Paradiniida
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Szinonimák | ||||||||
| ||||||||
| Kládok[2] | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Paradiniida témájú rendszertani információt. |
A Paradiniida (más írásmóddal: Paradinida)[1] a Rhizaria Endomyxa csoportjának Ascetosporea kládjának parazita rendje.[2]
Történet
[szerkesztés]Első leírt nemzetsége a Paradinium Chatton 1910, melyet az Atelodiniummal együtt írt le általa általában a Dinozoa kláddal rokonának tekintett parazitákról.[3] Típusfaja az Acartia clausi, Oithona helgolandica, Clausocalanus arcuicornis, Paracalanus parvus és Centropages typicus fajokat fertőző Paradinium poucheti.[4]:245 E nemzetséget Schiller 1935-ben Paradiniidae néven új kládba sorolta, melyet 2009-ben Bass a Paradinidába sorolt.[1][2] 1976-ban Perkins a Haplosporea osztályba sorolta a Haplosporidia testvércsoportjaként.[5] 2009-ben Bass et al. rendként sorolták be.[1] Eleinte a páncélos ostorosok egy tagjának vagy hozzájuk közel álló kládnak tekintették,[4] Shields 1994-ben azonban a Mycetozoa rokonának tekintette magfejlődése és ostorszerkezete alapján. Chatton és Soyer 1973-ban 3 jellemzőt írtak le a 3 Paradinium-faj megkülönböztetésére – a kromoszómaszámot, a magméretet és a gazdákat.[4]:259 Később derült ki molekuláris filogenetikai úton, hogy a Rhizaria Endomyxa csoportjába tartozik.[1]
Az Atelodiniumot Chatton és Soyer 1973-ban a Paradinium szinonimájává tették, bár korábban a Syndiniales rokonának tekintették. Ugyanez évben írták le az Oncaea media-fertőző P. caulleryit és az Oncaea conifera-fertőző P. pouchetit.[4]:253
A Pandalus platyceros-parazitát korábban bazális Haplosporidia-kládnak tekintették, de 2008-ban Skovgaard és Daugbjerg kimutatták, hogy a Paradinium közelebbi rokona.[5]
2023-ban Yabuki et al. axén kultúrát állítottak elő 2 meg nem nevezett fajból, melyek ideiglenes jelei FC901 és SRM-001. Ezek alapján legalább e fajok szabadon élők is lehetnek.[6]
Genetika
[szerkesztés]Az első szekvenciaadatokat a Paradiniumról 2008-ban írta le Skovgaard és Daugbjerg – két Paradinium-klád 18S rDNS-ének részleteit írták le ekkor. Ward et al. 2018-ban több primert hoztak létre a Paradinida és a bazálisabb Ascetosporea-kládok (PEDA) azonosítására a 18S rRNS V5–V9 hiperváltozó régiói alapján.[3] Nagarkar és Palenik 10 amplikonszekvencia-variánsát figyelték meg a Scripps Oceanográfiai Intézet közelében.[7]
2019-ben nem volt szekvenált faja.[8]
Mitokondriális
[szerkesztés]Mitokondriumaiban jelentős A→I és C→U irányú RNS-szerkesztés történik RNS-en ható adenozin-deaminázzal (ADAR), illetve . Mitokondriumai nem redukáltak, mivel rendelkeznek a citromsavciklus és az elektrontranszportlánc génjeivel.[6]
Filogenetika
[szerkesztés]A klád a Pandalus platyceros-parazitából és a Paradiniumból áll.[2] A többi Ascetosporea-kláddal a kapcsolatai nem ismertek,[9] de feltehetően a Haplosporidia testvércsoportja.[3]
Morfológia
[szerkesztés]Más Ascetosporea-kládokkal szemben rajzósejtes (tomita)[10] fázisa 2 eltérő hosszú ostorral rendelkezik.[2] Amőboid állapota kétmagvú, és nem rendelkezik dinokarionnal, viszont rendelkezik filopódiumokkal, ez megkülönbözteti a Syndinialestől.[4]:259
Életmód
[szerkesztés]Rákok parazitája,[2] bennük feminizációt vagy castratiót okoz.[4] Gazdaspektruma nem teljesen ismert, csak 2016-tól kezdett jól láthatóvá válni.[11]
Ökológia
[szerkesztés]Tengerekben gyakori eukarióta parazitaklád: a Pseudocalanus newmani élőhelyén a paraziták 74,7%-át is kiteheti.[12] Prevalenciája szezonálisan váltakozó, de igen magas, akár 35%-os is lehet.[3]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusa összetett: rajzósejtjei kétostorúak, trofikus fázisa plazmódium.[2] A haplosporoszóma a plazmódiumokban kialakul, sporogenezis során eltűnik, majd a spórákban újra megjelenik.[5] Sporulációja külső, a gazdában meropodiális[1] retikulumot képez, cisztája mukoid, centroszómái mitóziskor működnek.[4] A plazmódium érése előtt hálós meroplazmódiumként van jelen, mely Bass et al. szerint a szabadon élő Reticulosida-kládok és a Haplosporidia és a Paramyxida közti átmenet.[1]
