Paczolay György
| Paczolay György | |
| Született | 1906 Tápiószele |
| Elhunyt | 1961. február 9. (54-55 évesen) Túrony |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1939–1945) |
| Iskolái | Budapesti Református Teológiai Akadémia (–1932) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Paczolay György (Tápiószele, Pest vármegye, 1906 – Túrony, 1961. február 9.) magyar református lelkész, országgyűlési képviselő.
Élete
[szerkesztés]Református vallásban született Tápiószelén, felvidéki – nógrádi – származású, nemesi eredetű család leszármazottjaként. Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett 1932-ben lelkész oklevelet. Már ezt megelőzően, első lelkészképesítő vizsgája után két éven át segédlelkész volt Ravasz László mellett, a budapesti Kálvin téri református templomban, majd Nagykőrösön, Szekszárdon és Óbudán szolgált ugyancsak segédlelkészként.
Lelkészi oklevelének megszerzése után rövid időn belül lelkipásztorává választotta szülőfaluja, 1936-ban pedig a Duna–Tisza köze legnagyobb református közösségébe, Nagykőrösre került vissza lelkésznek. Mint vidéki lelkipásztor, minden állomáshelyén komoly munkát fejtett ki főleg a tanyák missziói szolgálatában; Nagykőrösön elnöke lett a református tanítóképző intézet, illetve a református polgári fiúiskola igazgató tanácsának, valamint az iskolaszéknek. Néhány budapesti, illetve országos hatókörű szervezetben is szerepet vállalt, az Országos Protestáns Diákszövetségnek országos elnöke volt.
Az 1939-es általános választásokon országgyűlési képviselővé is megválasztották, a Nyilaskeresztes Front Közép-Pest vármegyei listájáról. A nyilaspártok 1940-es egyesülése után már a Nyilaskeresztes Párt frakciójában foglalt helyet, egészen a háború végéig. Egyházi körökben széles körben elterjedt az a híresztelés, hogy a Parlamentben egy ízben kötelet kiáltott Bajcsy-Zsilinszky Endrének és népellenes bűnök miatt letöltendő szabadságvesztést is kapott a háború után.
Háttérbe szorítása a második világháború után
[szerkesztés]A szovjet megszállást követően igyekezett politikai múltját feledtetni és magát a népi demokrácia hívének, illetve az azzal lojális dunamelléki püspök, Bereczky Albert hívének mutatni, ennek ellenére az egyházvezetés kommunistabarát része igyekezett őt kiszorítani a nagykőrösi parókiáról, sőt a lelkészi karból is. Egyik felettese, Kiss Roland rákosista főgondnok 1953. augusztus 29-én magához rendelte és állásáról lemondásra, illetve Érsekcsanádra való távozásra szólította fel. A lemondólevélbe ugyanakkor elrejtett egy olyan – Paczolay előtt nem pontosan ismert, vagy a feszült helyzetben nem felismert – jogszabályi utalást, mely lehetővé tette az egyházkormányzat számára, hogy az irat aláírását a lelkészi jelleg egészéről, sőt a nyugdíjjogosultságról való lemondásként értelmezze.
Paczolay ezután a Pest Megyei Mélyfúró Vállalat segédmunkása lett, bár ott maradhatott a parókián, és többször kereste a lehetőséget, hogy meggyőzze feletteseit: ő csak a nagykőrösi állásról való lemondást kívánta aláírni. Mintegy két év próbálkozás után Bereczky elfogadta a mentegetőzését, majd segédlelkészi álláshoz segítette a tiszavidéki egyházkerülethez tartozó Újfehértóra. A következő években – Kissnek az egyházvezetésben súlytalanabbá válásával párhuzamosan – a dunamelléki egyházkerületben napirendre került a rehabilitálása, de erre már nem került sor.
Továbbra is segédlelkészi minőségben Jászkisérre, majd Baranyába, Túrony, Csarnóta és Bisse községek ellátására helyezték át; ott, Túronyban halt meg 1961. február 9-én, élete 55., házassága 23. évében. Gyászjelentése „rövid, de súlyos szenvedés”-t említ, korábbi nagykőrösi lelkésztársa, Adorján József szerint azonban öngyilkos lett.[1] Temetése február 14-én zajlott a tápiószelei református temetőben.[2]
Magánélete
[szerkesztés]Felesége Zatézalo Yvette volt, házasságukból három lány született: Yvette – aki apja halálakor már férjezett volt Gulyás Gáborral –, Éva és Ilona.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.kre.hu/portal/images/doc/hirek/2021/02/25/Lanyi_Gabor_Meltatlanul.pdf Lányi Gábor: Háttérbe szorított dunamelléki református lelkészek az 1950-es években. Reformáció öröksége 4. Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye • Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet. Budapest, 2020.
- ↑ Paczolay György gyászjelentése az Országos Széchényi Könyvtár archívumában; hozzáférés: 2023. október 30.
Források
[szerkesztés]- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 23.
- Paczolay György oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 30.
- Paczolay György oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 30.
