o-anizidin
o-anizidin[1] | |||
IUPAC-név | 2-metoxianilin | ||
Más nevek | 2-anizidin, orto-aminoanizol, o-metoxianilin, 2-metoxi-1-aminobenzol, 2-metoxifenilamin | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 90-04-0 | ||
ChemSpider | 13860775 | ||
KEGG | C19191 | ||
| |||
| |||
InChIKey | VMPITZXILSNTON-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H9NO | ||
Moláris tömeg | 123,15 g/mol | ||
Megjelenés | sárga folyadék, levegő hatására megbarnul | ||
Sűrűség | 1,0923 g/cm³ | ||
Olvadáspont | 6,2 °C | ||
Forráspont | 224 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 1,5 g/100 ml | ||
Oldhatóság | oldódik etanolban, dietil-éterben, acetonban, benzolban | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Mérgező (T) 2-es kategóriájú karcinogén 3-as kategóriájú mutagén | ||
EU Index | 612-035-00-4 | ||
NFPA 704 | |||
R mondatok | R45, R23/24/25, R68 | ||
S mondatok | S53, S45 | ||
Lobbanáspont | 118 °C (nyílt téri) | ||
Öngyulladási hőmérséklet | 415 °C | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon vegyületek | m-anizidin p-anizidin | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az o-anizidin (vagy 2-anizidin) sárga folyadék, olvadáspontja −1 és 5 °C közötti, sűrűsége 1,09 g/cm³. Gőznyomása 20 °C-on 0,05 mbar, de a hőmérséklet emelésével ez gyorsan nő. Aromás illatú, belélegezve, lenyelve vagy bőrrel érintkezve jól felszívódik. Az o-anizidin rendkívül mérgező anyag, cianózis révén vér-, enzim- és idegkárosodást okozhat, mely akár fulladással is járhat.[forrás?] Állatkísérletek alapján karcinogén hatású, valószínűleg emberekben is rákkeltő. Az o-anizidin veszélyes vízszennyező.
Felhasználása
[szerkesztés]A vegyiparban és gyógyszeriparban szintézisek köztitermékeként fordul elő, például az azo- és trifenil-metán-színezékek vagy gyógyszerhatóanyagok gyártásában. Felhasználják továbbá az acéltermékek tárolásához korróziógátlóként, illetve egyes polimerkaptán műanyagokban antioxidánsként.[2]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az O-Anisidine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ szerk.: Weast, Robert C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 62nd, Boca Raton, FL: CRC Press, C-98. o. (1981. november 18.). ISBN 0-8493-0462-8
- ↑ ortho-Anisidine. (Hozzáférés: 2013. január 18.)