Líbiai-sivatag
| Líbiai-sivatag | |
 | |
| A Líbiai-sivatag műholdképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország(ok) |  Líbia Egyiptom Szudán |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Észak-Afrika |
| Legmagasabb pont | Uveinat-hegység (1934 m) |
| Elhelyezkedése | |
 Líbiai-sivatag
Pozíció Afrika térképén
| |
 é. sz. 24°, k. h. 25°24.000000°N 25.000000°EKoordináták: é. sz. 24°, k. h. 25°24.000000°N 25.000000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Líbiai-sivatag témájú médiaállományokat. | |
A Líbiai-sivatag egy földrajzi régió, amely kitölti a Szahara északkeleti részét. A francia és más földrajzi irodalomban el is különül a Szaharától. Szélsőséges időjárású, alapvetően homok- és kősivatag (hamada). Északi részét mészkő borítja, délebbre haladva a mészkő eltűnik, és különböző korú homokkőrétegek építik fel. Központi részén a homokkő alól már előbukkannak kristályos kőzetek is.
Kiterjedése
[szerkesztés]Területén Líbia, Egyiptom és Szudán osztozik.
Körülbelül 1 300 000 négyzetkilométer területet foglal el, keletről nyugatra körülbelül 1100 km-re, északról délre pedig kb. 1000 km-re terjed ki.
Határai:
- Északi határa párhuzamosan fut a Földközi-tenger partvonalával (a Szirti-öbölben el is éri a tengerpartot),
- keleti határa a Nílus völgye,
- déli határa a Száhil öv,
- nyugaton nagyjából Líbia közepéig terjed.
Domborzat
[szerkesztés]Szintje a tengerparttól fokozatosan emelkedik, középső területén, Egyiptom déli határán már átlagban 6-700 méteres magasságot ér el.
Legmagasabb pontja az Uveinat-hegység, ami 1934 méter magas. Tőle északnyugatra kb. 40 km-re, Líbiában emelkedik a kb. 1400 méter magas Arkenu, míg tőle délre Szudánban a Kissu. Középső vidékén, Egyiptomban az 1000 méter magas Gilf Kebir-fennsík terül el. Ettől északra a Nagy-homoktenger kb. két magyarországnyi homokvidéke fekszik, ami egy keskenyebb átjáróval csatlakozik a Líbiában fekvő Calanscio-homoktengerhez. Északi részén található a Kattara-mélyföld, délkeleten pedig a Szelima-homoksíkság fekszik.
Víz- és csapadékviszonyok
[szerkesztés]A Szahara nyugati részével összehasonlítva sokkal szárazabb, a vízlelőhelyek száma a Nyugat-Szaharához képest elenyésző. A Gilf Kebirben nincs forrás, Arkenuban mindössze egy van, de még az Uveinat hegységben is csak három állandóan hozzáférhető vízlelőhely ismert. Története folyamán vizes és száraz periódusok váltották egymást. A legutolsó vizes periódus kb. 6000 éve ért véget. Az akkori lakosság nyomai sziklarajzok és sziklavésetek, cseréptöredékek és kőszerszámok formájában ma is fellelhetők.
A világ legszárazabb helyeinek egyike. Sok területén, főleg a Gilf Kebir keleti oldalán évtizedeken át nem esik eső, de még a magasabban fekvő vidékein is gyakran 5-10 év telik el anélkül, hogy csapadék hullana.
Feltárása
[szerkesztés]Végleges feltárása csak az 1930-as években történt meg, ebben jelentős szerepet játszott Almásy László is. Részletes kutatása ma is folyamatban van.
Az utolsó „fehér folt” volt Afrika térképén.[1]
Gazdasága
[szerkesztés]Líbiai részén kőolaj- és több száz méter mélyről származó víz kitermelése folyik.
Főbb oázisok
[szerkesztés]Líbiában:
Egyiptomban:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gábor Endre és Sárváry Gabriella: Abu Ramla, a Homok Atyja nyomában, in National Geographic, 2009. december, 7. évf., 12. sz
Források
[szerkesztés]- Gábris Gyula: A Líbiai-sivatag megismerése. In: Afrika tanulmányok, 2009. (3. évf.) 2. sz., 32-45. oldal.
További információk
[szerkesztés]- Távolodó hegy Átkelés a szaharai Nagy Falon – Miért nem lehetett Almásy László próféta a saját hazájában?, mno.hu
- Dzsebel (Gebel, Jabal) Almásy , dl-sulinet.educatio.hu
