Ugrás a tartalomhoz

Északi Áramlat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nord Stream szócikkből átirányítva)
Az Északi Áramlat nyomvonala térképen

Az Északi Áramlat (korábbi nevein Északi Transzgáz és Észak-európai Gázvezeték; oroszul: Северный поток, Szevernij potok) egy tengeralatti földgázt szállító vezeték, melyben az oroszországi Viborgtól egészen a németországi Greifswaldig jut el a gáz a Balti-tenger alatt. A csőhálózat tulajdonosa és üzemeltetője a Nord Stream AG. A neve ezt nem jelzi, de egy nagyobb vezetékrendszer része. Vannak oroszországi szárazföldi betáplálási és nyugat-európai vételezési csatlakozási pontjai is.

Az orosz kormány által szorgalmazott és Gerhard Schröder német kancellár által is jóváhagyott tervet kritikusai több szempontból is aggályosnak tekintették. Többek között attól féltek, hogy ezzel tovább nő az Európai Unió földgáz oldali függősége Oroszországtól, másrészt a potenciális környezeti károkra hívták fel a figyelmet. Az orosz-ukrán háború utóbb be is bizonyította, hogy ezek a félelmek valóban megalapozottak voltak. A visszatartott gázt az oroszok inkább elégetik, s ezzel hatalmas környezetkárosítást hajtanak végre.(2022.09.02)

A beruházás során két párhuzamos csövet fektettek le. Az elsővel 2011. májusra végeztek, amit november 8-án be is üzemeltek.[1][2] A második lefektetése 2011–2012-ben történt meg. Ezután indult meg a teljes kapacitású gázszállítás. 1222 km-res hosszával a Langeled-vezetéket is megelőzve ez lett a világ leghosszabb tengeralatti csővezetéke.[3][4]

Az Északi Áramlat-2 (oroszul Северный поток-2) bővítési projekt keretében 2021. szeptember elejére befejeződött további két párhuzamos csővezeték lefektetése is.[5]

2022. szeptember 26-án az Északi Áramlat-1 és az Északi Áramlat-2 vezetékekben visszaesett a nyomás, majdnem nullára, három (eddig ismeretlen eredetű) robbanás miatt,[6] aminek következtében a négyből három vezeték teljesen használhatatlan lett.[7] Másnap megnyitották az új balti vezetéket Lengyelország felé, Dánián keresztül, az Europipe II vezetékből.[8]

Története

[szerkesztés]
Az Északi Áramlat nyitóünnepsége Angela Merkellel, Dmitrij Medvegyevvel és François Fillonnal 2011. november 8-án.

1997-ben a Gazprom és az akkor még egyesülés előtt álló finn olajtársaság, a Neste közös vállalatot hoztak létre North Transgas Oy néven. Ennek a feladata egy olyan gázcsővezeték kiépítése és üzemeltetése lett volna, mely Oroszországot a Balti-tenger alatt Németország északi részével köti össze.[9] A North Transgas együttműködési megállapodást kötött a német Ruhrgas (későbbi nevén E.ON) német gázvállalattal. Elkészítették az útvonaltervet és 1998. végére a megvalósíthatósági tanulmány is rendelkezésre állt. Ekkor a tervezett útvonal Finnország, Svédország, Dánia és Németország tengeri területein haladt volna keresztül. Több útvonalat is számításba vettek, így voltak olyanok is, melyeknek egyes részei Finnország, illetve Svédország szárazföldi területein ment volna keresztül.[10][11]

2001. április 24-én a Gazprom, a Fortum Oyj (a Neste jogutódja), a Ruhrgas és a Wintershall közös közleményt adtak ki, hogy együtt kívánják elkészíteni a csővezetéket.[12] 2002. november 18-án a Gazprom menedzsmentje elfogadta a vezeték megépítésének az ütemtervét. 2005. májusban a Fortum kiszállt az üzleti vállalkozásból, és az Északi Transzgázban meglévő részesedést eladta a Gazpromnak. Ennek következtében a Gazprom lett a North Transgas Oy egyetlen részvényese.[9][13]

2005. november 8-án a Gazprom, a BASF és az E.ON aláírt egy, az Észak-Európai Gázvezeték megépítése céljából létrehozandó vállalat megalapítására vonatkozó szándéknyilatkozatot. A céget Svájc, Zug városában jegyezték be. 2005. december 8-án a Gazprom elkezdte a vezeték oroszországi betáplálási részének a kivitelezését. 2006. november 4-én a vezetéket és az azt építő céget is átnevezték Északi Áramlatra.[14] A Nord Stream AG megalapítása után minden információ, így az 1998-ban elkészített tanulmányok eredményei is átkerült az új vállalathoz, és 2006. november 6-án hivatalosan is végelszámolták a North Transgast.[15]

A környezetvédelmi hatástanulmányok elkészítése, 2006. november 16-án kezdődött el. Erről Finnországot, Svédországot, Dániát és Németországot mint a gázvezeték megépítésével területileg érintett államokat, Lengyelországot, Észtországot, Lettországot és Litvániát mint közvetetten érintett államokat ezzel egy időben tájékoztatták.[16] A határokon átnyúló környezetvédelmi hatásokat vizsgáló tanulmány 2009. március 9-én készült el.[17]

2007. március 19-én a Nord Stream AG az olasz Saipem leányvállalatát, a Snamprogettit bízta meg a vezetékek műszaki tartalmának megtervezésével.[18] A kivitelezésre irányuló szándéknyilatkozatot 2007. szeptember 17-én írták alá. A szerződés 2009. június 24-én lépett hatályba.[19][20] A csövek szállítására, a megállapodásokat 2007. szeptember 25-én kötötték meg a EUROPIPE és az OMK csőgyártókkal. A betonalapokkal és a logisztikai szolgáltatásokkal kapcsolatos megállapodásokat az EUPEC PipeCoatings S.A-val 2008. február 18-án kötötték meg.[21][22] A második vezetékhez kapcsolódó szerződéseket 2010. január 22-én az OMK, a Europipe és a Sumitomo Heavy Industries cégekkel kötötték meg.[23] 2008. december 30-án a Rolls-Royce plc nyerte meg a turbókompresszorokat hajtó gázturbinák gyártásának a jogát.[24][25]

A N.V. Nederlandse Gasunie 2007. november 6-án lépett be negyedikként a konzorciumba.[26] A cég 2008. június 10. óta van bejegyezve a részvénykönyvben.[27] 2010. március 1-jén a francia GDF Suez egyetértési megállapodást kötött a Gazprommal, melynek hatására megszerezte a vállalat 9%-át.[28] Az ügylet 2010. júliusban zárult le.[29]

2008 augusztusában a Nord Stream AG Paavo Lipponen volt finn miniszterelnököt bízta meg a finnországi engedélyezési eljárás felgyorsításának elősegítésével, és a Nord Stream, valamint a finn hatóságok közötti közvetítői szerep betöltésével.[30]

2007. december 21-én a Nord Stream AG benyújtotta a svéd hatóságoknak a fennhatósága alá tartozó területeken végzendő munkálatokhoz szükséges engedélyek kérelmeit.[31] 2008. február 12-én ezeket a kérelmeket hiányosságai miatt visszautasították.[32][33] A dán vizek alatt folytatott munkálatokhoz szükséges építési engedélyeket 2009. október 20-án adták ki.[34] 2009. november 5-én a svéd és finn hatóságok is kiadták a területükön lefektetendő csővezetékekhez szükséges engedélyeket.[35] A Dél-finnországi Regionális Állami Adminisztratív Ügynökség 2010. február 22-én adta ki a finnországi munkálatok megkezdéséhez szükséges végleges környezetvédelmi engedélyt.[36][37]

