Óriáshód

Óriáshód
	Evolúciós időszak: Pleisztocén
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Hódalkatúak (Castorimorpha);
Család:	Hódfélék (Castoridae);
Alcsalád:	†Castoroidinae;
Nemzetség:	†Castoroidini;
Nem:	†Castoroides; Foster, 1838
Faj:	C. ohioensis;
Tudományos név
	Castoroides ohioensis; Foster, 1838
Szinonimák
	Burosor efforsorius; Castoroides nebrascensis; Castoroides kansensis;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriáshód témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáshód témájú kategóriát.

Az óriáshód (Castoroides ohioensis) a legnagyobb ismert rágcsáló Észak-Amerikában. A pleisztocén során élt. Maradványait először Ohio államban találták meg, a fajt S. R. Hildreth írta le 1837-ben.

A Castoroides nem típusfaja.

Tudnivalók

Hatalmas állat volt, kb. két-háromszorosa a mai hódoknak: hossza kb. 1,9–2,2 méter, a tömege pedig 90–125 kg^[1] (a mai hódok kb. 1 méter hosszúak és mindössze 30 kg tömegűek). A pleisztocén kori Észak-Amerikában előfordultak az Egyesült Államokbeli Florida államtól a kanadai Yukon tartományig (sőt, az Északi sarkkörön valamivel túl is megtalálták maradványait egy interglaciálisból), ill. kelet-nyugati irányban New York államtól Nebraska államig.

Testfelépítésük sokban hasonlított a mai hódokéra, néhány eltéréssel:

hatalmas, 15 cm hosszt elérő, hosszanti irányban bordázott metszőfogak (a mai hódok fogai simák);
65 cm hosszú farka valamivel keskenyebb volt a testméreteihez képest, mint a mai hódoknak;
hátsó lábai viszonylag rövidek voltak, így testtömegét is figyelembe véve elég nehézkesen mozoghatott a szárazföldön.

Életmódjuk is sokban hasonlított a mai hódokéhoz: kedvelték a lassú vízfolyásokat, a mocsarakkal körülvett tavakat, valamint a csatornákkal összekötött tórendszereket, ahol a mai hódokhoz hasonlóan várakat építettek. Maradványaikat is egykori mocsarakban, tavakban találták.

Az óriáshód az utolsó jégkorszak végével halt ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshetett áldozatul, azonban nincs bizonyíték arra nézve, hogy így történt volna; de jó minőségű bundája lehetett. Kihalását okozhatta az is, hogy a pleisztocént követő gyors felmelegedés miatt élőhelyei drasztikusan összezsugorodtak.

Jegyzetek

↑ Swinehart, Anthony L.; Richards, Ronald L. (2001). „Paleoecology of Northeast Indiana Wetland Harboring Remains of the Pleistocene Giant Beaver (Castoroides Ohioensis)”. Proceedings of the Indiana Academy of Science 110, 151. o. (Hozzáférés: 2014. november 21.)

Források

Beringia
Canadian Museum of Nature
Kép
Kép
Paleobiology Database Archiválva 2008. április 30-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[R&S-1] Swinehart, Anthony L.; Richards, Ronald L. (2001). „Paleoecology of Northeast Indiana Wetland Harboring Remains of the Pleistocene Giant Beaver (Castoroides Ohioensis)”. Proceedings of the Indiana Academy of Science 110, 151. o. (Hozzáférés: 2014. november 21.)

[1]