Nowy Żmigród

Nowy Żmigród (1968-ig Żmigród Nowy ) - falu (korábban város ) Lengyelországban, Jasło megyében, a Kárpátaljai vajdaságban. Nowy Żmigród lakossága körülbelül 1400 fő.

Nowy Żmigród 1331 után kapott városi rangot, de 1934- ben megszűnt a városi rangja . 1975-1998 között a település közigazgatásilag a Krosnói Vajdasághoz tartozott.

Pozíció

Ez a város a Podkarpatkie vajdaságban található, a Głojsce patak Wisłoka torkolatánál, egy 313 m magas lapos dombon. Délről és északról erdős dombok borítják. Innen hat irányba vezetnek utak: észak felé. nyugat Osiekig, nyugatra Gorlicéig, keleten Dukláig, délre Krempnáig és Szlovákiáig, keleten Sanokig és a Bieszczady-hegységig, északon pedig Jasłóig .

A falu részei

Nowy Żmigród község szerves részei

SIMC	Név	Írja be
0357274	Podgóry	a falu része

Történelem

Emléktábla a Nowy Żmigród-i Gimnázium épületén, a reneszánsz kori magyar költő, Balassi Bálint emlékére.

Ezeket a területeket egy törzs - vagy inkább törzsszövetség - a Lędzianok lakták, akik protoállamot hoztak létre, amely a 9. században Nagy-Morvaország részévé vált. Egy évszázad után a csehek, majd Wiślan törzs uralma alá került. Nowy Żmigród területe még a 9. században is a Wiślan törzs feletti államának határvidéke volt. A Lędziany-törzs neve ma is fennmaradt, a városok nevei jelzik, pl. Łężyny, korábban Lędziny, továbbá ezek a nevek itt gyakran előforduló vezetéknevek.

Az ásatások arra utalnak, hogy a 10. században már valamilyen település volt itt.

Nowy Żmigródnak a középkorban városháza volt. Főleg lengyelek éltek itt a krakkói egyházmegye határában, és védekeztek a ruszinok befolyása ellen. A korai feudális lengyel állam megalakulása előtt Żmigród területe a <a href="https://pl.wikipedia.org/wiki/Wi%C5%9Blanie" rel="mw:ExtLink" title="Wiślanie" class="cx-link" data-linkid="174">Wiślan</a> törzshöz tartozott, és két különböző szláv csoport – a nyugati és a keleti – településének határa közelében terült el. A Wisłoka folyó volt a határ Piast Lengyelország és galíciai Ruténia között. A Wisłoka folyótól keletre fekvő területeket Nagy Vlagyimir foglalta el 981-ben. 1031 és 1340 között Nowy Żmigród területe a Kijevi Ruszszal határos.

Az első telepesek a Visztula menti területekről – a Dunajec, a Biała és a Wisłoka völgyéből – kezdtek érkezni. Kezdetben az Alacsony-Beszkidek szűzerdőkkel borított földjei teljes egészében a lengyel király tulajdonában voltak, majd a 11. századtól megkezdődött a kolostorok, püspökségek létrehozása és a világi nemesség számára birtokok adományozása.

A 13. századtól Nowy Żmigród környékét oláhok - balkáni pásztor népek kezdték betelepíteni, falvakat alapítottak az oláh jog szerint, igazodva a pásztori életmódhoz. Nowy Żmigród települést 1277-ben jegyezték fel településként, melynek központja a korábban már létező vár volt.

1305-ben Żmigródi Albert krakkói vajdaként szerepel egy korabeli hamisított okiratban. A várost 1305-ből említi, amikor a Bogoria család birtoka volt,

További említések:

Andrzej de Vercilis - wrocławi kanonok, aki az 1311–1312-es zsinat után pénzeket gyűjtött a keresztes hadjárathoz ezeken a területeken, valamint XXII. János pápa (1321) és Jan Długosz (1326) iratai, akik a nowyi templomról írtak. Ezek az iratok tanúsko arról, hogy ez a város már azelőtt is létezett, hogy a magdeburgi törvények értelmében megalapították volna.