2010. január 15-én a Finn-öböl partján fekvő Viborgban nekiláttak a Portovaja kompresszortelep építésének.[38][39] A csővezeték első elemét 2010. április 6-án a svéd partok közelében a Castoro Sei hajó fedélzetéről engedték a mélybe. A Castoro Sei mellett a Castoro 10 és a Solitaire is részt vett a csövek lefektetésében.[40] A csővezetéket hivatalosan 2010. április 9-én a Portovaja-öbölben kezdték meg.[41]

Az első csővezeték részegységeit 2011. május 4-ig a helyükre illesztették, míg a szükséges víz alatti utómunkálatok 2011. június 21-ig tartottak.[4][42] 2011. augusztusban az Északi Áramlatot összekapcsolták az OPAL csővezetékkel.[43] Gázt először 2011. szeptemberben tápláltak be a rendszerbe.[44]

A csővezetéket 2011. november 8-án Angela Merkel német kancellár, Dmitrij Medvegyev orosz elnök és François Fillon francia miniszterelnök adta át egy Lubminban tartott ünnepségen.[1][2][45] Kezdetben a vezeték évente 27,5 milliárd köbmétert gázt tud továbbítani, de a második cső elkészültével ez a mennyiség meg fog duplázódni.[46]

Technikai adatok

[szerkesztés]

Orosz szárazföldi vezeték

[szerkesztés]

A betáplálásért felelős orosz vezeték, a Grjazovec–Viborg csővezeték építését 2005. december 9-én a Vologdai területen fekvő Babajevóban kezdték meg. A munkálatok 2000-ig tartottak. Ezt a csővezetéket a Gazprom önállóan üzemelteti.[47] Ez az egységes orosz gázszállító hálózat része, mely összeköti a viborgi tengerparti kompresszortelepet a grjazoveci hálózattal.[48] A csővezeték 817 km hosszú, átmérője 1420 mm, a belső nyomás pedig 100 bar, amit hat kompresszorállomás biztosít. A Grjazovec–Viborg gázvezeték az Oroszország északnyugati részét (Szentpétervárt és a Leningrádi területet) gázzal ellátó Északi Fény gázvezetékkel szinte párhuzamosan fut.[47] Egy Karéliánál építendő vezeték kapcsolja majd be a rendszerbe a finnországi hálózatot.[49]

A Balti-tenger alatt futó gázvezeték

[szerkesztés]
A csővezeték-fektető Castoro Sei hajó az Északi Áramlat csöveivel dolgozik Svédországban, Gotlandtól délkeletre a Balti-tenger vizein.

Az Északi Áramlat gázvezeték tengeralatti részének elkészítését a későbbi üzemeltető Nord Stream AG rendelte meg.[16][26] Kiindulópontja a Portovaja-öbölben fekvő Viborgnál lévő kompresszorállomás, és innen a Balti-tenger alatt egészen Németországig, Greifswaldig vezet. A csővezeték hossza 1222 km, melyből orosz szárazföld alatt 1,5 km, orosz felségterületű vizek alatt 1,4 km, orosz gazdasági érdekeltségű tengeri terület alatt 121,8 km, Finnországhoz tartozó gazdasági érdekeltségi területeken 735,3 km, svéd illetékességű részeken 506,4 km, dán területű vizek alatt 87,7 dán gazdasági övezetben 48,4 km, német gazdasági érdekeltségű övezetben 31,2 km, német területi vizeken 49,9 km, német szárazföldi területeken 0,5 km hosszú gázvezeték fut.[50] A gázvezetékrendszerben két párhuzamos cső fut, melyek névleges kapacitása évi 27,5 milliárd köbmétert. A csövek átmérője 1220 mm, falvastagsága 38 mm, üzemi nyomása pedig 220 bar.

Nyugat-európai gázvezetékek

[szerkesztés]

A projekt nyugat-európai területen többek között két németországi továbbító hálózatot tartalmaz. A déli csővezeték, az OPAL Greifswaldtól Olbernhauig, a német-cseh határ közeléig tart. Ez köti össze az Északi Áramlatot a JAGAL-lal, (ami a Jamal–Európa gázvezeték németországi szakasza) és a STEGAL-lal (ami az orosz gáztovábbító útvonalakat köti össze Csehországgal és Szlovákiával). A nyugati gázvezeték (a NEL gázvezeték) Greifswaldtól Achimig vezet majd, ahol bekapcsolódik a Rehden–Hamburg gázvezetékbe.[51] Az MDAL vezetékkel együtt megteremtik az összeköttetést Greifswald és Bunde között. Az Egyesült Királyságot a tervek szerint a Bunde és Den Helder közötti tervezett vezetékkel, majd pedig innen a tengeralatti Balgzand–Bacton (BBL gázvezeték) interkonnektoron keresztül oldják meg. A Gazprom megvásárolt Warenben egy kimerült gázmezőt (a Hinrichshagen Strukturt) és a tervek szerint itt alakítják ki Európa legnagyobb, 5 milliárd köbméteres gáztározóját.[52][53]

Gázforrások

[szerkesztés]

Az Északi Áramlat legnagyobb forrása a Tyumenyi területen (Тюменская область) belül a Jamal–Nyenyec Autonóm Körzetben (Ямало-Ненецкий автономный округ), a Krasznoszelkupszki körzetben (Красноселькупский район) fekvő Juzsno–Russzkoje gázmező.[54][55][56] Az Északi Áramlat másik forrása a Jamal-félsziget mellett fekvő Ob–Taz öböl. A Gazprom jelezte, hogy a Stockholm gázmezőn kitermelt gáz nagy része is az Északi Áramlaton jut majd el Európába. Ehhez azonban meg kell építeni a Stockholm-mezőktől a Kola-félszigeten keresztül Viborgig vezető vezetéket is.[57]

Költségek és a pénzügyi háttér

[szerkesztés]

A Gazprom adatai szerint a vezeték oroszországi és németországi szárazföldi részének megépítésének költségei 6 milliárd euró körül voltak.[58] A tengeri szakasz költsége nagyjából 88 milliárd euró volt.[59] A szükséges források 30%-t tulajdoni hányaduk arányában a részvényesek adták össze, míg a maradék 70% banki forrás.[60]

A hiteleket két osztályba lehet sorolni.[61][62] Az első csoportba egy 3,9 milliárd eurós összeg tartozik, melyek közül egy 3,1 milliárdos, 16 éves lejáratú csomagot egy exporthitelezéssel foglalkozó ügynökség jegyzett le, és egy 800 millió eurós részt pedig fedezetlenül, a földgáztranzitból származó bevételek terhére vettek fel. 1,6 milliárd euróra a francia, hitelbiztosítással foglalkozó Euler Hermes, 1,8 milliárd euróra a Német Egyesített Hitelgarancia Program, 500 millió euróra pedig az Olasz Exporthitel Ügynökség vállalt kezességet. A hitelt 26 kereskedelmi bank nyújtja. A Crédit Agricole dokumentációs, valamint hitelbonyolító bank. A Société Générale egy hitelközvetítő, az olasz SACE csoport, a kötvénybiztosítás kibocsátója. A Commerzbank a Hermes hiteközvetítője, az UniCredit az UFK hitelközvetítője, a Deutsche Bank a számlavezető bank, a Sumitomo Mitsui Banking Corporation pedig a technikai és a környezeti feltételeket biztosítja.[60][61] A pénzügyi tanácsokat a Société Générale, a Royal Bank of Scotland (ABN Amro), a Dresdner Kleinwort (Commerzbank) és az Unicredit adta.[63][64] Az Északi Áramlat jogi tanácsadója a White & Case, a hitelezők képviselője pedig a Clifford Chance volt.[61]

Szerződő partnerek

[szerkesztés]

A környezetvédelmi hatástanulmányt a Rambøll és a Környezetvédelmi Erőforrás-menedzsment közösen készítette el. Az útvonaltervet és a tengerfenéki elhelyezés megtervezését a Marin Mätteknik, az IfAÖ, a PeterGaz és a DOF Subsea készítette el.[65][66]

