1959-től az FTC(Ferencvárosi Torna Club) úszója és vízilabdázója, 1978-tól a Budapesti Honvéd, 1983-tól a BVSC(Budapesti Vasutas Sport Club), majd 1988-tól 1990-ig az olasz Possilippo Napoli vízilabdázója volt. Úszásban is nyert magyar bajnoki címet, de kiemelkedő sporteredményeit vízilabdában érte el. 1975 és 1986 között 230 alkalommal szerepelt a magyar vízilabda-válogatottban. Két olimpián vett részt, 1976-ban, Montrealban tagja volt az olimpiai bajnok, 1980-ban Moszkvában az olimpiai bronzérmes magyar csapatnak. 1981-ben az év vízilabdázójának választották. Az aktív sportolástól 1990-ben vonult vissza.
1977-ben a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán üzemmérnöki oklevelet, 1981-ben Testnevelési Főiskolán vízilabda-szakedzői oklevelet szerzett. Játékos-pályafutása után a Nápoly edzője volt. 1992 augusztusában a BVSC edzője majd a vízilabda szakosztály igazgatója lett. Az 1996-os olimpiáig a magyar férfi vízilabda-válogatott edzője volt. 1996. decemberében pályázott a szövetségi kapitányi posztra, de nem kapott elég szavazatot. 1997-ben az MVLSZ elnökségének tagja lett (újraválasztva:1998). 1998-tól 2001-ig a Magyar Vízilabda-szövetség társelnöke volt. 2004-től 2014-ig az Egri Vízilabda Klub vezetőedzője volt. 2014 májusában a Ferencváros szakmai igazgatójának nevezték ki.[1] 2015 szeptemberétől Benedek Tibor, majd Märcz Tamás szövetségi kapitányok mellett a magyar válogatottnál az edzői feladatokat is ellátta 2017 végéig.[2][3]