1326-ban Nowy Żmigród városként szerepel a templomok listáján (Theiner Monument I, 228). Az itt említett plébánia Smirod in antiqua, azaz a lengyelországi Nowy Żmigród. E dokumentum szerint 1331-ben a várost Żmigródnak hívták.

Nagy Kázmér uralkodása idején, a Sandomierzből a Kárpátokon át Magyarország felé vezető útvonalon, a magdeburgi jog szerint, lengyel nevén "Żmigród" volt. Régi határ menti város volt, ahol vámot szedtek. Az emberek, akik ezeken a területeken laktak, többnyire lengyelek voltak.

Ezek az említések Żmigródról 1331-ből származnak, amikor XXII. János az itteni hívek nagy száma miatt engedélyt adott a lengyel tartományi atyának, hogy Dominikánus kolostort alapítsanak Nowy Żmigródban. A kolostor megalapításának okát a pápa az Avignonban kiadott alapító okiratban indokolta, amelyben arra kérték, hogy „engedélyezze a kolostor létesítését a krakkói egyházmegye szélén, a határ felé eső Żmigród erődjében.

1332-ben A wiślicai találkozón I. Ulászló lengyel király ( Könyökmagas Władysław) kiváltságot ad Nowy Żmigródnak, hogy a kereskedők ne kerülhessék meg ezt a várost. Nagy Kázmér is adott ilyen jogot 1345-ben Nowy Żmigródnak.

1340 előtt, Nagy-Kázmér idején Piast állam és a Halych hercegség közötti államhatár rövid ideig a Wisłok folyón futott.

Egy 1345-ben kiadott törvény szerint Sącz számára Sączból Biecsen és Żmigródon keresztül Sanokba vezetett a ruténföldi kereskedelmi út.

Az 1345-ből származó irat szerint Głojsce, Kopytowa, Łubno falvak Żmigród területén helyezkedtek el.

A 14. században A területen a Wojszyk család megkezdte birtokainak ( latifundium ) fejlesztését, amely a Szreniawa-címeres Stadnicki család kezébe került.

_______________________ átnézve __________

A 15. században Jan Długosz azt állítja, hogy Nowy Żmigródnak már volt plébániatemploma.

Az Aranykönyvből kiderül, hogy 1438-ban Nowy Żmigródban kastély állt, amelyet Żmigróddal együtt Przybysław kapott. Halála után a birtok húgára, Katarzynára szállt, akit a Stadniki Mikołaj Stadnicki vett feleségül, majd 1436(?)-ban Krzesław Wojczyk alatt, akinek fiai a Stadnicki családdal együtt örökölték ezeket a birtokokat. 1467-ben beperelték Jan Kobyleńskit Mikołaj és Katarzyna Stadnicki, valamint Jan és Krzesław Wojszyk, osztatlan féltestvérek, Żmigród örökösei, mert nem akarták felosztani őket és halmokat építeni birtokaik közé: Siedliska, Lisia Łórays (ma Górays) és tagjai: Makowiska, Leszczyna, Draganowa és Głoscami (ma Głojce).

1474-ben a magyar koronáért vívott harc során a közeli falvak estek áldozatul a magyar bevonulásnak. A Tomasz Tharczay vezette zsoldoscsapatok, miután két évre (1476-ig) támaszpontot hoztak létre az elfoglalt Nowy Żmigródban, kifosztották Kárpátalját, felgyújtották többek között Krosno külvárosában. IV. Jagelló Kázmér király és Maciej Korwin között normalizálták az együttélés feltételeit a határon. A lengyel-magyar tárgyalások békéhez vezettek, amely 1475. február 21-én zárult le. A megállapodások alapján elengedték a foglyokat, visszaadták a kastélyokat pl. Nowy Żmigródban, megtérítették a károkat és hároméves fegyverszünetet kötöttek.