Az előzetesen szükséges terveket az Intec Engineering készítette el.[67] A tengeralatti csővezetékek tervezési munkálataival a Snamprogettit (a Saipem egyik részlegét) bízták meg, a gázvezetéket pedig a Saipem készítette el.[18][20] A Saipem a gázvezeték-hálózat több mint 25%-ának a lefektetését kiadta alvállalkozásba az Allseas vállalatnak. A tengerfeneket elő kellett készíteni ahhoz, hogy később a csöveket le tudják rakni. Ezeket a munkálatokat a Royal Boskalis Westminster és a Tideway közösen végezték el.[25] A csöveket a EUROPIPE, az OMK, és a Sumitomo biztosította.[21][23] A csöveket rögzítő betont és a logisztikai szolgáltatásokat az EUPEC PipeCoatings S.A biztosította. Ezek elkészítéséhez új gyárakat kellett építeni Németországban Mukranban és Finnországban Kotkában.[22] A Rolls-Royce plc nyolc ipari aeroderivatív gázturbinát szállított a helyszínre, amivel biztosítani tudták Viborgban a betáplálási oldalon a gáz komprimálását.[24] A Dresser-Rand Group DATUM kompresszorokat, a Siirtec Nigi SPA pedig egyéb eszközöket biztosított a portovajai létesítmény számára.[68][69]

Az építkezés idejére a Nord Stream AG logisztikai központot létesített Gotlandon. Átmeneti telephelyeket alakítottak ki Finnországban Mukranban, Kotkában és Hankóban, illetve Svédországban Karlshamnban.[22]

Projekttársaság

[szerkesztés]

Az Északi Áramlat tengeralatti csővezetékét egy erre a célra létrehozott társaság – a Nord Stream AG – üzemelteti. A vállalatot Svájc Zug városában jegyezték be 2005. november 30-án. A részvények 51%-át az orosz Gazprom energetikai vállalat, 15,5–15,5%-át a Wintershall és az E.ON Ruhrgas német gázipari vállalatok, 9%-át a N.V. Nederlandse Gasunie holland társaság és további 9%-t a francia GDF Suez birtokolja.[16][26] A Nord Stream AG vezérigazgatója Matthias Warnig, a felügyelőbizottság élén pedig Gerhard Schröder áll.

Szállítási szerződések

[szerkesztés]

2005. október 13-án a Gazprom exportértékesítésre szakosodott leányvállalata, a Gazprom Export 25 évre szóló szerződést írt alá a német Wintershall vállalattal, melynek értelmében évente 9 milliárd köbméter földgázt fognak majd szállítani.[70] 2006. június 16-án a Gazprom a dán DONG Energyvel kötött 20 éves, évente 1 milliárd köbméter földgáz szállításáról szóló megállapodást. Ennek fejében a dánok 600 millió köbmétert továbbértékesítenek a Gazprom brit leányvállalata, a Gazprom Marketing and Trading számára.[71] 2009. október 1-jén a felek akként módosították a szerződést, hogy ennek értelmében kétszer annyi földgáz érkezzen Dániába.[72]

2006. augusztus 29-én az E.ON Ruhrgas és a Gazprom megállapodtak abban, hogy növelik az értékesített földgázmennyiséget, melynek értelmében az Északi Áramlaton keresztül az eddigi forrásokon kívül további évi 4 milliárd köbméter forrás áll majd rendelkezésre.[73] 2006. december 19-én a Gazprom és a Gas de France (a mai GDF Suez egyik jogelődje) további évi 2,5 milliárd köbméternyi, az Északi Áramlaton keresztül továbbított földgáz értékesítésében állapodtak meg.[74]

Bírálatok

[szerkesztés]

A gázvezeték terét több ország és környezetvédelmi szervezet – így a Természetvédelmi Világalap is – ellenezte.[75][76][77][78][79] Ugyanakkor az Európai Bizottság energiaügyi biztosának hivatala megerősítette, hogy az EU támogatja újabb gázútvonalak létrehozását Oroszország és az Európai Unió között.[80]

Politikai szempontok

[szerkesztés]
Nagyobb létező és tervezett gázcsővezetékek Oroszország és az Európai Unió között

Az ellenzők szerint Oroszország legfőbb célja az Északi Áramlat megépítésével Ukrajna, Szlovákia, Csehország, Fehéroroszország és Lengyelország – az eddigi tranzitállamok – megkerülése.[81] Egyes országok attól tartanak, hogy a Kreml így anélkül tudná őket a gázellátással sakkban tartani, hogy annak bármi hatása is lenne a nyugat-európai gázellátásra.[82][83] A félelmeket tovább erősíti, hogy Oroszország nem írta alá az Energia Charta Egyezményt. A kritikusok szerint az Északi Áramlattal Európa jobban kiszolgáltatja magát egy olyan Oroszországnak, mely nehezen tud eleget tenni a növekvő hazai és nemzetközi kereslet okozta nyomásnak.[84][85][86] Több orosz–ukrán gázvita és a kelet-európai külkapcsolati rendszer megváltozása hatására ki lehet jelenteni, hogy a gázszállítást lehet politikai eszközként is használni.[87] A Svéd Honvédelmi Ügynökség Robert L. Larsson vezetésével elkészített jelentése nem kevesebb, mint 55 olyan esetről számol be, ahol a gázellátásnak politikai és gazdasági mozgatórugói is voltak.[85][86] 2006. áprilisban Radosław Sikorski lengyel honvédelmi miniszter a projektet a hírhedt szovjet-náci Molotov–Ribbentrop-paktumhoz hasonlította.[88] Edward Lucas The New Cold War: Putin's Russia and the Threat to the West című könyvében azt állítja, bár az Északi Áramlatot tisztán gazdasági kérdésnek állítják be, ez sokkal hihetőbb lenne, ha a pénzügyek átláthatóbbak lennének.[85] A Fridtjof Nansen Intézet egyik kiadványában Bendik Solum Whist, norvég kutató megjegyzi, hogy a Nord Stream AG székhelye Svájcban van, így pénzügyei sokkal nehezebben átláthatóak, mintha az Európai Unióban vezetnék a számlákat.[85] Másodszor, az orosz energiaszektor egyáltalán nem transzparens, és ez alól a Gazprom sem kivétel.[85]

Az orosz álláspont szerint a gázvezeték növeli Európában az ellátás biztonságát, és a kritikák forrása az, hogy több helyen elveszítik a tranzitból származó bevételeket. Emellett elveszítik azt a lehetőséget, hogy saját politikai céljaik megvalósításához használják fel az Oroszországból Nyugat-Európába küldött gázt.[89] Mivel először lett arra példa, hogy Oroszország közvetlen összeköttetésben áll Nyugat-Európával, így nem függ a tranzit országoktól.[84] A Gazprom szerint a Németországgal kialakított közvetlen kapcsolat hatására csökken annak a veszélye, hogy politikai okokból elvágnák a gáz útját Oroszország és Nyugat-Európa között.[90]

Biztonságpolitikai nézőpontok

[szerkesztés]

Több svéd biztonságpolitikai szakértő és Mikael Odenberg volt védelmi miniszter is azt állította, hogy a földgázvezeték biztonságpolitikai problémát jelenthet Svédország számára.[91] Odenberg szerint a gázvezeték majd alapot képez arra, hogy az orosz haditengerészet a svéd érdekeltség alá tartozó vizeken cirkáljon, ezt pedig olyan katonai hírszerzési célokra használják ki, amilyenre csak akarják.[92] Alpo Juntunen finn hadiipari tudós azt mondta, a finnek a politikai tárgyalások során főleg a környezetvédelmi problémákra koncentráltak, minden bizonnyal vannak olyan katonai szándékok is, melyekről Finnországban nyíltan nem beszélnek.[93] További aggodalmakat vetett fel, mikor Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy a csővezeték környezetvédelmi biztonságát az Orosz Haditengerészet Balti Flottája fogja garantálni.[94] A Stern című német hetilap jelentése szerint a gázvezeték mellett futó üvegszálas optikai kábel, illetve a mellette elhelyezett átjátszó állomások is alkalmasak kémkedésre. A Nord Stream AG bejelentette, hogy nem szükséges, és nem is terveznek optikai ellenőrző kábeleket telepíteni a vezeték mellett.[95]

