Ugrás a tartalomhoz

Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem szócikkből átirányítva)
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (Landesrabbinerseminar – Jüdische Universität
Jewish Theological Seminary – University of Jewish Studies)
Az egyetem épülete a Gutenberg tér felől
Az egyetem épülete a Gutenberg tér felől
Alapítva1877
HelyMagyarország, Budapest
Típusegyházi egyetem
RektorProf. Dr. Vajda Károly[1]
Tagság
  • Coalition for Advancing Research Assessment
Elérhetőség
Cím1084 Budapest, Scheiber Sándor utca 2
Elhelyezkedése
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (Budapest)
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 04′ 12″47.493472°N 19.070000°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 04′ 12″47.493472°N 19.070000°E
Térkép
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem témájú médiaállományokat.

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (röviden: OR-ZSE) 1877-ben Budapesten alapított, a világ legrégibb, ma is alapításának helyén működő rabbiképző intézete.

Története

[szerkesztés]

Magyarországon már a 19. század elejétől kezdve történtek erőfeszítések egy rabbiszeminárium alapítására. Ebben az időszakban éleződött ki a feszültség Kelet- és Közép-Európa hagyománytisztelő, stetl-világban élő, elszigetelt zsidósága, és a Nyugat-Európai, felvilágosodás eszméit magukévá tevő, modernizálódó zsidóság között. A kétféle kultúra Magyarországon találkozott: a 19. század elejétől számos lengyelországi zsidó települt át Magyarországra. Később sokan menekültek ide Németországból, Ausztriából, valamint Morvaországból. Ahogy a judaista Moshe Carmilly-Weinberger írja, "készülődött a rabbiszeminárium kérdése körüli harc a zsidó közösségekben".

Az ortodox rabbik megpróbálták a rabbiszeminárium alapítását megakadályozni, és egy delegációt küldtek Ferenc József császárhoz Bécsbe. Ferenc József azonban nemcsak hogy kiállt a rabbiképző iskola alapítása mellett, de a finanszírozás kérdését is megoldotta: visszaadta a magyar zsidóknak azt a pénzt, amit még az 1848-as forradalom miatt Haynau hadisarcként vetett ki rájuk.[2] Így végül 1877. október 4-én nyitotta meg kapuit az intézmény.

Az épület

[szerkesztés]

Az 1876–1877-ben felépült épület külső homlokzatát Kolbenheyer Ferenc, belső kiképzését Freund Vilmos tervezte. A Budapest VIII. kerületi Somogyi Béla (akkor Bodza) utca és Bérkocsis utca sarkán álló hatalmas, kétemeletes épülettömböt Kolbenheyer Ferenc romantikus stílusban építette. A lizéniákkal tagolt, sarokrizalitokkal, vakárkádsoros, tagozott főpárkányzattal ellátott épület hármas félköríves kialakítású, osztással tagozott, a rizalitokon elhelyezkedő nagy ablakokkal került kialakításra, részben a Dohány utcai zsinagóga stílusát utánozva. A nyugodt ritmusúnak tartott épület összes ablaknyílásai és árkádos kapubejárata félköríves záródású. Az egész homlokzatot vakárkádsoros attika zárta le. A telek 40.000, az épület 190.000, a berendezés 25.000 Forintba került.[3]

Célok

[szerkesztés]

Az intézményt kezdetben az ortodox zsidóságtól való elhatárolódás jellemezte. A zsidók magyarországi asszimilációját támogatta, magát magyar egyetemként határozta meg. A rabbinövendékek nem csak a szeminárium falai között tanultak zsidó vallástudományt, hanem párhuzamosan egyetemi tanulmányokat folytattak általában valamely társadalom-, vagy bölcsészettudományi, ritkábban jogtudományi szakon a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Alapvető cél volt, hogy a rabbinövendékeket magas szintű világi tudással vértezzék föl. Jellemzően rabbivá is csak azután avatták a szeminárium végzettjeit, miután doktori, vagy ahogyan akkortájt nevezték: bölcsésztudori címet szereztek az egyetemen.[4] Mindez a Magyarországon ekkor létlétrejövő „neológ” zsidóság ideológiai alapvetéséből fakadt.

Sémi filológián nem csak a héber és arámi nyelvű tanulmányokat értettek, így oktatóként a 20. század elején Goldziher Ignác személyében a rabbiszeminárium korának egyik legnevesebb iszlám-kutatóját is foglalkoztatta.

