Ottakring

	Bécs XVI. kerülete
	Elhelyezkedése Bécsen belül
	; Bécs XVI. kerülete címere
	; Bécs XVI. kerülete címere
	Egyéb elnevezés: Ottakring
	Közigazgatás
Település	Bécs
Kerület	XVI.
Irányítószám	1160
Polgármester	Franz Prokop; Stefanie Lamp;
	Népesség
Teljes népesség	103 117 fő (2020. jan. 1.)
Népsűrűség	11 921,04 fő/km²
Tszf. magasság	247 m
Terület	8,65 km²
	Elhelyezkedése
	Bécs XVI. kerülete Pozíció Bécs térképén
	é. sz. 48° 12′ 45″, k. h. 16° 18′ 38″48.212500°N 16.310600°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 45″, k. h. 16° 18′ 38″48.212500°N 16.310600°E
	Bécs XVI. kerülete weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bécs XVI. kerülete témájú médiaállományokat.

Ottakring Bécs XVI. kerülete. Ottakring Hernals, Josefstadt, Neubau, Rudolfsheim-Fünfhaus és Penzing kerületekkel határos.

Földrajza

Ottakring Bécs nyugati részén található a Gürtel és a Bécsi-erdő közötti területen. Északról Hernals, keletről Josefstadt és Neubau kerületek, valamint délről Rudolfsheim-Fünfhaus és Penzing kerületek határolják. A kerület legmagasabb pontja a 449 méter magas Gallitzin-hegy.

A kerületre jellemző épületek meglehetősen változatosak: a Gürtel közelében sűrűn lakott a kerület valamint gyárak, üzemek találhatók, míg a Gürteltől kifelé villák és kertes házak találhatók.

A kerület területének 36%-a zöldterület, 45.4%-a beépített. Thaliastraße a kerület legfontosabb és legzsúfoltabb utcája, a kerület 1.23%-át mezőgazdasági területként használják fel. Egykor jelentős szőlőültetvény volt Ottakringben, ami miatt a borászat is kiemelkedő volt.

Történelme

Ottakring község

Az eredeti Ottakringet 1.000 éve alapították bajor telepesek, akik a Gallitzin-berg egy szűk erdős részét kiírtották, eredetileg Ottakringen az Ottakring nevű patak folyt, ami a mai Ottakringerstrasse , Abelegasse,Thaliastraße, Lerchenfelderstraße , Minoritenplatz nyomvonalán folyt a Duna-csatornába. A "régebbi Ottakring" teljesen megsemmisült az 1683-as Kahlenbergi csata következtében. A falu a patak Bécshez közelebbi szakaszán épült újjá, erre a településre amely 1980-as évekig maradt fenn, hivatkoztak a bécsiek a 19. és 20. század folyamán mint régi Ottakring.

Bécs részeként

1888-ban Ferenc József elrendelte, hogy Bécshez csatolják a város környéki falvakat. Az alsó-ausztriai kormány megszavazta 1890-ben az Eingemeindung der Vororten zu Wien néven a törvény, amellyel lehetővé tették a bővítést. 1892-ben életbe lépett a törvény. A kezdeti ellenállás ellenére Ottakring és Neulerchenfeld községek Bécs 16. kerületéhez csatolták, 106,861 lakossal.

Bécshez csatolása után a kerület lakossága robbanásszerűen megnőtt: 1910-re 177 ezer embert élt Ottakringben, a munkások száma jelentősen megnőtt annak ellenére, hogy nem volt elég munkalehetőség. Ez ösztőnzőleg hatott az iparnak, hogy itt létesítsen gyárakat.

Világháborúk és hatásaik

Az első világháború jelentős lakásépítési programok zajlottak le: 1922 és 1934 között 28 Gemeindebau vagyis önkormányzati lakótelep-építés valósult meg, amikkel 4.517 lakás épült meg. Ezek közül a Sandleitenhof telepen 1587 lakás épült, amivel Bécs akkori legnagyobb lakótelepe volt. A gazdasági válság az 1930-as évekre súlyos hatással volt, mintegy 50%-os munkanélküliséget eredményezett.

1934-ben az osztrák polgárháború alatt jelentős bizonytalanságot és harcokat hozott. A helyi lázadók legyőzték az Osztrák Szociáldemokraták militánsait, az épületek viszont sértetlenek maradtak. A Kreitnergassén viszont jelentős harcok dúltak.

A második világháború alatt Bécs légvédelmét a Harmadik Birodalom délkeleti szárnya figyelte, a Gallitzin-hegy melletti Gaugefechtsstandról.

A háború után Ottakring Bécs francia megszállási övezetébe került. A kerület újjáépítése lassan indult csak újjá, a Negerdörfel nyomortelepet lebontották és új lakásokat építettek.

Napjainkban

Komoly változást hozott Ottakringnek, hogy 1998-ra meghosszabbították a 3-as metróvonalat a kerületbe, amellyel közvetlen összeköttetést kapott a belvárossal, vonzóvá vált a befektetőknek így a metróállomás környékét rehabilitáltak.