A Gazprom elnökségének elnökhelyettese, Alekszandr Medvegyev visszautasította ezeket az aggodalmakat, és szerinte egyes feltételezések egyenesen nevetségesek. Szerinte nevetséges feltételezés, hogy a mai világban a gázvezeték valóban szerepet játszhat a komoly kémkedésekben.[96]

A német Bundeswehr a gázvezeték tervezett útvonala és a rügeni haditengerészeti támaszpont közelsége miatt felkérte a Gazpromot, hogy változtassa meg a vezeték útvonalát.[97]

Gazdasági hatások

[szerkesztés]

Az orosz és a német gazdasági szakemberek költségcsökkenést várnak a vezeték beindításától, mert ezzel meg lehet takarítani a tranzitdíjakat. Ez annak a következménye, hogy a tranzitországokat kihagyják az útvonalból. Másrészt nagyobb üzemi nyomással lehet terhelni a tengeralatti vezetékeket, így csökken majd az üzemeltetési költség. Ennek az a magyarázata, hogy nem kell költséges közbenső kompresszorállomásokat építeni és üzemeltetni.[98] Az ukrán földgáz-tranzittal foglalkozó Uktranszgáz szerint egyedül Ukrajna évi 720 millió dolláros tranzitdíjtól esik el.[99] A Gazprom bejelentése szerint évi 20 milliárd köbméter tranzitot vesz át az Északi Áramlat az Ukrajnán keresztülfutó gázvezetékektől.[100]

Az ellenzők szerint egy tengeralatti vezetéknek magasabbak a fenntartási költségei, mint egy szárazföldinek. 1998-ban a Gazprom volt elnöke is megkérdőjelezte a gázvezeték gazdaságosságát.[101] Azóta azonban teljesen átrendeződött a piac. A földgáz ára megemelkedett, a kivitelezés a technológia fejlődése miatt viszont olcsóbb lett.

Mivel a gázvezeték keresztezi a Szczecinnél és Świnoujściénél lévő lengyel kikötőkhöz bevezető útvonalakat, attól tartottak, hogy majd túlságosan lecsökken a vízmélység ezeknél a kikötőknél.[102][103][104] Donald Tusk lengyel miniszterelnök és több szakértő is megerősítette azonban, hogy a gázvezeték nem gátolja Swinoujscie és Szczecin kikötőinek jövőjét és a későbbi fejlődést.[104][105]

Környezetvédelmi aggodalmak

[szerkesztés]

A létesítés megkezdése előtt attól tartottak, hogy a munkálatokkal majd megzavarják a tengerfeneket, és a második világháború idején használt víziaknákat hozhatnak majd működésbe. A félelmek szerint mérgező gázok is szabadulhattak volna fel. Lehet, hogy más veszélyes anyagok kerülnek elő, mint vegyi-hulladék, vegyi fegyverek töltetei, esetleg más veszélyes hulladék, amit az elmúlt évtizedekben a Balti-tengerbe süllyesztettek. Ezek nagymértékben megzavarhatják – elsősorban az ökoszisztémára érzékeny állatok életét.[106][107][108][109] Andreas Carlgren svéd környezetvédelmi miniszter azt követelte, hogy a környezetvédelmi hatástanulmány azt is vegye figyelembe, hogy a Balti-tenger alatt más útvonalon is meg lehet építeni a vezetéket. Ezt azzal magyarázta, hogy a tervezett útvonal környezetvédelmileg problematikus, veszélyes területeken haladt át.[110] A három svéd ellenzéki párt egyöntetűen kérte, vizsgálják meg a vezeték szárazföldi kivitelezésének lehetőségeit.[109] Finn környezetvédelmi aktivisták azt akarták elérni, vizsgálják meg délebbre haladó útvonalak lehetőségeit is. Ezt azzal indokolták, hogy arra a tengerfenék sokkal egyenletesebb, így a vezeték egyenesebb útvonalon haladhatna, kevesebb hulladék, – beleértve dioxin is – jutna a tengerfenékre.[111] Valdis Zatlers lett miniszterelnök azt mondta, az Északi Áramlat környezetvédelmi hazárdjáték, mivel az Északi-tengerrel ellentétben a Balti-tengerben sokkal kevesebb víz áramlik.[112]

Szintén kétséges a csővezeték-építés hatása a Balti-tengerben élő élőlényekre, valamint az itt élő madarakra. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által kiadott jelentés szerint ez egy igazán érzékeny terület. A WWF azt sürgette, hogy a Balti Tengeri Környezetvédelmi Bizottság tagjai rendszeresen ellenőrizzék az Északi Áramlat által érintett területek tengeri élővilágát.[78] A finn küldöttség szerint feljelentést kellene tenni a Nord Stream AG ellen, amennyiben az nem vizsgálja meg kellő alapossággal egy Hoglandtól délre fekvő útvonal lehetőségét. A Nord Stream AG szerint ez nem megfelelő útvonal a csővezeték számára, mert közel van hozzá a tervezett hoglandi természetvédelmi terület, tengeralatti kábelek vannak arra, és ez egy fő hajózási útvonal.[77] Az orosz környezetvédelmi szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy a Finn-öböl keleti részén honos élővilág a legsérülékenyebb az egész Balti-tenger térségében. Emellett azt is elmondták, hogy a csővezeték lefektetése veszélyeztetné a tervezett ingermanlandi természetvédelmi terület szigetrészeinek élővilágát.[113] A svéd környezetvédelmi csoportok amiatt aggódnak, hogy a vezetékek túl közel húzódnak a Gotland közeli tengeralatti rezervátumhoz.[114] A Greenpeace is amiatt aggódik, hogy több megrongált, de most már védett tengeralatti természetvédelmi területet is igen megközelít a gázvezeték.[115]

2007. áprilisban a litván Fiatal Konzervatív Liga (Jaunųjų konservatorių lyga) online petíciót tett közzé. Petíciójuk címe: "Védjük meg a Balti-tengert, míg nem lesz már túl késő!" A felhívást a Balti-tenger partján fekvő összes ország hivatalos nyelvén megjelentették.[116] 2008. január 29-én a Radvilė Morkūnaitė benyújtotta petíció alapján az Európai Parlament közmeghallgatást tartott a témában. 2008. július 8-án a parlament – 542 igen szavazattal és 60 tartózkodás mellett – úgy határozott, hogy felkéri az Európai Bizottságot, készítsen egy tanulmányt arról, a gázvezeték milyen hatással van a Balti-tenger élővilágára.[117] A Riigikogu, – az észt parlament, – 2009. október 27-én "A Nord Stream AG által tervezett gázvezetékkel kapcsolatos környezetvédelmi következmények miatti aggodalmak" címmel hozott egy határozatot melyben hangsúlyozták, hogy a nemzetközi megállapodás értelmében a Balti-tenger igen veszélyeztetett terület.[79]

Az orosz hivatalos álláspont szerint ez a projekt ellenzőinek egy túlharsogott, politikai érdekekhez kapcsolódó aggodalmaskodása. Érvelésük szerint ezzel épphogy kitisztítják, semmint összemocskolják a tengerfeneket. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint teljes mértékben tiszteletben tartja azt az elvárást, melynek értelmében a projektnek 100%-osan fenntarthatónak kell lennie. Oroszország teljes mellszélességgel kiáll emellett, és a környezetvédelmi aggályokat majd a környezetvédelmi hatástanulmányból fogják megvizsgálni.[118]

