Ninghszia-Huj Autonóm Terület
| Ninghszia-Huj Autonóm Terület (宁夏回族自治区 Níngxià Huízú Zìzhìqū) | |
 | |
| Rövidítés: 宁/寧 pinjin rövidítés: Níng | |
| Név eredete | 宁 Ning — nyugodt, csendes 夏 Hszia — Nyugati Hszia „Nyugodt Hszia” |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Közigazgatási szint | Autonóm terület |
| Székhely | Jincsüan |
| Prefektúrák (地区) | 5 |
| Megyék (县) | 21 |
| Járások (乡) | 219 |
| A KKP tartományi bizottságának titkára | Li Csien-hua (李建华, ) |
| Kormányzó | Liu Huj (刘慧, ) |
| Terület | 66 000 km², 27. a rangsorban |
| ISO 3166-2 | 64 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7 202 654 fő (2020)[1] |
| Népsűrűség | 89,1 fő/km² |
| Főbb nemzetiségek | han – 62% huj – 34% mandzsu – 4% |
| GDP 2009 | |
| GDP | 133,47 milliárd CNY, 29. a rangsorban |
| GDP per fő | 21 470 CNY, 18. a rangsorban |
| A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
| Ninghszia-Huj Autonóm Terület weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ninghszia-Huj Autonóm Terület témájú médiaállományokat. | |
Ninghszia-Huj Autonóm Terület (宁夏), teljes néven Ninghszia-Huj () Nemzetiségi Autonóm Terület (egyszerűsített kínai írással: 宁夏回族自治区; hagyományos kínai írással: 寧夏回族自治區; pinjin, hangsúlyjelekkel: Níngxià Huízú Zìzhìqū; Hsziaoercsing írással: نٍ ﺷﯿَا ﺧُﻮِ ذُﻮْ ذِ جِ ﺛُﻮْí) a huj népcsoport által lakott autonóm terület a Kínai Népköztársaságban.
Kína északnyugati részén, az ottani hatalmas löszplatón helyezkedik el, a Sárga-folyó is átszeli. A kínai nagy fal az északkeleti határán fut. Fővárosa Jincsüan ().
Földrajzi helyzete
[szerkesztés]
A huj () kínaiak autonóm területét keleten Senhszi (), északon és nyugaton Belső-Mongólia, délen pedig Kanszu () tartomány határolja. Területén nyugatról északra átfolyik a Sárga-folyó. Egy másik fontos folyója a Csingsuj Ho (), amely délről érkezik a területre és a Sárga-folyóba torkollik.
Ninghszia () a nagy kínai löszplató hegyekkel körülvett északi részén fekszik. A terület egészében észak felé lejt, a Sárga-folyó is erre folyik. Északnyugaton a Holan () hegység (régebbi nevén Ala-san) zárja le, északkeleti határán kezdődik a Tengri-sivatag, az Ordosz fennsíkon. Legmagasabb pontja 3556 méterrel van a tengerszint felett.[2]
Teljes területének 38%-a dombvidék, 27%-a folyóvölgy, 17%-a sík vidék, 16%-a hegyvidék és 2%-a sivatag. Legértékesebb mezőgazdasági területe a Sárga-folyó völgye, aminek a termékenységét azonban a túlságosan intenzív művelés erősen veszélyezteti.
Éghajlata
[szerkesztés]
Ninghszia () éghajlata mérsékelt kontinentális, délről (évi 670 milliméter) észak felé (200 milliméter alatt) csökkenő csapadékmennyiséggel.
A terület északi része már közép-ázsiai sztyeppi és sivatagi zónához csatlakozik. A főváros évi 200 milliméteres csapadéka jórészt nyáron esik. A januári átlagos hőmérséklet -9 °C, a júliusi átlag 26 °C körül van, míg a nyári maximumok meghaladhatják a 40 °C-ot.
Bár a Ninghszia () nevet nyugodt nyárnak is lehet fordítani, a térséget gyakori viharos szelek jellemzik.
Története
[szerkesztés]A terület történelmére két földrajzi tény gyakorolt nagy hatást: Ninghszia () a selyemút mentén, valamint a kínai folyóvölgyek civilizációinak és a közép-ázsiai nomád népek által uralt füves pusztáknak a határvidékén terül el.
Ninghszia () területe már az i. e. 3. században, a Csin-dinasztia () idején a kínai császárság része lett. A Han-dinasztia majd a Tang-dinasztia idején több város jött létre a térségben. A 11. századra a tibetiekkel rokon tangut törzs itt alapította meg a Nyugati Hszia () államot (1038–1227) (Hszi Hszia-dinasztia ()), amely a szomszédos Szung-dinasztiával együtt létezett. Az autonóm terület mai neve is a Nyugati Hszia () nevére utal.
Dzsingisz kán hajtotta a mongolok uralma alá a 13. század elején.