Részei

Neulerchenfeld
Ottakring

Neulerchenfeld címere
Ottakring címere

Gazdaság

Ahogy Ottakringet Bécshez csatolták, úgy az ipar gyorsan megvetette a lábát. 1898-ben a Thaliastrassén dohánygyárat nyitottak meg, más jelentős helyi cégek a közé tartozott a fényképeket gyártó Herlango illetve az ipari gépgyártással foglalkozó Österreichische Industriewerke Warchalowski és Eißler & Co. AG. A kerület legnagyobb munkaadója a textilipar volt. A második világháború után számos ipari létesítményt áthelyeztek más kerületekbe. A kerület mai napig legismertebb cégei az Ottakringer Sörgyár és a Julius Meinl kávépörkölő.

Látnivalók

Jubiläumswarte a Gallitzinbergen
A wilhelminenbergi kastély
Az ottakringi múzeum
Ottakringi temető

Képek

Kilátás a Gallitzinbergről
Jubiläumswarte a Gallitzinbergen
A wilhelminenbergi kastély
A múzeum bejáratja
Ottakringi temető
Ottakringi temető
10er Marie Alt-Ottakringban
A Kongressbad fürdő
A vasútállomás
A Kuffner obszervatórium
A Flötzersteig hulladékégető a 99,2 méteres kéménnyel
Brunnenmarkt
Lerchenfelder Gürtel

Népesség

Népességnövekedés
forrás: Statistik.at^[2]

Közlekedés

Vasút

Az U3-as metróvonalnak Wien Ottakring állomáson van az egyik végállomása.

Fontosabb közutak

Flötzersteig Straße (B223: Flötzersteig, Joachimsthalerplatz, Wernhardtstraße, Gutraterplatz, Spetterbrücke, Gablenzgasse; Pfenninggeldgasse és Koppstraße ill. Gablenzgasse)
Lerchenfelder Gürtel (B221)
Wiener Vororte Straße (B222: Julius-Meinl-Gasse, Lobmeyrgasse, Sandleitengasse, Maroltingergasse)

Híres emberek

Michael Häupl, Bécs polgármestere 1993 és 2018 között
Johann Schrammel és Josef Schrammel, zenészek
Josef Uridil (1895–1962), labdarúgó, edző
Josef Weinheber (1892–1945), költő

Irodalom

Felix Czeike, Walter Lugsch: Studien zur Sozialgeschichte von Ottakring und Hernals. Jugend und Volk, Bésc 1955.
Felix Czeike: Wiener Bezirkskulturführer: XVI. Ottakring. Jugend und Volk, Bésc 1981, ISBN 3-7141-6233-X.
Christine Klusacek, Kurt Stimmer: Ottakring: vom Brunnenmarkt zum Liebhartstal. Mohl, Bésc 1983, ISBN 3-900272-37-9.
Ferdinand Kovarik: 100 Jahre Ottakring bei Wien. Eigenverlag, Bésc 1991.
Carola Leitner (Hg.): Ottakring: Wiens 16. Bezirk in alten Fotografien. Ueberreuter, Bésc 2006, ISBN 3-8000-7178-9
Alfred Schiemer: Auf Ottakrings Spuren: historische Streifzüge zwischen Gürtel und Gallitzinberg. Ed. Volkshochschule, Bésc 1999, ISBN 3-900799-26-1
Friedrich Slezak: Ottakringer Arbeiterkultur: an zwei Beispielen. Slezak, Bésc 1982, ISBN 3-85416-085-2
Karl Ziak: Von der Schmelz auf den Gallitzinberg: Gang durch die Gassen meiner Kindheit und durch die Geschichte Ottakrings. Jugend und Volk, Bésc 1969
Michael Haitszinger, Klaus Prokop: elfsechzig | Ottakring – Mensch & Bezirk. Eigenverlag, Bésc 2017, ISBN 978-3-200-05335-9.

További információk

Jegyzetek

↑ Statistik Austria - Bevölkerung zu Jahresbeginn 2002–2020 nach Gemeinden (Gebietsstand 1.1.2020). (Hozzáférés: 2021. február 9.)
↑ Volkszählung vom 15. Mai 2001. Endgültige Wohnbevölkerung und Bürgerzahl (mit der Bevölkerungsentwicklung seit 1869). Wiener Gemeindebezirk: Wien 16., Ottakring, auf Statistik.at (PDF, 12 kB).

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ottakring című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk

Bécs kerületei

[cfc0f34935a3818333913251d079b7f562bb1c5c-1] Statistik Austria - Bevölkerung zu Jahresbeginn 2002–2020 nach Gemeinden (Gebietsstand 1.1.2020). (Hozzáférés: 2021. február 9.)

[2] Volkszählung vom 15. Mai 2001. Endgültige Wohnbevölkerung und Bürgerzahl (mit der Bevölkerungsentwicklung seit 1869). Wiener Gemeindebezirk: Wien 16., Ottakring, auf Statistik.at (PDF, 12 kB).

[1]

[2]