Neogobius pallasi

Neogobius pallasi
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Gébalkatúak (Gobioidei);
Család:	Gébfélék (Gobiidae);
Alcsalád:	Benthophilinae;
Nemzetség:	Neogobiini;
Nem:	Neogobius; Iljin, 1927
Faj:	N. pallasi;
Tudományos név
	Neogobius pallasi; (Berg, 1916)
Szinonimák
	Gobius fluviatilis pallasi Berg, 1916; Neogobius fluviatilis pallasi (Berg, 1916);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Neogobius pallasi témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Neogobius pallasi témájú médiaállományokat és Neogobius pallasi témájú kategóriát.

A Neogobius pallasi a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Neve

A Neogobius pallasi gébfajt Peter Simon Pallas német zoológusról és botanikusról nevezték el.

Előfordulása

A Neogobius pallasi Európában és Ázsiában is előfordul. Fő elterjedési területe a Kaszpi-tenger, de felúszik a Volga és a Moszkva folyókba is. Az Aral-tóba betelepítették.

Megjelenése

Ez a hal legfeljebb 20 centiméter hosszú. Tarkója teljesen pikkelyezett. Egy hosszanti sorban 55-63 pikkely lehet. A fiatal halnak az első hátúszó, hátsó részén, egy fekete folt látható.

Életmódja

Mérsékelt övi fenéklakó gébféle, amely egyaránt megél az édes- és brakkvízben is. A tavak, folyók iszapos és homokos fenekén él, ahol főleg gerinctelenekre (rákok és rovar lárvák), de kisebb halakra is vadászik.

Legfeljebb 3 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 1, néhány példány esetében 2 évesen éri el.Az ívási időszaka április–szeptember között van. Ez idő alatt, a nőstény többször is ívhat. A ragadós ikrákat kövekre, elhagyott kagylóhéjakra és vízinövényekre rakja le. A hím őrzi és gondozza az ikrákat, amíg az ivadékok ki nem kelnek.

Felhasználása

Halászatilag a Neogobius pallasi a legértékesebb gébféle, a Kaszpi-tenger környékén.

Források

Neogobius pallasi (Berg, 1916) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap