan elindul Szentpétervárra.

Források

[szerkesztés]
  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2