Ugrás a tartalomhoz

Paleoindiánok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pattintott clovis nyílhegyek

A régészek az amerikai kontinens legkorábbi népeit nevezik tágabb értelemben paleoindiánoknak, azaz „ősi indiánoknak”, akik a legutóbbi jégkorszak vége felé, a késő pleisztocénban érték el a kontinenst.[1]

Joseph H. Greenberg (Stanford Egyetem) és két munkatársa 1986-ban közreadott felfedezései szerint az amerikai őslakosok elődei legalább három hullámban vándoroltak be az Alaszkát és Szibériát valaha összekötő földhídon, Beringián át. Szűkebb értelemben csak a Clovis-kultúra népére, az utolsó paleoindiánokra használják a paleoindián kifejezést. Eleinte a nagytestű állatokra vadászó népek érkeztek, akik vadászó-gyűjtögető életmódot kezdtek el folytatni a mai Alaszka területén, kb. Kr.e. 45.000-12.000 között. 15 ezer évvel ezelőtt, amikor a felmelegedésnek köszönhetően megolvadtak az Amerika nyugati partvidékén található gleccserek, ezek az emberek és számos állatfaj megindultak délnek.[2] Az emberek gyalog vagy kezdetleges csónakokkal a part mentén haladtak. A pontos dátumok és a vándorlások útvonalai még mindig vita tárgyát képezik,[3] de nagy valószínűséggel két hullámban érkeztek.[4]

Kőeszközök, főként nyílhegyek és pattintott kőeszközök bizonyítják, hogy ebben az időszakban emberek népesítették be a kontinenst. A tudományos vizsgálatok igazolták, hogy a paleoindiánok közvetlen rokonságban állnak az ázsiai népekkel, különösen a kelet-szibériaiakkal. Számos nyelvi hasonlóság, vércsoportbeli egyezések, és a génekben található azonosságok igazolják ezt a teóriát.[3] Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt elkezdődött a holocén kor, vele együtt a felmelegedés, és ennek köszönhetően az egyes embercsoportok letelepedett életmódot kezdtek el élni.

A vándorlások

[szerkesztés]
Az emberi faj vándorlása jelen ismereteink szerint, afrikai kiindulóponttal számolva

Az, hogy pontosan mikor kezdődött a folyamat és honnan indult, vita tárgyát képezi. Annyi bizonyos, hogy kb. 17 ezer évvel ezelőtt már folyamatban volt a vándorlás.[5] A paleoindiánok jelenléte Amerikában a Würm-glaciális (pleisztocén) végére tehető. Ekkoriban a negyedidőszaki eljegesedés egy olyan periódusa zajlott, melyben a tengerek szintje alacsonyabb volt a mainál, és ezért egy száraz földhíd vezetett Szibéria és Alaszka között. Egy része jeges volt, de ezen keresztül számos állat közlekedett, főként a pleisztocén megafauna mára már kihalt állatai. Őket követték az emberek. Nagyvadra vadásztak, jelenlétüket a leletekben pattintott kőszerszámok és mára kihalt állatok csontjai mutatják. Egy másik teória szerint az is lehet, hogy emberek a Csendes-óceán felől érkezhettek, mégpedig Dél-Amerika partjainál, csónakokkal.[6] Ezt az elméletet nehéz bizonyítani, ugyanis a tengerek szintje azóta jócskán emelkedett és elmosott minden lehetséges bizonyítékot.

A régészek szerint Alaszka meghódítása 40.000-16.000 évvel ezelőtt történt. A népek eredete feltehetően Közép-Ázsia volt, nagyobb hullámban pedig 16.000. - 13.000 évvel ezelőtt érkeztek. Egyes alternatív elméletek szerint Európa irányából is érkezhettek emberek.

Antropológiai szemszögből a paleoindiánok a legkorábbi közép- és észak-amerikai típusokhoz tartoznak:

Szakaszok

[szerkesztés]
A képen látható amerikai masztodon kb. 10 ezer évvel ezelőtt halt ki. Kihalásának oka lehetett emberi tevékenység, de a klímaváltozás is, avagy a kettő kombinációja.