A vérüregek megtöltése után indul a sporuláció. Ekkor plazmódiumtöredékek mennek a gazda emésztőrendszerébe, ahol a végbélnyílásból több 90 μm-es, többmagvú gonoszféraként távoznak. A töredékek száma hőmérsékletfüggő. Ezután a gonoszférák mukoid vagy zselés cisztafalat képeznek, majd a farki ramusokhoz vagy furcákhoz kapcsolódnak. Ezek alkalmanként hosszabbak a gazdánál, de a gazdák normálisan úszhatnak „nagy narancssárga zászlóval”. A gonoszférák távozása után a parazita benn maradt része nem termel több gonoszférát. Egyes evezőlábú rákok túlélhetik a fertőzést, de az halálukat sietteti. 1 óra után a gonoszférában jól látható a sporuláció. Ekkor 2 ostorú amőbatestek fejlődnek a filoplazmódiumból, majd 4 bodonispóra keletkezik meiózissal. Ezután a fal megreped, a belső sporocisztafal széttörik, a spórák szabadon úsznak. Az amőbula feltehetően zigóta, a bodonispórák ivarsejtek lehetnek.[4]:259–261
Jelentőség
[szerkesztés]A Pandalus platycerost Brit-Kolumbia területén kereskedelmi célra gyakran halásszák,[13] ami fenntartható nagy mennyisége miatt.[14] A Pandalus platyceros-parazita azonban jelentősen csökkenti a felhasználható mennyiséget.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Bass D, Chao EE, Nikolaev S, Yabuki A, Ishida K, Berney C, Pakzad U, Wylezich C, Cavalier-Smith T (2009). „Phylogeny of novel naked Filose and Reticulose Cercozoa: Granofilosea cl. n. and Proteomyxidea revised”. Protist 160 (1), 75–109. o. DOI:10.1016/j.protis.2008.07.002. PMID 18952499.
- ↑ a b c d e f g Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c d Ward GM, Neuhauser S, Groben R, Ciaghi S, Berney C, Romac S, Bass D (2018. január 16.). „Environmental sequencing fills the gap between parasitic haplosporidians and free-living giant amoebae”. J Eukaryot Microbiol 65 (5), 574–586. o. DOI:10.1111/jeu.12501. PMID 29336517. PMC 6173291.
- ↑ a b c d e f g h Shields JD (1994. május 9.). „The parasitic dinoflagellates of marine crustaceans”. Annu Rev Fish Dis 4, 241–271. o, Kiadó: Pergamon. (Hozzáférés: 2025. január 30.)
- ↑ a b c Hine PM, Morris DJ, Azevedo C, Feist SW, Casal G (2020. szeptember 18.). „Haplosporosomes, sporoplasmosomes and their putative taxonomic relationships in rhizarians and myxozoans”. Parasitology 147 (14), 1614–1628. o. DOI:10.1017/S0031182020001717. PMID 32943127. PMC 10317760.
- ↑ a b Yabuki A, Fujii C, Yazaki E, Tame A, Mizuno K, Obayashi Y, Takao Y. „Massive RNA editing in ascetosporean mitochondria”. [még nem jelent meg]. (Hozzáférés: 2025. január 30.)
- ↑ Nagarkar M, Palenik B (2023. február 13.). „Diversity and putative interactions of parasitic alveolates belonging to Syndiniales at a coastal Pacific site”. Environ Microbiol Rep 15 (3), 157–169. o. DOI:10.1111/1758-2229.13138. PMID 36779254. PMC 10464665.
- ↑ Bass D, Ward GM, Burki F (2019. január 7.). „Ascetosporea”. Curr Biol 29, R1–R15. o. (Hozzáférés: 2024. október 21.)
- ↑ Hiltunen Thorén M, Onuț-Brännström I, Alfjorden A, Pecková H, Swords F, Hooper C, Holzer AS, Bass D, Burki F (2024. május 3.). „Comparative genomics of Ascetosporea gives new insight into the evolutionary basis for animal parasitism in Rhizaria”. BMC Biol 22. DOI:10.1186/s12915-024-01898-x. PMID 38702750. PMC 11069148.
- ↑ Adl SM. 9. Rhizaria, Protistology. ISBN 9780323952996. Hozzáférés ideje: 2025. január 26.
- ↑ Ward GM, Feist SW, Noguera P, Marcos-López M, Ross S, Green M, Urrutia A, Bignell JP, Bass D (2019. február 21.). „Detection and characterisation of haplosporidian parasites of the blue mussel Mytilus edulis, including description of the novel parasite Minchinia mytili n. sp”. Dis Aquat Org 133, 57–68. o. DOI:10.3354/dao03326. (Hozzáférés: 2025. január 30.)
- ↑ Hirai J, Katakura S, Kasai H, Nagai S (2024. november 19.). „Ecological interactions between marine RNA viruses and planktonic copepods”. Commun Biol 7. DOI:10.1038/s42003-024-07189-z. PMID 39562834. PMC 11577009. (Hozzáférés: 2025. január 30.)
- ↑ Underwater World - Selected Shrimps of British Columbia. (Hozzáférés: 2009. május 29.)
- ↑ Wild Spot Prawn Sustainability. (Hozzáférés: 2021. május 24.)