Az aggodalmak tovább fokozódtak, amikor kiderült, hogy a Nord Stream AG a gázvezetéket 2,3 milliárd liter, glutáraldehid tartalmú folyadékkal akarja kitisztítani. A folyadék végül pedig a Balti-tengerbe került volna. A Nord Stream AG bejelentette azonban, hogy nem akar ilyen szert használni, de ha használna is, annak hatása lokális, és rövid ideig tartó lenne, mivel a vegyület elbomlik a vízben.[119]

Az egyik legnagyobb felmerülő probléma azonban az volt, hogy az első és második világháború idején rengeteg aknát helyeztek el a Balti-tengeren, mindenekelőtt pedig a Finn-öbölben.[115] A Marin Mätteknik AB szerint a két világháború idején 85 000 aknát raktak le, melyeknek még csak a felét találták meg.[120] A gázvezeték ellenzői olyan aggodalmaiknak adtak hangot, melyek szerint a munkálatok működésbe hozhatják ezeket az aknákat. 2008. novemberben egy tanulmányban megjelent, hogy a vezeték épp egy tengeri frontvonal alatt haladna el, valamint a Finn-öböl a világon leginkább elaknásított területe.[121] A legtöbb, megtalált akna nemzetközi vízeken volt, általában több mint 70 méter mélyen. A megtalált veszélyes tárgyakat a Nord Stream AG a víz alatt hatástalanította.[121]

Etikai kérdések

[szerkesztés]
Az Északi Áramlat nyomvonala Viborgtól a németországi Greifswaldig orosz bélyegen

Gerhard Schröder volt német kancellár és Vlagyimir Putyin volt orosz miniszterelnök a tárgyalások idején mindketten a gázvezeték elkötelezett hívei voltak. A nemzetközi média egy időben nagy figyelmet szentelt annak, hogy a Nord Stream AG ügyvezető igazgatója, Matthias Warnig a német állambiztonsági szervezet tagja volt, mikor Putyin Kelet-Németországban a KGB ügynökeként dolgozott.[122][123][124][125] Az összeesküvés-elméletre Matthias Warnig úgy felelt, életében először 1991-ben találkozott Vlagyimir Putyinnal, mikor az, a Szentpétervári Polgármesteri Hivatal Külkapcsolati Bizottságának az elnöke volt.[125][126]

A gázvezeték építéséről szóló megállapodást 10 nappal a 2005-ös német parlamenti választások előtt írták alá. 2005. október 24-én, pár héttel Schröder kancellárságának vége előtt a német kormány vállalta, hogy az építés költségeinek hiteleire 1 milliárd euró hitelgaranciát biztosít. A garancia azonban 2006. végén lejárt,[127] és addig nem használták ki. Röviddel lemondása után Schröder beleegyezett, hogy ő lesz a Nord Stream AG felügyelőbizottságának az elnöke. A német és a nemzetközi média is úgy gondolta, ez érdekellentétet szül.[128][129][130] Sokan attól tartottak, hogy a gázhálózatot sokkal inkább személyes érdekek kihasználására, semmint a német gázellátás biztosítására fogják felhasználni.

2009. februárban a svéd ügyészi hivatal vizsgálatot indított vesztegetés és korrupció gyanújával, mivel Gotland szigetén a helyi egyetem juttatást fogadott el a Nord Streamtől. Az ötmillió svéd koronás összeget egy professzorhoz juttatták el, aki előzőleg arra figyelmeztetett, hogy az Északi Áramlat vezetékei túl közel haladnak az egyik védett madaraknak otthont adó területhez.[131] A konzorcium több, régebben magas pozíciót betöltőt hivatalnokot alkalmazott. Közöttük volt Ulrica Schenström, a miniszterelnöki hivatal államtitkár-helyettese és Dan Svanell, több volt szociáldemokrata miniszter sajtótitkára.[132] Ráadásul 2008. óta Paavo Lipponen a Nord Stream egyik tanácsadója volt.[133]

Szárazföldi alternatív útvonalak

[szerkesztés]

A finn Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium 2007. január 11-i sajtótájékoztatóján az orosz–német gázvezeték környezetvédelmi hatástanulmányára reagálva egy tájékoztatót tartott. Ezen elmondták, hogy a balti országokon és Kalinyingrádon, valamint Lengyelországon keresztül vezető útvonal elméletileg rövidebb, a rendszer kapacitását ezen az útvonalon könnyebben lehetne bővíteni, és jobbak lennének a megtérülési mutatók is.[134] Svédországból is megemlítették, hogy tanácsos lenne szárazföldi útvonalat is megfontolni.[109] Lengyelország azt javasolta, hogy a Jamal–Európa gázvezetéket hosszabbítsák meg, illetve a tengeralatti vezeték alternatívájaként hozzák létre a Borostyán-gázvezetéket. Ez egy olyan terv, mely szerint a vezeték Oroszországban a Tveri, a Novgorodi és a Pszkovi területen, Lettországon, Litvánián és Lengyelországon haladna át, ahol összekapcsolódna a Jamal–Európa vezetékkel.[11] A szárazföldi vezeték megépítése esetére Litvánia fel is ajánlotta a gáztárolóit.[112] A támogatók érvei szerint a Borostyán gázvezeték fele annyiba kerül, mint egy tengeralatti hálózat, emellett rövidebb úton, kevesebb környezetvédelmi kihatással érkezne meg a gáz.[135] A terv ellenzői szerint egy ilyen vezetéknek a szállító szempontjából nagyobbak az üzemeltetési költségei, ugyanis az Északi Áramlat legfontosabb célja a fizetendő tranzitdíjak minimalizálása.[136] A Nord Stream AG ezekre válaszul bejelentette, hogy csak a Balti-tenger alatti útvonallal foglalkozik, a többit figyelembe se veszi.[137]

II. világháborús hadisírok

[szerkesztés]

Az Európai Parlament volt észt tagja, Andres Tarand azt vetette fel, hogy az Északi Áramlat útvonala keresztezné több, 1941-es tengeri csata, – áldozatának hadisírját. A Nord Stream szóvivője bejelentette, hogy csak egyetlen elsüllyedt hajó van az útvonal területén, de ez sem lesz megbolygatva.[138] 2008. július 16-án azonban arról számoltak be, hogy a DOF Subsee szeizmikus mérőhajója az egyik mérés során Finnországhoz gazdasági felségterületéhez vizeken egy valószínűleg a második világháború idején elsüllyedt szovjet tengeralattjáró roncsaira akadt.[65]