A nyilas uralom idején

[szerkesztés]

1944. március 19-én bevonultak Budapestre a német seregek. Másnap az SS elfoglalta a Rabbiszeminárium épületét és begyűjtőhelyként alkalmazták. Magyar zsidók és politikai foglyok ezreit deportálták innen a megsemmisítő táborokba, főként Auschwitzba.

Az egyetemi könyvtár legértékesebb darabjait a vezetés még idejében biztonságba helyezte a bevonuló katonák elől. A megmaradó könyvek jelentős részét azonban lefoglalták a nácik. „Adolf Eichmann meglátogatta a Rabbiszemináriumot. Közvetlenül a könyvtárba ment, gyorsan végignézte, majd bezárta az ajtót és magával vitte a kulcsot.” – írja Carmilly-Weinberger.

3000 kötetet vitetett Prágába, ahol a volt zsidónegyedben, a „Kihalt fajok múzeumá”-ban akarta kiállítani az európai zsidóságot. Ezután csak a ’80-as években találták meg a könyveket a prágai nemzeti múzeum pincéjében, és egy részüket 1989-ben visszavitették Budapestre. A könyvtárára a Rabbiképző Egyetem még ma is igen büszke. A világ legrangosabb zsidó vallási könyvgyűjteményének számít, Izraelé után.

A háború után

[szerkesztés]

A nácik veresége után a Rabbiszeminárium újra működni kezdett, és már két hónappal a német kapituláció után ismét kinyitotta kapuit. Azonban az iskolarészben nem volt elég tanuló ahhoz, hogy a gimnáziumi funkciót hosszú távon fenn lehessen tartani. Ehelyett egy tanárképzőt alapítottak, ahol vallástanárnak, illetve héber tanárnak lehetett tanulni. Mindent elölről kellett kezdeni.

A kommunista vezetés vallásellenessége ellenére a budapesti Rabbiszeminárium megmaradt, egyetlenként Kelet-Európában. Cserébe viszonylag erősen kellett a vezetéshez alkalmazkodni. A vallási életet államilag szabályozták. Ennek szellemében létrehoztak egy vallási minisztériumot, ami többek között a rabbiposztok betöltéséért volt felelős. Ilyen módon a Rabbiképző is függött a politikai vezetéstől. A tananyagnak is meg kellett felelnie a szocialista elvárásoknak.

Mint a vasfüggönytől keletre eső terület egyetlen rabbiképzője, a szocializmus idejében Budapest fontos feladatot kapott. Egész Kelet-Európából, sőt, még Izraelből is érkeztek a hallgatók, hogy rabbinak vagy kántornak tanuljanak.

A rendszerváltás után

[szerkesztés]

A rendszerváltás éveiben külföldi segélyek felhasználásával felújították a Rabbiszeminárium épületét, modernizálták a könyvtárát, sőt, a régi könyvek, kéziratok hosszadalmas restaurációja is elkezdődött. Jelenleg a Rabbiképzőben magyarországi és külföldi hallgatók egyaránt tanulnak a BA, MA és PhD képzéseken. Alap- és mesterképzésen, illetve szakirányú képzéseken rabbi, kántor, előimádkozó, judaisztika, zsidó felekezeti szociális munkás, zsidó közösségszervező és zsidó kultúratörténet szakokon lehet tanulni. Az egyetemen vallástudományi doktori iskola is működik, ahol PhD fokozatot és habilitált doktori címet is lehet szerezni.[5]

Szakok

[szerkesztés]

Alapszakok

[szerkesztés]
  • egyházi/felekezeti közösségszervező
  • felekezeti szociális munkás
  • judaisztika

Osztatlan képzés

[szerkesztés]

Mesterszak

[szerkesztés]
  • zsidó kultúratörténet

Rektorai

[szerkesztés]

A lista forrása:[6][7][8]

Nevezetes tanárai

[szerkesztés]

Ismertebb hallgatók

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]
  • Az épület egy 1902-es fényképen
    Az épület egy 1902-es fényképen
  • Somogyi Béla utcai homlokzat
    Somogyi Béla utcai homlokzat
  • Scheiber Sándor utcai homlokzat
    Scheiber Sándor utcai homlokzat
  • Ablakok
    Ablakok
  • Ablak közelről
    Ablak közelről
  • Scheiber Sándor utcai (fő)bejárat
    Scheiber Sándor utcai (fő)bejárat
  • Somogyi Béla utcai bejárat
    Somogyi Béla utcai bejárat

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Ez az oktatással kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Országos_Rabbiképző_–_Zsidó_Egyetem&oldid=26841811”