A legkorábbi nyomokat Alaszkában találták meg, illetve Brit Kolumbia, Alberta, és Yukon vidékein.[8] Mivel elég széles területen szóródtak szét az embercsoportok, ezért kultúrájuk is kisebb-nagyobb változatosságokat kezdett mutatni. Egyes jellegzetességeiket viszont megtartották, így például a kőszerszámok készítésének módja nagyon hasonló maradt náluk.[9] Egy-egy eszközhasználó csoport 20 és 60 fő közötti hordákban mozgott.[10] A meleg nyári hónapokban bőségesen volt élelem számukra. A folyók és a tavak hallal, madarakkal és vízi emlősökkel látták el őket. Az erdőkben és a mocsarakban csonthéjas termések, bogyók, és ehető gyökerek voltak. Ősszel el kellett raktározniuk a gyűjtögetett élelmet és ruházatot kellett készíteniük a télre. Télen a halászó népek a szárazföld belseje felé húzódtak, ahol állatokra vadásztak a szőrméjükért.[11]

A jégkorszak vége felé a természeti erőforrások bősége is megváltozott: bizonyos mértékben megritkult, ez arra késztette az embereket, hogy tovább vándoroljanak. A nagyobb hordák tavasszal és nyáron maradtak együtt, ősszel és télen kisebb családokra szakadtak. Átlagosan hetente vonultak arrébb, nagyjából 360 kilométert is megtéve egy évben.[12] Az étrend változatos volt és proteinben gazdag: óriás hódok, sztyeppei bölények, pézsmatulkok, masztodonok, gyapjas mamutok, és ősi rénszarvasok képezték.[13] Az állati bőröket, szőröket már nemcsak ruházkodásra, hanem kezdetleges építmények felhúzására is használták.[14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A paleo előtag a görög palaiosz („ősi”) szóból származik.
  2. ↑ Discovery News : Discovery Channel, 2012. október 10. [2012. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
  3. ↑ a b H. Trawick Ward – R. P. Stephen Davis: Time Before History: The Archaeology of North Carolina. 1999. ISBN 9780807847800 Hozzáférés: 2018. február 12.  
  4. ↑ Pitblado, Bonnie L. (2011. december 1.). „A Tale of Two Migrations: Reconciling Recent Biological and Archaeological Evidence for the Pleistocene Peopling of the Americas” (angol nyelven). Journal of Archaeological Research 19 (4), 327–375. o. DOI:10.1007/s10814-011-9049-y. ISSN 1059-0161. 
  5. ↑ Spencer Wells: The Journey of Man: A Genetic Odyssey. 2002. ISBN 069111532X Hozzáférés: 2018. február 12.  
  6. ↑ Fladmark, K. R. (1979/01). „Routes: Alternate Migration Corridors for Early Man in North America” (angol nyelven). American Antiquity 44 (1), 55–69. o. DOI:10.2307/279189. ISSN 0002-7316. 
  7. ↑ (magyarul) PPKE Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Pszichológiai Intézet Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Humánökológia és fizikai antropológia (Bogdán Bence) jegyzet
  8. ↑ Norman Herz – Ervan G. Garrison: Geological Methods for Archaeology. 1997–12–18. ISBN 9780198025115 Hozzáférés: 2018. február 12.  
  9. ↑ Wm Jack Hranicky Rpa: North American Projectile Points - Revised. 2010–06. ISBN 9781452026329 Hozzáférés: 2018. február 12.  
  10. ↑ Rickey Butch Walker: Warrior Mountains Indian Heritage: Teacher's Edition. 2008–12. ISBN 9781934610275 Hozzáférés: 2018. február 12.  [halott link]
  11. ↑ Dawn Elaine Bastian – Judy K. Mitchell: Handbook of Native American Mythology. 2004. ISBN 9781851095339 Hozzáférés: 2018. február 12.  
  12. ↑ David R. Starbuck: The Archeology of New Hampshire: Exploring 10,000 Years in the Granite State. 2006. ISBN 9781584655626 Hozzáférés: 2018. február 12.  
  13. ↑ Department of Anthropology |. web.utk.edu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
  14. ↑ Paleoindian, 2010. június 13. [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paleoindiánok&oldid=27350165”