A megtalált szovjet roncson kívül még a Greifswald-öbölben és a Finn-öbölben is vannak hajóroncsok, az Északi Áramlat útvonalán. A Greifswald-öbölben elsüllyedt hajó annak a húsznak az egyike, amelyek elsüllyesztésével 1715-ben a svéd haditengerészet akadályozta az öbölbe való bejutást.[139] A Finn-öbölben megtalált hajóroncs valószínűleg Nagy Péter 1713-ban Finnország felé haladó hajója, melyet személyesen a cár irányított.[140]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nord Stream című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b „Controversial Project Launched: Merkel and Medvedev Open Baltic Gas Pipeline”, Spiegel Online , 2011. november 8. (Hozzáférés: 2011. november 8.) 
  2. ↑ a b „Russia-EU gas pipeline delivers first supplies”, Financial Times , 2011. november 8. (Hozzáférés: 2011. november 8.) 
  3. ↑ „Nord Stream Passes Ships and Bombs”, The Moscow Times , 2011. május 5.. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.) 
  4. ↑ a b Gloystein, Henning. „Nord Stream to finish 1st gas pipeline Thursday”, 2011. május 4.. [2015. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 26.) 
  5. ↑ «Северный поток-2» полностью достроен (kommersant.ru, 2021-09-10. Hozzáférés: 2021-09-10)
  6. ↑ Brumfiel, Geoff. „Seismologists suspect explosions damaged undersea pipelines that carry Russian gas”, NPR, 2022. szeptember 27. (Hozzáférés: 2022. október 3.) (angol nyelvű) 
  7. ↑ Nyheter, S. V. T.. „Seismolog: Två explosioner intill Nord Stream”, SVT Nyheter, 2022. szeptember 27. (Hozzáférés: 2022. október 3.) (svéd nyelvű) 
  8. ↑ Blasts precede Baltic pipeline leaks, sabotage seen likely (angol nyelven). AP NEWS, 2022. szeptember 27. (Hozzáférés: 2022. október 3.)
  9. ↑ a b Fortum (2005-05-18). "Fortum sells its stake in North Transgas to Gazprom". Sajtóközlemény. Elérés: 2008-02-15.
  10. ↑ (2007. October) „Status of the Nord Stream pipeline route in the Baltic Sea” (PDF), Kiadó: Nord Stream AG. [2008. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 16.) 
  11. ↑ a b (2006. November) „Project Information Document — Offshore pipeline through the Baltic Sea” (PDF), Kiadó: Nord Stream AG. [2008. február 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 23.) 
  12. ↑ „Pipeline Report” (PDF), Scientific Surveys. [2008. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. január 31.) 
  13. ↑ „Gazprom takes control of North Transgas”, Upstream Online , NHST Media Group, 2005. május 18. (Hozzáférés: 2009. január 31.)  [Előfizetés szükséges]
  14. ↑ Nord Stream: Historical Background. Gazprom. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.)
  15. ↑ „Ликвидировано 100-процентное дочернее предприятие "Газпрома" в Финляндии”, RusEnergy, 2007. január 30.. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. február 15.) (orosz nyelvű) 
  16. ↑ a b c Nord Stream. Facts & Figures. Nord Stream AG. [2011. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 6.)
  17. ↑ Nord Stream AG (2009-03-09). "Start of Public Participation throughout Baltic Sea Region on Nord Stream Pipeline Project". Sajtóközlemény. Elérés: 2009-04-19.
  18. ↑ a b (2007. április 1.) „Leading engineering company to prepare detailed design” (PDF). Nord Stream Facts (1), Kiadó: Nord Stream AG. (Hozzáférés: 2008. november 17.) [halott link]
  19. ↑ „Saipem bags Nord Stream work”, Upstream Online , NHST Media Group, 2007. szeptember 17. (Hozzáférés: 2007. szeptember 30.)  [Előfizetés szükséges]
  20. ↑ a b Simpson, Ian. „Saipem wins 1 bln euro Nord Stream contract”, Reuters, 2008. június 24. (Hozzáférés: 2008. július 11.) 
  21. ↑ a b Wintershall (2007-09-25). "Nord Stream decided on Pipe Tender". Sajtóközlemény. Elérés: 2007-09-30.
  22. ↑ a b c „Sustainable Investment in Logistics around the Baltic Region”, Rigzone, 2008. február 18. (Hozzáférés: 2008. február 19.) 
  23. ↑ a b Soldatkin, Vladimir. „Nord Stream awards 1 bln euros tender for gas link”, 2010. január 23. (Hozzáférés: 2010. február 18.) 
  24. ↑ a b „Gazprom Awards Compressor Contract for Nord Stream Pipeline to Rolls-Royce”, Downstream Today, 2008. december 30. (Hozzáférés: 2009. január 11.) 
  25. ↑ a b „Boskalis Wins Nord Stream, Saudi Contracts”, Downstream Today, 2009. január 9. (Hozzáférés: 2011. május 5.) 
  26. ↑ a b c Lucian Kim, Greg Walters. „Gazprom Picks Dutch Company for Northern Gas Pipeline”, Bloomberg, 2007. november 6. (Hozzáférés: 2007. november 10.) 
  27. ↑ „Gasunie joins Nord Stream as shareholder”, RBC, 2008. június 20. (Hozzáférés: 2008. június 23.) 
  28. ↑ Boselli, Muriel. „GDF Suez, Gazprom sign Nord Stream pipeline deal”, 2010. március 1.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. március 1.) 
  29. ↑ „GDF Suez SA has received 9% in Nord Stream”, Rusmergers, 2010. augusztus 11.. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 26.) 
  30. ↑ „Nord Stream Consortium Hires Former Finnish Premier”, Downstream Today, 2008. augusztus 15. (Hozzáférés: 2008. augusztus 19.) 
  31. ↑ „Swedish Govt Receives Baltic Pipeline Plans”, Downstream Today, 2007. december 21. (Hozzáférés: 2007. december 26.) 
  32. ↑ Ringstrom, Anna. „Sweden says application for Baltic pipeline incomplete”, 2008. február 12.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. február 15.) 
  33. ↑ „Sweden unimpressed by Baltic pipeline proposal”, The Local , 2008. február 12. (Hozzáférés: 2008. február 15.) 
  34. ↑ „Nord Stream gas pipeline gets Danish clearance”, 2009. október 20.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. november 1.) 
  35. ↑ „Nord Stream pipeline gets nod from Sweden, Finland”, 2009. november 5.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. november 7.) 
  36. ↑ „Nord Stream Wins Final Clearance”, The Moscow Times, 2010. február 15. (Hozzáférés: 2010. február 17.) 
  37. ↑ „Nord Stream cleared to start construction in April”, 2010. február 12.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 18.) 
  38. ↑ „Gazprom starts Nord Stream launch point”, Upi, 2010. január 15. (Hozzáférés: 2010. január 19.) 
  39. ↑ Gazprom (2010-01-15). "Gazprom launches Portovaya compressor station construction". Sajtóközlemény. Elérés: 2010-01-19. Archiválva 2010. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2010. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
  40. ↑ Smith, Christopher E.. „Nord Stream natural gas pipeline begins line fill”, Oil & Gas Journal, PennWell Corporation, 2011. szeptember 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)  [Előfizetés szükséges]
  41. ↑ Vorobyova, Toni. „Russia starts Nord Stream Europe gas route project”, 2010. április 9.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 10.) 
  42. ↑ „Nord Stream completes underwater work on gas pipeline”, 2011. június 21. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.) 
  43. ↑ Blau, John. „Nord Stream pipeline now connected to German link”, 2011. augusztus 26. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.) 
  44. ↑ „First gas for Nord Stream”, Upstream Online , NHST Media Group, 2011. szeptember 6. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)  [Előfizetés szükséges]
  45. ↑ „7026090216554770.html Pipeline Opening Highlights Russian Energy Role”, The Wall Street Journal , 2011. november 8. (Hozzáférés: 2011. november 8.) [halott link]
  46. ↑ „Nord Stream Is Giving Europe Gas”, The Moscow Times , 2011. november 8. (Hozzáférés: 2011. november 8.) 
  47. ↑ a b Nord Stream Gas Pipeline. Gazprom. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.)
  48. ↑ Answers to questions asked by representatives of non-governmental organizations on the EIA procedure for the Nord Stream Project (PDF). Nord Stream AG, 2007. október 20. [2008. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 15.)
