1954-től az Egri Fáklya, 1956-tól az Egri Dózsa, illetve az Eger SE úszója és vízilabdázója volt. Ifjúsági úszóként is szerzett magyar bajnoki címet, de kiemelkedő eredményeket vízilabdázásban ért el. Védőjátékosként 1960-tól 1972-ig összesen nyolcvanhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A magyar csapat tagjaként három olimpiai érmet, egy Európa-bajnoki címet és két Universiade-győzelmet szerzett. Az 1972. évi olimpia után visszavonult a válogatottságtól, de egri egyesületében 1978-ig aktív játékos maradt.
1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) edzői, 1972-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet szerzett. 1974-től, még aktív játékosként egyesülete játékosedzője lett. Visszavonulása után 1980-ig a kuvaiti válogatott vezetőedzője, majd a holland válogatott szövetségi kapitánya volt. Hazatérése után egri klubja vezetőedzőjeként, egyúttal igazgatójaként tevékenykedett. 1990 és 1991 között a magyar női válogatott edzője volt. 1995-től Ausztráliában telepedett le, Perthben Nyugat-Ausztrália sportkollégiumának főedzője, majd Canberrában az Ausztrál Vízilabda Szövetség edzőtáborának edzője volt. Az ausztrál küldöttség tagjaként részt vett az ebben az időszakban rendezett világversenyeken. Négy évvel halála előtt, gyógyíthatatlan betegsége tudatában tért vissza Egerbe.
Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
Pócsik Dénes, az egriek ikonja (magyar nyelven). heol.hu, 2012. július 19. [2013. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 5.)