Nagy János (politikus)
| Nagy János | |
| Született | 1928. szeptember 23. (96 éves) Újcsanálos |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | MSZMP Politikai Főiskola (–1972) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy János (Újcsanálos, 1928. szeptember 23. –) magyar kommunista politikus, külügyminiszter-helyettes, diplomata.
Élete
[szerkesztés]1947-ben érettségizett Sárospatakon, majd egyetemre jelentkezett, de tanulmányait félbehagyva a Külügyminisztériumban kezdett dolgozni. Kezdetben segédfogalmazó volt, majd a londoni követségen II. osztályú titkár 1949-től 1951-ig. A Külügyi Főiskola levelező szakán tanult, ahol 1953-ban végzett, közben rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezték ki, első állomáshelye pedig Indonéziában a jakartai képviselet volt, amit a vezetése idején emeltek követségiről nagykövetségi rangra. Itt 1957. március 12-i kinevezéssel, május 5-i megbízólevél átadással 1960. október 13-ig volt kiküldetésben. A külügyminisztériumban osztályvezetői beosztásban volt következő kinevezéséig: 1963. június 14-től 1967. november 9-ig Újdelhiben Magyarország indiai nagykövete volt, akkreditálva Burmában, Nepálban, Ceylonban és Kambodzsában. Alig egy évre tért vissza a minisztérium osztályvezetőjének, majd 1968. augusztus 22-től 1971. június 4-ig Magyarország washingtoni nagykövetsége vezetője lett.[1] A nagyköveti megbízatásának visszavonása egy napra esett a Fock-kormány külügyminiszter-helyettesévé való kinevezésével.[2]
Külügyminiszter-helyettesként részt vett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet úgynevezett helsinki záróokmányának előkészítésében (1975-ben írta alá Kádár János),[3] valamint 1977 őszétől a magyar Szent Korona 1978 eleji hazaszállításának előkészítésében.[4] 1980. június 3-ával külügyminiszter-helyettesi beosztásából felmentették, és külügyi államtitkárrá nevezték ki.[5] 1985. március 29-én államtitkári beosztásából felmentették (utóda Horn Gyula lett).[6]
1985. május 22-én nevezték ki Magyarország bécsi nagykövetsége élére, valamint november 21-től akkreditálták a Bécsben működő nemzetközi szervezetek és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség mellett működő képviselet vezetőjeként is. Nagy 1989. augusztus 9-én részt vett a páneurópai piknik rendezvényén, Horn Gyula után ő is próbálkozott a legendásan életlen ollóval átvágni a kerítést.[7] 1990. június 12-ével megbízatását visszavonták, s 1990. augusztus 31-én nyugdíjba vonult. Ezt követő életútja ismeretlen: 1997-ben még interjút adott Glant Tibornak,[8] 2003-ban pedig írása jelent meg a Zempléni Múzsa című társadalomtudományi és kulturális folyóiratban.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 228. o. arch Hozzáférés: 2019. április 28.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 44. sz. (1971. június 17.) 561. o.
- ↑ Nagy János: Számvetés Helsinkiről — felkészülés Belgrádra. Társadalmi Szemle, XXXII. évf. 4. sz. (1977) 23. o.
- ↑ a b Nagy János: A Szent Korona hazatérése. Zempléni Múzsa, III. évf. 2. sz. (2003) arch Hozzáférés: 2019. április 28.
- ↑ Felmentés és kinevezés. Népszava, CVIII. évf. 128. sz. (1980. június 3.) 3. o.
- ↑ Személyi döntések. Népszava, CXIII. évf. 75. sz. (1985. március 30.) 5. o.
- ↑ Horn Somogy jelöltje. Somogyi Hírlap, XLVI. évf. 80. sz. (1990. április 5.) 4. o.
- ↑ Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151. Századok, CXLVIII. évf. 1. sz. (2014) 155. o.