1522-ben Żmigródon hatalmas tűz ütött ki, ezért I. Zsigmond Andrzej Stadnicki és Czesław Wojszyk örökösök kérésére 12 évre elengedte a várost az adók alól. 1545-ben a város megkapta a vásártartás jogát, és összekapcsolta Nowy beneficiumát Stary Żmigróddal. Andrzej Stadnicki, Mikołaj fia, Przemyśl kamarása és Sanok várnagya birtokolta a környező falvakat és Krempnát . Aztán fia, Mikołaj örökölte. 1577-ben a felügyelők szerint a város ismét leégett.

Az oláh betelepülés jelentősen felerősödött a XVI. , aminek eredményeként a korábban német jog hatálya alá tartozó falvakat az oláh jog szerint áthelyezték. A különböző nemzetiségek, kultúrák, vallások és gazdaságok kölcsönös elterjedése hozzájárult a görög katolikus lemkosok külön etnikai csoportjának létrejöttéhez. Később néhány lemkó áttért ortodoxiára, így a beszkidek táján láthatók az ortodox templomok, köztük görögkatolikus és ortodox templomok is. 1603-ban Andrzej Stadnicki felújította a domonkos kolostort.

[16-18 a gazdasági fellendülés időszaka volt Nowy Żmigródban. Ez a jólét és gazdagság nemcsak kereskedőket vonzott, hanem a " tołhaj " nevű magyar rablóbandákat is Nowy Żmigród környékére. Megtámadták azokat a kereskedőket, akik a Magyarországról Lengyelországba tartó borúton átkeltek.

A városi jogokat 1625-ben kapták meg. Plébániatemplom Nowy Żmigród p. In. Szent Az eredetileg a 16. században épült Péter és Pál épületét többször átépítették, többek között: 1643-ban.

A svéd özönvíz véget vetett a jólét időszakának. Jan Kazimierz Waza 1656 januárjának első napjaiban ellátogatott a városba, a Bieczből Duklába és Krosnóba vezető útvonalat követve. 1657-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelem megszállta Nowy Żmigródot. 1694-ben hatalmas tűz ütött ki Żmigródon.

1770 januárjában Az ügyvédi szövetség részeként Skotnicki és Karol Radziwiłł (Żmigród örököse) egységei működtek itt, köztük nem csak lengyelek, hanem Lemkosok is. 1770. július 21 A szövetségiek összecsaptak az orosz csapatokkal a Majdan- hágónál Bartne és Żmigród közelében.

Nowy Żmigródban a temetőben emlékművet állítottak nekik, a régió déli részén pedig konföderációs sírok és a rájuk állított Háromkereszt-hegy található.

1775-ben Az itt összegyűlt nagyszámú nemesség fogadta a külföldről hazatérő Karol Radziwiłł-t : Itt Karol Radziwiłł herceg, Vilnius vajda, Nieśwież ura, Ołycki, a Szent Rend lovagja. Andrzej, későn Sándor, a fehér sas és St. Hubert; A külföldről érkezett lengyel szövetségesekkel lecsendülő vihar után, amikor visszatért, megállította az első lépést saját birtokán, ahol szinte számtalan herceg, rendi urak, szenátorok, tisztviselők és polgárok fogadták Lengyelország és Litvánia minden részéből. (...).

A Wiśniowiecki család örökölte ezeket a birtokokat a Stadnicki családtól és a 18. század végén. Radziwiłł család, a XIX Bobowski és Józef Zubrzycki.

A felosztás során a hódítók bezárták a Żmigród-i domonkos kolostort, és elnyomták a papokat II. József császár alatt (ún. jozefini reformok ).

1843-ban a tűz ismét elpusztította Żmigród egy részét, beleértve a templomot is.

