Nagy Ferenc (jogász, 1852–1928)

Nagy Ferenc
Portréja a Vasárnapi Ujság 1900. évi 26. számából.
Született	1852. március 17. Verőce
Elhunyt	1928. szeptember 8. (76 évesen) Röjtökmuzsaj
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	jogász, jogtudós, politikus, egyetemi oktató
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1900. október 8. – 1906. február 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Verseghi Nagy Ferenc (Verőce, 1852. március 17. – Röjtökmuzsaj, 1928. szeptember 8.) jogász, jogtudós, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kereskedelmi jog elismert szakértője volt, jelentős gyakorlati (kodifikációs) és elméleti jogtudományi munkát végzett a közjog legkülönfélébb területein. 1881–1890-ben Kolozsvárott, 1891-től haláláig Budapesten volt a kereskedelmi és váltójog tanszékvezető egyetemi tanára.

Nevét gyakran használta Verseghi Nagy Ferenc alakban is.

Életútja

Budán járt középiskolába, majd a bécsi és a budapesti egyetemeken folytatott tanulmányai lezárultával 1875-ben szerzett jogi diplomát Budapesten. 1876–1877-ben állami ösztöndíjjal Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Göttingenben és Párizsban képezte tovább magát. 1877-ben kereskedelmi és váltójogból magántanári képesítést nyert a Budapesti Tudományegyetemen. 1879-től a Nagyváradi Jogakadémián oktatott rendkívüli, 1880–1881-ben rendes tanári címmel. 1881-től kilenc évig a Kolozsvári Tudományegyetemen volt a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendes tanára, egyúttal 1886–1887-ben a jog- és államtudományi kar dékánja. Itt választották meg 1889-ben az Erdélyi Római Katolikus Státus képviselőjévé is. 1891-ben a Budapesti Tudományegyetemen vette át a kereskedelmi és váltójogi katedrát, s kisebb megszakítással (1901–1902) nyilvános rendes tanári címmel itt végezte az oktatómunkát 1928-ban bekövetkezett haláláig. 1898–1899-ben, illetve 1914–1915-ben a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta.

Szakmai pályafutásával párhuzamosan a századforduló környékén a politikai életbe is bekapcsolódott. 1900–1902-ben kereskedelemügyi államtitkári posztot töltött be, egyúttal 1900-ban a felsővisói választókerület szabadelvű párti képviselőjeként bekerült az országgyűlésbe. 1905-ben huszonötödmagával korábbi pártjából kilépett („új disszidensek”), és gróf Andrássy Gyulának a kormánypártot már korábban elhagyó „disszidensek” nevű csoportjával egyesülve részt vett az Országos Alkotmánypárt megalakítása körüli szervezőmunkában. 1906-tól 1910-ig a párt másodelnöke volt, egyidejűleg addigi kerülete újra a képviselőházba juttatta. A párt feloszlásakor, 1910-ben a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, és 1918-ig Kaposvár parlamenti képviselője volt. 1927-től a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karának jelölése alapján 1928 szeptemberéig a felsőház tagja volt.

Hetvenhat éves korában, 1928. szeptember 28-án halt meg Röjtökön (később Röjtökmuzsaj), ahol családi sírboltba temették.

Munkássága

Gyakorlati és elméleti jogászként elsősorban a kereskedelmi jog, illetve a korszakban részterületeit alkotó váltójog és szövetkezeti jog alkották fő szakterületét. Emellett behatóbban is foglalkozott a tengerjog, a választójog, a végrehajtás, az értékpapír-részletvétel és az uzsora törvényi szabályozásával is. Munkája elismeréseként 1899-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Az 1870-es évektől hozzájárult az ország gazdasági modernizálását segítő kodifikációs munkához, így például közreműködött a polgári törvénykönyv módosításában, a szövetkezeti jog és a tengeri magánjog törvényjavaslatainak megfogalmazásában.

Törvénymagyarázó kommentárokat adott közre egyebek mellett a kereskedelmi (1875. évi XXXVII.), a végrehajtási (1881. évi LX.) és az ipari hitelszövetkezeti (1898. évi XXIII.) törvénycikkekhez. Írásai, tanulmányai a Magyar Pénzügy, Jogtudományi Közlöny, Magyar Themis, Magyar Igazságügy, Jogállam, Ügyvédek Lapja című folyóiratokban jelentek meg, s közreműködött A Pallas nagy lexikona kereskedelmi jogi szócikkeinek megírásában is.

Társasági tagságai és elismerései

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban rendes tagjává választották. 1885-ben a Magyar Jogászgyűlés alelnöke volt, 1909 után a Magyar Jogászegylet elnöki tisztét töltötte be, emellett Magyarország képviselője volt a hágai Nemzetközi Bíróságon. 1879-től levelező tagja volt a párizsi Összehasonlító Jogtudományi Társaságnak (Société de législation comparée). 1915-től a Magyar–Holland Biztosító Társaság elnöke, 1923-tól a Biztosítási Tanács alelnöke volt. 1898-ban váltójogi kézikönyvével az MTA Sztrókay-jutalmát nyerte el. Jogászi munkásságáért 1912-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, 1922-től a hágai Nemzetközi Állandó Választott Bíróság tagjaként tevékenykedett.