Ninghszia () területe a 20. század 30-as évei második felében, a hosszú menetelés után, a Mao Ce-tung vezette kommunista erők bázisához tartozott. A második kínai–japán háború előestéjén Mao és Csang Kaj-sek ideiglenes békét kötöttek a japánok elleni együttműködés céljával. A kommunista erők ekkor önálló közigazgatást alakítottak ki az úgynevezett Sen-Kan-Ning területen, Senhszi (), Kanszu () és Ninghszia () tartományok határvidékein, Jenan () központtal.[3]
Lakossága
[szerkesztés]Kínai viszonylatban a terület ritkán lakott, ezért a betelepülést nem korlátozták. Ennek nyomán a lakosság 1900 és 2000 között egyötödével gyarapodott. Bár az autonóm területet a huj ()-kínaiak számára hozták létre, ők már kisebbségbe kerültek a lakosságon belül a han-kínaiakhoz képest. A huj () nemzetiség tagjai kínaiul beszélnek, de etnikumuk kialakulásában minden bizonnyal közép-ázsiai népcsoportok is szerepet kaptak. Kereskedőként Kína más tartományaiban is megjelentek. Külön nemzetiségként kezelésüket elsősorban a muszlim vallásukkal kapcsolatos szokásaik indokolják.[4]
Az iszlám mellett a taoizmusnak és a buddhizmusnak nagy hagyományai vannak a térségben.
A 19. század végén még a hui-kínaiak egész Kanszu () lakosságának – ahová Ninghszia () is tartozott akkoriban – is a 90%-át tették ki. (8,35 millió fő az összesen 9,3 millió lakosból).[5]
A 2000-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 32%-a már városokban élt. A főváros mellett fontos település még északon Sicujsan () és Wuzhong, valamint délen Guyuan városa.
Közigazgatás
[szerkesztés]Az autonóm terület öt prefektúrából áll:
- Jincsuan () (银川市), 9.555 km², 1,38 millió lakos, főváros;
- Sicujsan () (石嘴山市), 5.213 km², 730 ezer lakos;
- Vucsung () (吴忠市), 20.395 km², 1,1 millió lakos;
- Kujüan () (固原市), 14.413 km², 1,51 millió lakos;
- Csungvej () (中卫市), 16.824 km², 1,02 millió lakos.
-
Jincsuan () 银川 -
Kujüan () 固原 -
Sicujsan () 石嘴山 -
Vucsung () 吴忠 -
Csungvej () 中卫
Látnivalók
[szerkesztés]
A fővárostól, Jincsüan ()tól 25 kilométerre nyugatra található a Nyugati Hszia tangut dinasztia temetkezési helye, ahová kilenc uralkodót temettek el. A kísérősírokkal együtt mintegy 70 sír van itt egy 36 négyzetkilométernyi (észak-déli irányban kilenc, kelet-nyugati irányban négy kilométer kiterjedésű) területen. A nyolc azonosítható uralkodói sírkert mindegyikének a területe meghaladja a százezer négyzetmétert. A sírokat mind kirabolták a történelmi időkben, az eredeti felszíni építmények nem maradtak fenn, de a döngölt löszfalak, a jellegzetes, csúcsos, 17-20 méter magas sírhalmok így is lenyűgözőek. A 8. számú sír feltárása során kitűnt, hogy abba egy 49 méteres folyosót építettek, amelynek a vége 25 méterrel van az eredeti térszín alatt.[6])
A fővárostól 73 kilométerre délnyugatra található a Csintunghszia () szoros, a Sárga-folyó felső szakaszának vége. A felette lévő 918 kilométeres szakaszon a folyamnak 1600 méteres az esése. A szorosban a 60-as években vízerőmű épült. A víztározó nyugati partfalán áll háromszög alakban a Száznyolc pagoda (Paj Pa Ta). A buddhizmus szent számának megfelelő számban épült paloták a 13. században már álltak, építésük pontos ideje nem ismert.
Források
[szerkesztés]- Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma. ISBN 9632432568
- Kínai tartományok hivatalos információs lapja (angolul). [2011. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
- Braun, Otto. Menetelés Kínában (1932-1939). Kossuth. ISBN 963 09 04 01 2
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
- ↑ Kínai tartományok hivatalos információs lapja, i. m.
- ↑ Braun, i. m. 282. o.
- ↑ Polonyi Péter, i. m. 529. o.
- ↑ Meyers Konversationslexikon, Band 4, S. 47 (China, Bevölkerung) und S. 51 (Religionen). Fünfte Auflage, Leipzig/Wien 1897
- ↑ Polonyi Péter, i. m. 530. o.
A Kínai Népköztársaság tartományi szintű közigazgatási beosztása | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Tartományok |
|  | ||||||||||||||
| Autonóm tartományok |
| |||||||||||||||
| Tartományi jogú városok | ||||||||||||||||
| Különleges közigazgatási területek | ||||||||||||||||