1849 júniusában A városban éjszakázott I. Miklós cár, aki azért érkezett ide, hogy meglátogassa az Ivan Paskevics tábornagy parancsnoksága alatt álló 90 000 fős orosz hadtestet, akinek a helyi felkelés leverésére Magyarországra kellett költöznie. Miután június 19-én áttekintette a csapatokat Dukla mellett, és Barwinekben a magyar határhoz vitte, a cár visszatért Żmigródba, és onnan Krakkóba ment .

A 19. század közepén a népszerű "Galícia és Lodomeria királyságok Földrajza (...)" a "Żmigród" szócikkben azt állította, hogy lakatosokban, takácsokban és főleg zsidókban gazdag város. 1863 őszén néhány Żmigród és környékbeli lakos, köztük Michał Siwiński kollégáival, Arteckivel és Kollerrel, valamint Adolf Kłapkowskival (1846–1932, Szibériába száműzve) csatlakozott a felkelő egységhez, létszáma kb. 1000 ember (főleg volt osztrák katonákból), köztük Chruściakiewicz parancsnok. Zygmunt Jordan parancsnoka lett volna. Az önkéntesek a januári felkelésben harcoltak, majd orosz fogságba kerültek. Jan Siwińskit, a harklowai felkelőt és a régóta száműzetésben élő keménymunkásokat a Nowy Żmigród-i temetőben temették el, valamint többek között Adolf Kłapkowski.

1878-ban – a Żmigródi Kerületi Bíróságot leválasztották a Krosno starostyról, és a Jasło starostyhoz rendelték.

Piactér, 1910 előtt

A 19-20. század fordulóján tífuszjárvány sújtotta a várost. A város egyik tulajdonosa, Potulickiék orvos volt, és kijelentette, hogy a járvány terjedésének oka elsősorban a szennyezett víz. Ennek eredményeként már 1904-ben a város vízellátást kapott .

Itt zajlottak a harcok az első világháború idején. Az I. világháborús temető az önkormányzati temető központjában található - Nowy Żmigród 8. számú Hadi temető .

Żmigród utolsó tulajdonosai Potulicki grófok voltak. A második világháború után kastélyukban egy ideig mezőgazdasági iskola működött. Később a használaton kívüli kastély tönkrement és lebontották. Csak egy park maradt a Gorlice felé vezető út kereszteződésénél .

II. világháború Nowy Żmigródban

Zsidó temető Nowy Żmigródban

A második világháború és az 1939-es szeptemberi harcok idején. 2. KOP zászlóalj 2-tól Jerzy Dembowski őrnagy hegyi brigádja a Gorlice-Nowy Żmigród út mentén vonult vissza. Fegyvertelen munkatársasága volt, civileket evakuált, így súlyos veszteségeket szenvedett. Sok katonát elfogtak, a többiek pedig sokórás harc után északkelet felé haladva 1939. szeptember 8-án hajnalban megérkeztek Jasłóba . Itt működött a Honi Hadsereg Żmigród "Zimorodek" előőrse, parancsnokával, Józef Przybyłowski "Zdzisław" őrmesterrel.

1943. április 25 Wilhelm Schuhmacher Gestapo tiszt 16 rokkant lemkot, romát és zsidót hozott a Nowy Żmigród-i temetőbe, és lelőtte őket. 1943 tavaszán Eugeniusz Morawski "Jur" Walaszek "Szczygło"-val együtt részletes tervet dolgozott ki a Nowy Żmigród-i posztok személyzetének megszüntetésére. A Honi Hadsereg járőrei Antoni Zawadzki "Teresa" vezetésével különféle akciókat szerveztek, többek között: likvidálta a krempnai poszt ukrán parancsnokát . 1943. április 20 kivégezték a veszélyes Gestapo besúgót, aki több lengyel haláláért volt felelős Nowy Żmigródban. 1943. május 20 osztály járőr Megállította Franciszek Płonka "Kubackit" a korlátlan szarvasmarha-rekvirálástól azzal, hogy megtámadta a krosnói starosta autóját, F. Heinisch és a krosnói vágóhíd vezetője a kvótamarha hajtásra megy. Autójukat és fegyvereiket elvették. A "Vihar" hadművelet részeként a járőr hadnagy. Edward Krajewski 1944. augusztus 10-ről 11-re virradó éjszaka. lerombolta a toki Iwielka feletti közúti hidat és egy tankot .