Főbb művei

• A kereskedelmi társaságok jogi természete. Budapest. 1878
• A végrehajtási eljárásról. Budapest. 1881
• A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlatra I–II. Budapest. 1884
• A polgári törvénykezés rendje Magyarországon: különös tekintettel a bírói gyakorlatra: I. r..: a polgári törvénykezés szervezete. Budapest: Kilián F. ; Kolozsvár: Márton K. 1889. 430 p.
• Törvényjavaslat a tengeri magánjogról. Budapest. 1894
• Magyar tengerjog. Budapest. 1894 (akadémiai székfoglalója)
• A magyar váltójog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a törvényhozásra. Budapest: Athenaeum, 1898. XII, 571 p.
• A részletügyletek törvényhozási szabályairól. Budapest. 1897
• A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény magyarázata. Budapest. 1898 Online
• A kereskedelmi törvény revisiója. Budapest. 1900 Online
• A magyar kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. tcz.) kapcsolatban az azt kiegészítő vagy módosító törvényekkel és rendeletekkel, valamint a m. kir. Curia, a kir. ítélőtáblák és más bíróságok elvi határozataival. Budapest: Lampel, 1901. 342 p.
• A magyar kereskedelmi jog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra. Ötödik javított és bővített kiadás. Budapest: Athenaeum, 1901.
  • 1. kötet: IX, 473 p.
  • 2. kötet: VI, 466 p.
• A magyar váltójog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest: Athenaeum. 1901. VI, [2], 573 p.
• Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Budapest. 1904
• A magyar kereskedelmi jog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest: Athenaeum. 1904. 6. jav. bőv. kiadás
  • 1. kötet: VII, [1], 482 p.
  • 2. kötet: VI, 476 p.
• A magyar váltójog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásra. Budapest: Athenaeum, 1904. VI, [2], 576 p., 4. jav. és bőv. kiad.
• A szövetkezetek alapelve. Budapest. 1905
• A magyar váltójog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest: Athenaeum, 1906. VIII, 576 p., 5. jav. és bőv. kiad.
• A szövetkezetek alapelve: székfoglaló értekezés: felolvastatott a M. T. Akadémia II. osztályának 1906. február 12-én tartott ülésén. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1906. 25 p.
• Visszapillantás kereskedelmi és váltótörvényszékünk 30 esztendejére. Budapest. 1907
• Emlékbeszéd Hegedüs Sándor fölött. Budapest. 1908
• Törvényjavaslat a tengeri magánjogról. Budapest. 1909
• A magyar kereskedelmi jog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest: Athenaeum, 1909. , 7. átd. kiad.
  • 1. kötet: [Kereskedők és kereskedelmi társaságok], IX,, [1], 500 p.
  • 2. kötet: [Kereskedelmi ügyletek], VI., 499 p.
• A magyar váltójog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest: Athenaeum, 1910., VIII, 576 p. 6. jav. és bőv. kiad.
• Bírói szervezeti reformkérdések. Budapest. 1911
• A választói jog reformja. Budapest. 1912
• Kereskedelmi jog. Budapest. 1913
• A hágai államértekezlet által elfogadott nemzetközi váltótörvény. Budapest. 1913
• A magyar kereskedelmi jog kézikönyve: különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Budapest: Athenaeum, 1913.
  • 1 kötet: [Kereskedők és kereskedelmi társaságok], IX, 523 p.
  • 2 kötet: [Kereskedelmi ügyletek általában], VI, 515 p.
• A nemzetközi váltójogi egyezmény és az ennek alapján alkotott új magyar váltótörvény magyarázata. Budapest: Athenaeum, 1914. VIII, 299, [1] p.
• Vécsey Tamás t. tag emlékezete. Budapest. 1922

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 265–266. o.  
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 447. o. ISBN 963-9257-09-5  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái XIX. Budapest: Argumentum. 2002, 89–92. h.
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 933–934. o. ISBN 963-547-414-8  
• Nagy Ferenc életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál

További irodalom

• Tomcsányi Móric: Nagy Ferenc r. tag sírjánál. In: Akadémiai Értesítő 1928
• Kuncz Ödön: Nagy Ferenc r. tag emlékezete. Budapest. 1934
• Részletek Nagy Ferenc naplójából. Bevezetés Csehi Zoltán. In: Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae (szerk. Hamza Gábor) 34 /1993/1994/ 99-109. old.
• Hamza Gábor: Emlékezés Nagy Ferencre (1852-1928), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára. https://web.archive.org/web/20170414081115/http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
• Baumgarten Nándor: Nagy Ferenc emlékbeszéd. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1929. 104. szám, p.246–285.
• Csehi Zoltán: Nagy Ferenc. In: Magyar jogtudósok. III. köt. Hamza Gábor (szerk.). Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2006. p.117–133.
• Nagy Ferenc. In: Magyar Országgyűlési Almanach. A felsőház és a képviselőház tagjainak életrajza és közéleti működése. 1927–1932. Kun Andor–Lengyel László–Vidor Gyula (szerk.). Budapest: Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt. 1932. p.492.
• Nagy Ferenc. In: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. II. köt. Glatz Ferenc (főszerk.). Budapest: MTA Társadalomkutató Központ–Tudománytár, 2003. p.904.

További információk

• Nagy Ferenc digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban