Nagy-Viktória-sivatag
| Nagy-Viktória-sivatag | |
 | |
| Terület | 348 750 km² |
 | |
| Elhelyezkedése | |
 Nagy-Viktória-sivatag
Pozíció Ausztrália térképén
| |
 d. sz. 29° 09′ 08″, k. h. 129° 15′ 35″29.152222°S 129.259722°EKoordináták: d. sz. 29° 09′ 08″, k. h. 129° 15′ 35″29.152222°S 129.259722°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-Viktória-sivatag témájú médiaállományokat. | |
A Nagy-Viktória-sivatag gyéren lakott sivatagos terület Nyugat-Ausztráliában és Dél-Ausztráliában.
Elhelyezkedése és jellemzői
[szerkesztés]A Nagy-Viktória-sivatag a legnagyobb kiterjedésű sivatagos terület Ausztráliában, ahol számos homokdűne, füves pusztaságok, kavicsos síkságok és sóstavak találhatóak. A sivatag kelet-nyugati irányban mintegy 700 kilométeres kiterjedésű, Eastern Goldfieldstől a dél-ausztrál Gawler-hegységig terjed. A Western Australian Malee shrub régió található a sivatag nyugati végénél, míg északnyugatról a Kis-homoksivatag határolja, északról a Gibson-sivataggal határos és a Central Ranges xeric shrublands is itt található, keletről a Tiari-sivatag és a Sturt Stony-sivatag határolja, míg délről a Nullarbor-síksággal határos.
A kis mennyiségű és szeszélyes eloszlású éves csapadékösszeg 200-250 mm közt váltakozik. Éves szinten mintegy 15 zivatar áztatja a sivatag homokját. A nyári nappali csúcshőmérsékletek a 32 és 40 fok közt váltakoznak, míg télen 18 és 23 °C közt váltakozik a nappali maximumhőmérséklet.
Emberi települések
[szerkesztés]A sivatag területén elsősorban bennszülött ausztrálok laknak. A Nagy-Viktória-sivatagban élő fiatalabb bennszülött generáció tagjainak van lehetősége részt venni a Wilurarra Creative programban, amely kultúrájuk és szokásaik fennmaradásához, illetve fejlődéséhez járul hozzá.
Az emberi tevékenység nyomai az őslakosok által lakott vidékeken kívül csak a nukleáris fegyverek teszttelepein lelhető fel. Manapság a Kogara, a Mirning és a Pitjantjatjara népcsoportok lakják a sivatag vidékeit. Annak ellenére, hogy Ausztrália egy eléggé elhagyatott és távoli vidékéről van szó, mégis a sivatagot kettészeli a Connie Sue Highway és az Anne Beadell Highway.
Történelem
[szerkesztés]1875-ben Ernest Giles kelt át első európaiként a sivatagon, aki a brit királynő után nevezte el a sivatagot. 1891-ben David Lindsey expedíciója északról délre vezetett keresztül a sivatagon. Frank Hann 1903 és 1908 közt kutatott a vidéken arany után. Len Beadell az 1960-as években kutatta fel a vidék távoli részeit.
Környezetvédelem
[szerkesztés]A Nagy-Viktória-sivatag a WWF ökorégiója és Ausztrália IBRA régiója is egyben. Mivel a terület az emberi hatásoktól mentes tudott maradni, ezért létrehozták a sivatagban a Mamungari Conservation Parkot, a Great Victoria Desert Nature Reserve-et és a Anangu Pitjantjatjara Yankunytjatjara bennszülött önkormányzati területet.[1][2]
Az 1950-es és 1960-as években végzett kísérleti atomrobbantások nyomán a Maralinga és az Emu field környéki területek plutónium-239-cel és más radioaktív anyagokkal szennyezettek.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Great Victoria Desert című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Environment Australia. „Revision of the Interim Biogeographic Regionalisation for Australia (IBRA) and Development of Version 5.1 – Summary Report”, Kiadó: Department of the Environment and Water Resources, Australian Government. [2006. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 31.)
- ↑ IBRA Version 6.1 Archiválva 2006. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben data