1944. augusztus 17 A németeket megtámadták és megölték. Felszerelést és fegyvert szállítottak egy kocsin.

Hałbówban, a Krempna felé vezető úton, Nowy Żmigródtól délre, a Hałbów buszmegálló és a hegyi hágó közelében található egy temető sírokkal az erdőben. 1942 júliusában A náci hóhérok meggyilkoltak kb. 1260 lengyel, főleg zsidó származású, Nowy Żmigródból és Łódźból hozták be. A németek a Nowy Żmigródból származó zsidók egy részét a helyi temetőben gyilkolták meg, a többieket pedig kb. 500 embert deportáltak a płaszówi munkatáborba és a bełżeci megsemmisítő táborba. Három nappal később egy przeczycai tisztáson a németek lelőtték a legtöbb zsidót a Jodłowa gettóból. 1944-ben Suski járőrei a Hałby- hegy közelében támadtak a németekre, fegyvereket fogtak el.

Michał Sałustowicz, Jasło starosta, az 1945. szeptember 15-i jelentésben írt:  Łysa Góra, Makowiska, Nienaszów i Nowy Żmigród zniszczone w prawie 100%, a na polach leży około 10 000 trupów żołnierzy i osób cywilnych zabitych w czasie o przełamanie frontu, a pola zaminowane". Kościół, który był bogato wyposażony w dzieła sztuki, został zniszczony w czasie ostatniej wojny, a najcenniejsze przedmioty wywieźli hitlerowcy. Zniszczeniu uległ również piękny Rynek z drewnianymi domami z podcieniami.

1944 után megkezdődött a Honi Hadsereg tagjainak elnyomása, börtönökbe és táborokba kerültek, vagy Szibériába deportálták őket.

Itt dolgoztak a Nowy Sącz-Żmigród-dinasztia rabbik :

• Sinai Halberstam rabbi (1870-1941) Omszk közelében halt meg,
• Aryeh Leibish Halberstam "Żmigród második rabbija" 2007-ben halt meg. ,
• a "harmadik" Antwerpenben működik.

Régészet

2016 júniusában véletlenül négy liptói típusú bronz kardot találtak véletlenül, amelyek feltételezhetően Kr.e. 1200 és 1050 közé datálhatók. A kardok gombbal ellátott pajzsokkal végződnek. A fogantyú három jellegzetes szalagszerű vastagítással és harang alakú védőburkolattal rendelkezik .