  49. ↑ „Finland to get Shtokman gas via the Nord Stream”, Barents Observer, 2006. december 11.. [2011. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  50. ↑ (2009) „Nord Stream Espoo Report. Chapter 4: Description of the Project” (PDF), 106. o, Kiadó: Nord Stream AG. (Hozzáférés: 2009. április 19.) [halott link]
  51. ↑ „Wingas plans Nord Stream double”, Upstream Online , NHST Media Group, 2007. március 27. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.) 
  52. ↑ „Gazprom Plans Underground Storage Near Berlin”, Downstream Today, 2007. november 27. (Hozzáférés: 2007. november 29.) 
  53. ↑ „Gazprom plant Europas größtes Erdgaslager”, Welt Online , 2007. november 28. (Hozzáférés: 2007. november 29.) (német nyelvű) 
  54. ↑ Philippa Runner. „Nord Stream to pump EU gas by 2011, Russia says”, EUobserver, 2009. január 21. (Hozzáférés: 2009. október 10.) 
  55. ↑ Elena Zhuk. „Gazprom and BASF Start Joint Production at Yuzhno-Russkoye Gas Field”, Oil & Gas Eurasia, Eurasia Press, Inc., 2008. január 1.. [2008. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. október 10.) 
  56. ↑ Gas for Europe. Nord Stream AG. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 10.)
  57. ↑ Jorn Madslien. „Shock as Russia goes solo on gas field”, BBC News, 2006. október 9. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.) 
  58. ↑ Dempsey, Judy. „Gazprom plans to re-route controversial European pipeline”, The New York Times , 2007. augusztus 23. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.) 
  59. ↑ „Nord Stream more expensive”, Barents Observer, 2010. március 17.. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. március 18.) 
  60. ↑ a b Mangham, Christopher. „RLPC-Nord Stream project financing signing — sources”, 2009. október 21.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. november 1.) 
  61. ↑ a b c Gazprom (2010-03-16). "Nord Stream completes Phase I financing". Sajtóközlemény. Elérés: 2010-03-18. Archivált másolat. [2017. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
  62. ↑ Leftly, Mark. „Gazprom in Nord Stream windfall”, The Independent , 2009. március 29. (Hozzáférés: 2009. április 19.) [halott link]
  63. ↑ Bowman, Louise. „Nord Stream looks for flows in funding pipeline”, Euromoney, 2009. április 14. (Hozzáférés: 2009. április 19.) 
  64. ↑ „RLPC-Nord Stream project financing nears agreement-sources”, 2009. október 21. (Hozzáférés: 2009. november 1.) 
  65. ↑ a b „Nord Stream survey finds Soviet sub”, Upstream Online , NHST Media Group, 2008. július 17. (Hozzáférés: 2008. július 18.) 
  66. ↑ Wintershall (2008-10-21). "Nord Stream Project Well On Track". Sajtóközlemény. Elérés: 2008-11-17.
  67. ↑ „Gazprom to develop Shtokman alone, pipe gas to Europe”, Oil & Gas Journal , PennWell Corporation, 2006. október 10. (Hozzáférés: 2009. január 31.)  [Előfizetés szükséges]
  68. ↑ „Dresser-Rand bags $200m in contracts”, Upstream Online , NHST Media Group, 2009. január 13. (Hozzáférés: 2009. január 31.) 
  69. ↑ Izundu, Uchenna. „Nord Stream lets gas treatment unit”, Oil & Gas Journal , PennWell Corporation, 2009. március 5. (Hozzáférés: 2009. április 19.)  [Előfizetés szükséges]
  70. ↑ Wingas (2005-10-13]). "Gazexport and WINGAS agree upon first deliveries of natural gas through the Northern European Gas Pipeline". Sajtóközlemény. Elérés: 2008-02-16. Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  71. ↑ DONG Energy (2006-06-19). "Gazprom to deliver gas to Denmark via North European Gas Pipeline" (PDF). Sajtóközlemény. Elérés: 2007-12-16.
  72. ↑ Peter Levring. „Dong Energy says to double Gazprom gas deliveries from 2012”, Reuters, 2009. október 1. (Hozzáférés: 2009. november 7.) 
  73. ↑ Gazprom (2006-08-29). "Gazprom and E.ON prolong the existing contracts and sign contract for gas sypply via the NEGP". Sajtóközlemény. Elérés: 2008-05-18. Archiválva 2011. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  74. ↑ „Gaz de France and Gazprom Extend Their Natural Gas Supply Agreements until 2030”, Oil Voice, 2006. december 19. (Hozzáférés: 2007. december 16.) 
  75. ↑ Kotlowski, Aleksander (2009. június 9.). „Russian Energy Strategy and Transit Routes in Eastern Europe — A View from Warsaw”. Oil, Gas & Energy Law Intelligence 7 (2 (special issue on 'EU – Russia relations')), Kiadó: MARIS B.V.. ISSN 1875-418X. (Hozzáférés: 2009. június 9.)  [Előfizetés szükséges]
  76. ↑ „US criticises Russia-Germany gas deal”, Financial Times , 2006. október 29. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  77. ↑ a b Kinnunen, Terhi. „Finnish court actions could delay Baltic gas link”, 2008. január 15. (Hozzáférés: 2008. január 31.) 
  78. ↑ a b (2005. október 3.) „Risk Assessment and an Environmental Impact Assessment for the North European Gas Pipeline Project (NEGP)” (PDF), Kiadó: HELCOM. [2007. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  79. ↑ a b Riigikogu avaldus. Läänemerre kavandatava gaasijuhtmega seotud keskkonnariskidest Archiválva 2013. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Declaration of the Riigikogu. On environmental hazards connected with the gas line planned into the Baltic Sea. In Estonian. The Riigikogu 27 October 2009
  80. ↑ „Putin Threatens to Scrap Gas Pipeline as Talks With EU Leaders Approach”, The Wall Street Journal, 2008. november 13. (Hozzáférés: 2008. november 14.) 
  81. ↑ Cohen, Ariel (2006. október 26.). „The North European Gas Pipeline Threatens Europe's Energy Security” (PDF), Kiadó: Heritage Foundation. (Hozzáférés: 2010. október 4.) 
  82. ↑ „New Twists and Turns in German-Russian Gas Pipeline Saga”, Deutsche Welle, 2007. július 13. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.) 
  83. ↑ „Delays hit Nord Stream plans”, Upstream Online , NHST Media Group, 2007. november 6. (Hozzáférés: 2007. november 10.)  [Előfizetés szükséges]
  84. ↑ a b Dempsey, Judy. „Gas pipeline under the Baltic faces many hurdles”, The New York Times , 2008. május 6. (Hozzáférés: 2008. május 18.) 
  85. ↑ a b c d e Solum Whist, Bendik (2008. November). „Nord Stream: Not Just a Pipeline” (PDF), Kiadó: Fridtjof Nansen Institute. [2011. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 7.) 
  86. ↑ a b Larsson, Robert L. (2007. March). „Nord Stream, Sweden and Baltic Sea Security” (PDF), Kiadó: Swedish Defence Research Agency. [2010. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1650-1942. (Hozzáférés: 2009. november 7.) 
  87. ↑ Boyes, Roger. „Gazprom is not a market player, it's a political weapon”, The Times , 2009. január 7. (Hozzáférés: 2009. január 7.) 
  88. ↑ „Polish Defense Minister's Pipeline Remark Angers Germany”, Voice of America Online, 2006. május 3.. [2011. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. október 4.) 
  89. ↑ „Baltic deal worries Polish press”, 2005. szeptember 8. (Hozzáférés: 2008. március 18.) 
  90. ↑ Gazprom—Strategy for the Energy Sector Leadership. Speech by Alexey Miller at the Gazprom’s annual general shareholders’ meeting. Gazprom, 2006. június 30. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.)
  91. ↑ Bakst, Alex. „Baltic Sea Pipeline: Sweden Afraid of Russian Spooks”, Spiegel Online , 2006. november 15. (Hozzáférés: 2008. május 18.) 
  92. ↑ „Rysk gasledning säkerhetspolitiskt problem (Russian gas pipeline is a security problem)”, Dagens Nyheter, 2006. november 14.. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) (svéd nyelvű) 
  93. ↑ „Soome dotsent: Nord Streamil on sõjaline tähendus”, Postimees , 2009. január 10. (Hozzáférés: 2009. január 10.) (észt nyelvű) 
