Nehézmetán
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2024 áprilisából) |
| Nehézmetán | |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
|---|---|
| Kémiai képlet | C2H4 |
| Olvadáspont | 89,78 K |
| Forráspont | ≥112,45 K |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A metán egy szén- és négy hidrogénatomból áll. A nehézmetán ugyanezen elemek atomjaiból áll, de a hidrogénatomok mindegyike deutériumatom. A nehézmetán és a metán olvadás- és forráspontja egy-két fokkal térnek el.[1] A nehézmetán színtelen, szagtalan, erősen gyúlékony gáz. Égése után szén-dioxid és nehézvíz keletkezik. A nehézmetán a természetben kis mennyiségben fordul elő.[2] Fizikai és kémiai tulajdonságai a metánhoz hasonlóak.[3][1]
Olvadáspontja 89,78 K, a metánénál mintegy 1%-kal alacsonyabb,[3] míg forráspontja legalább 112,45 K.[1]
A halogénezett szénhidrogének hatása vizsgálatában mind a , mind a hosszútávú nyomjelző volt az NOAA egyik 1981-es kutatásában.[4]
Előfordulás
[szerkesztés]A nehézmetán előfordulási aránya a metánizotopológok közt 5,82·10−14%.[2]
Tulajdonságok
[szerkesztés]A -nal szemben a tapadási és kondenzációs aránya nagyobb.[5] Ez felhasználható deutériumsűrítésre, továbbá ez alapján megismerhető lehet a gázkondenzáció nem egyensúlyi körülmények közt, például a légi közlekedésben alacsony hőmérsékletű környezetekben, és megmagyarázhatja a naprendszeri bolygók nagyobb deutériummennyiségét és a csillagközi jégporfelszíni folyamatokat is.[5]
A metán és a nehézmetán izotópkülönbsége okozhatja a C–H és C–2H kötések hosszbeli és polarizálhatóságbeli különbségét.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Boon JP, Legros JC, Thomaes G (1967). „On the principle of corresponding states for the viscosity of simple liquids”. Physica 33, 547–557. o.
- ↑ a b Stolper, D.A. (2014. február 1.). „Combined 13C–D and D–D clumping in methane: Methods and preliminary results”. Geochimica et Cosmochimica Acta 126, 169–191. o. DOI:10.1016/j.gca.2013.10.045. ISSN 0016-7037.
- ↑ a b Wiberg E, Wiberg N. Inorganic Chemistry. San Diego [etc.]: Academic Press, De Gruyter, 249. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5. Hozzáférés ideje: 2024. április 24.
- ↑ Ferber GJ, Telegadas K, Heffter JL, Dickson CR, Dietz RN, Krey PW: Demonstration of a long-range atmospheric tracer system using perfluorocarbons, 1981. április 1. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- ↑ a b c Brann MR, Hansknecht SP, Ma X, Sibener SJ (2021. október 28.). „Differential Condensation of Methane Isotopologues Leading to Isotopic Enrichment under Non-equilibrium Gas-Surface Collision Conditions”. J Phys Chem A 125 (42), 9405–9413. o. DOI:10.1021/acs.jpca.1c07826. PMID 34658236. PMC 8558857. (Hozzáférés: 2024. április 14.)