Nowy Żmigróddal kapcsolatban álló emberek

• Bálint Balassi (ur. 1554–1594) – węgierski poeta epoki odrodzenia. Podczas swojego pierwszego pobytu w Polsce (1570–1572) mieszkał w Nowym Żmigrodzie.
• Wojciech Bogoria ze Żmigrodu (1274–1316) – szlachcic z rycerskiego rodu Bogoriów, był synem Piotra z Bogorii i Skotnik, wojewoda sandomierski (1306–1316).
• Walenty Chłędowski (1797–1846) – polski literat, tłumacz, krytyk literacki, pisarz, zaangażowany w pomoc pogorzelcom Żmigrodu po pożarze w 1843.
• Synaj Halberstam (1870-1941) – chasyd, ostatni rabin Nowego Żmigrodu.
• Stefan Fiałkiewicz (1916–1942) – uczestnik polskiego ruchu oporu podczas II wojny światowej, więzień obozu koncentracyjnego w Oświęcimiu, rozstrzelany przez hitlerowców.
• Władysław Findysz (1907–1964), polski duchowny katolicki, męczennik za wiarę. 19 czerwca 2005 roku beatyfikowany.
• Roman Gabryszewski (1832 lub 1833 – 1897) – c. k. radca Namiestnictwa, starosta Krosna i Jasła, honorowy obywatel miasta Żmigrodu.
• Jan Karnkowski (1472–1537) – biskup przemyski i kujawski, sekretarz króla Zygmunta I Starego.
• Maria Kołsut (1896–1981) – członkini organizacji Eleusis, nauczycielka, patronka Publicznej Szkoły Podstawowej w Grabówce.
• Adam Kopyciński (1849–1914) – ksiądz katolicki, profesor, wykładowca w Seminarium Duchownym w Tarnowie, teolog, homileta, wielokrotny poseł, honorowy obywatel miasta Żmigrodu.
• Władysław Kopyciński (1893–1920) – członek Eleusis, skaut, żołnierz Legionów Polskich, autor dziennika/pamiętnika „Czyny i marzenia. Pamiętnik Legionisty”.
• Władysław Leon Mech (1894–1973) – lekarz, prezes Związku Ludowo-Narodowego na Podhalu, więzień Berezy Kartuskiej.
• Edward Nowak (1940) – polski biskup rzymskokatolicki, doktor nauk teologicznych, urzędnik Kurii Rzymskiej, arcybiskup ad personam, sekretarz Kongregacji Spraw Kanonizacyjnych w latach 1990–2007.
• Julian Jan Radoniewicz (1895–1940) – kapitan piechoty Wojska Polskiego i nadkomisarz Policji Państwowej, ofiara zbrodni katyńskiej.
• Karol Stanisław Radziwiłł „Panie Kochanku” h. Trąby (1734–1790) – wojewoda wileński, starosta lwowski, miecznik wielki litewski, podczaszy litewskim, ordynat nieświeski, właściciel Żmigrodu (przebywał tu w 1777).
• Jan Siwiński (1845–1924) – powstaniec styczniowy, zesłaniec, katorżnik, autor książki „Katorżnik, czyli pamiętnik Sybiraka” (Kraków, 1905 r.).
• Andrzej Stadnicki h. Drużyna, syn Mikołaja (?–1551) – podkomorzy przemyski, kasztelan sanocki, które potem objął jego syn Mikołaj.
• Antoni Stadnicki (1771–1836) – ziemianin, bibliofil, historyk.
• Franciszek Stadnicki (1742–1810) – polski kawaler Orderów Orła Białego i św. Stanisława, konfederat barski; starosta ostrzeszowski.
• Mikołaj Stadnicki ze Żmigrodu h. Drużyna (ok. 1446–1490) – kasztelan przemyski, wojewoda bełski.
• Stanisław Diabeł Stadnicki herbu Szreniawa (ok. 1551–1610) – starosta zygwulski, przeciwnik Jana Zamoyskiego, w latach 1606–1607 jeden z przywódców rokoszu Zebrzydowskiego.

Sportklubok

• "Wisłoka" Nowy Żmigród Sports Club - egy 1950-ben alapított futballklub . A 2014/2015-ös szezonban a csapat az A osztályban, a KrosnoII csoportban játszik
• Városi Népi Sportklub "Beskid" Nowy Żmigród - 1997 óta működő asztalitenisz szakosztály

Turisztikai látványosságok

• plébánia temetője
• haditemető 8. sz. – Nowy Żmigród
• zsidó temető
• kápolnák a 18-19
• temetői kápolna Szent Szentháromság
• Plébániatemplom a Szt. Szent Szent Péter és Pál – Boldogok szentélye pap Władysław Findysz
• Żmigród-föld Dokumentációs és Történeti Központja
• vásártér és bérházak a 18. és 19. századból.