  94. ↑ „Russian navy to ensure Nord Stream ecology—Putin”, 2006. október 25. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  95. ↑ Tillack, Hans-Martin. „Schröders Pipeline. Spionagekanal in der Ostsee? (Schröder's pipeline. Espionage channel in the Baltic Sea?)”, Stern , 2008. február 13. (Hozzáférés: 2008. május 18.) (német nyelvű) 
  96. ↑ „Gazprom seeking Shtokman partners”, Upstream Online , NHST Media Group, 2007. július 28. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.)  [Előfizetés szükséges]
  97. ↑ „German military asks for change to Nord Stream route — paper”, 2009. június 10. (Hozzáférés: 2009. június 10.) 
  98. ↑ Nord Stream. Questions and Answers. Economic and Financial aspects. Nord Stream AG, 2007. február 1. (Hozzáférés: 2007. április 6.)[halott link]
  99. ↑ „Nord Stream costs Ukraine $720 million”, 2011. május 20. (Hozzáférés: 2011. május 26.) 
  100. ↑ Bachman, Jessica. „Russia to divert 20 bcm of gas from Ukraine to Nord Stream”, 2011. május 25.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 26.) 
  101. ↑ Grib, Natalya. „Plus Gasification of Entire Europe”, Kommersant , 2007. július 12.. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.) 
  102. ↑ „A Terminal Disagreement Between Poland and Germany”, 2010. szeptember 7.. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.) 
  103. ↑ Sobczyk, Marcin. „Poland Sits Still as Nord Stream Prepares to Block Sea Port”, The Wall Street Journal, 2010. január 25. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.) 
  104. ↑ a b Melck, Brendan. „Squeezed by Nord Stream”, Warsaw Business Journal, 2011. május 16.. [2012. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.) 
  105. ↑ „Poland: PM Says Nord Stream Will Not Block Development of Polish Ports”, LNG World News, 2011. június 22. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.) 
  106. ↑ „Final Report of the ad hoc Working Group on Dumped Chemical Munition (HELCOM CHEMU) to the 16th Meeting of the Helsinki Commission” (PDF), HELCOM, 1995. március 1.. [2007. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  107. ↑ „Tons of Mercury Found in the Baltic Sea. Europe's Underwater Chemical Dump”, Spiegel Online , 2006. augusztus 30. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  108. ↑ McGroarty, Patrick. „Bad News Blooms in the Baltic: Can a New Cleanup Plan Save the Sea”, Spiegel Online , 2008. január 2. (Hozzáférés: 2008. május 18.) 
  109. ↑ a b c „Gazprom Standing By Nord Stream Plans”, Downstream Today, 2007. november 27. (Hozzáférés: 2007. november 28.) 
  110. ↑ „Nord Stream hits Swedish hurdle”, Upstream Online , NHST Media Group, 2007. október 31. (Hozzáférés: 2007. november 10.) 
  111. ↑ Terhi Kinnunen. „Finland tells Nord Stream to study alternative routes”, Reuters, 2008. január 21. (Hozzáférés: 2008. január 31.) 
  112. ↑ a b „Latvia set to propose alternative to Nord Stream”, 2009. április 17. (Hozzáférés: 2009. április 19.) 
  113. ↑ Galina Raguzina. „While Nord Stream embraces Russia, Estonia will not embrace Nord Stream”, Bellona, 2007. november 2.. [2008. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 9.) 
  114. ↑ Schäfer, Torsten. „Baltic Sea Gas Pipeline Meets European Resistance”, Deutsche Welle, 2007. február 17. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  115. ↑ a b Hotten, Russell. „What's in the pipeline for Nord Stream?”, The Daily Telegraph , 2008. február 21.. [2008. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 9.) 
  116. ↑ Galina Raguzina. „Nord Stream gas pipeline a danger for the Baltic ecology”, Bellona, 2007. június 1.. [2008. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 10.) 
  117. ↑ Pete Harrison. „EU lawmakers demand probe of Baltic gas pipeline”, Reuters, 2008. július 8. (Hozzáférés: 2008. július 11.) 
  118. ↑ „Russia backs green Nord Stream”, Upstream Online , NHST Media Group, 2007. június 13. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.) 
  119. ↑ „Baltic Sea Pipeline Keeps Losing Friends”, Bloomberg Businessweek, 2008. február 25. (Hozzáférés: 2008. május 18.) 
  120. ↑ (2008. március 1.) „ROV survey tool searches for mines along Baltic pipeline”. Offshore 68 (3), Kiadó: PennWell Corporation. [2011. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 4.) 
  121. ↑ a b „Wartime Mines To Be Cleared from Nord Stream Route”, Helsingin Sanomat , Downstream Today, 2008. november 29. (Hozzáférés: 2009. január 11.) 
  122. ↑ „My President Went to Bratislava and All I Got Was This Lousy T-Shirt”, Spiegel Online , 2005. február 24. (Hozzáférés: 2009. január 31.) 
  123. ↑ Vinocur, John. „For Schröder and Putin, Linkup No Coincidence”, The New York Times , 2006. január 3. (Hozzáférés: 2009. január 31.) [halott link]
  124. ↑ Parfitt, Tom. „Putin's enemies call for investigation into links with Stasi agent”, The Daily Telegraph , 2005. február 27. (Hozzáférés: 2009. január 31.) 
  125. ↑ a b „Report Links Putin to Dresdner”, The St. Petersburg Times , 2005. március 1.. [2008. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. január 31.) 
  126. ↑ „Matthias Warnig: "In Russia you need a lot of patience"”, Welt am Sonntag , Nord Stream AG, 2007. január 14. (Hozzáférés: 2009. január 31.) [halott link]
  127. ↑ „EU to probe German gas pipeline guarantee”, Financial Times , 2006. május 8. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.) 
  128. ↑ Young, Marc. „Schröder to Build Putin's Pipeline”, Spiegel Online , 2005. december 12. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.) 
  129. ↑ „Schröder's New Job Stinks”, Spiegel Online , 2005. december 13. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.) 
  130. ↑ „Gerhard Schroeder's Sellout”, The Washington Post , 2005. december 13. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.) 
  131. ↑ „Nord Stream gift prompts bribery probe”, The Local , 2009. február 19. (Hozzáférés: 2009. április 19.) 
  132. ↑ Ullman, Tommie. „Former political employees now on other side in the hot 'pipe line question'”, Stockholm News , 2009. február 16.. [2010. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. április 19.) 
  133. ↑ „Ex-PM Paavo Lipponen to serve as adviser to gas pipeline builder”, Helsingin Sanomat , 2008. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. április 19.) 
  134. ↑ Ministry of Trade and Industry of Finland (2007. január 11.). „Statement on the environmental impact assessment programme of the Russia-Germany natural gas pipeline” (PDF), Kiadó: Nord Stream AG. [2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 23.) 
  135. ↑ „Poland has its own project of gas pipeline to deliver Russian gas to Western Europe”, Gazeta.kz , 2008. január 30. (Hozzáférés: 2008. január 31.) 
  136. ↑ (2008. február 6.) „Baltic, Polish Leaders Rejuvenate Amber Gas Pipeline Proposal as Alternative to Controversial Nord Stream”, Kiadó: Global Insight. (Hozzáférés: 2009. január 31.) 
  137. ↑ Flak, Agnieszka. „Nord Stream says overland route not an option”, 2008. április 14.. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 18.) 
  138. ↑ „Pipelines from Russia — Dead souls”, The Economist, 2008. május 15. (Hozzáférés: 2008. június 13.) 
  139. ↑ (2008-10-31). "Underwater Investigation of Wreck on Greifswalder Bodden Enters Second Phase". Sajtóközlemény. Elérés: 2009-01-11.
  140. ↑ Russia Today. „Peter the Great’s lost ship found?”, 2008. december 12.. [2009. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. január 11.) 

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Nord Stream
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi Áramlat témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Északi_Áramlat&oldid=26516298”