Nadine Labaki
| Nadine Labaki | |
.jpg) | |
| Született | نادين أنطوان لبكي 1974. február 18. (50 éves)[1] Baabdat |
| Állampolgársága | libanoni |
| Házastársa | Khaled Mouzanar (2007–) |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Szent József Egyetem (Bejrút) |
| Kitüntetései | – |
| Rendezői pályafutása | |
| Aktív évek | 1997-től napjainkig |
| Híres rendezései | Karamell Kafarnaum – A remény útja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nadine Labaki témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nadine Antoine Labaki (arabul: نادين لبكي) (Baabdat, 1974. február 18. –) libanoni színésznő, forgatókönyvíró és filmrendező. Kafarnaum – A remény útja című filmjét 2019-ben Oscar-díjra jelölték.
Pályafutása
[szerkesztés]Nadine Labaki Bejrúttól mintegy 22 kilométerre keletre, a Libanoni-hegység Baabdat nevű településén született, Antoine Labaki távközlési mérnök és Antoinette Labaki háztartásbeli gyermekeként. Középiskolai tanulmányait 1993-ban fejezte be Bejrútban.[2]
Korán elhatározta, hogy filmmel fog foglalkozni, mivel a háború sújtotta Libanonban nem mindig mehetett iskolába és nem volt más szórakozási lehetőség sem, mint hogy húgával, Caroline-nal folyamatosan filmeket nézzenek a tévében.[3] Érettségi után a bejrúti Szent József Egyetemen folytatott audiovizuális tanulmányokat. Az 1997-ben készített 11 Rue Pasteur című diplomafilmjével a párizsi Arab Világ Intézetében rendezett Arab Film Biennáléján a legjobb kisfilm díját nyerte el.[2]
Filmes karrierjét 1990-ben kezdte, amikor is díjat nyert a libanoni televízió népszerű Studio el Fan tehetségkutató versenyén videóklip-rendezés kategóriában. Labaki később is rendezett klipeket az 1970-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig futó műsorsorozat részére. A videók kiemelkedtek a mezőnyből mozgáskultúrájukkal; némelyek szexuális töltetükkel provokatívnak számítottak.[4] Olyan neves közel-keleti énekeseknek dolgozott, mint Nenszi Azsram vagy Carole Samaha, akiknek klipjeivel díjakat nyert 2002-ben és 2003-ban. A zenei videók mellett számos reklámfilmet is készített.[4]
1998-ban részt vett a párizsi Cours Florent színitanoda csoportos képzésén. Három kisfilm szereplőjének is felkérték, majd 2005-ben nagyobb feladatot kapott: a francia-libanoni rendező Philippe Aractingi kérte fel a Bosta című háborús-zenés filmjének főszerepére. Azóta is rendszeresen játszik filmekben és saját alkotásaiban is rendre feltűnik.
Rendezőként 2007-ben debütált Karamell című, francia-libanoni koprodukcióban készült nagyjátékfilmjével, amelynek forgatókönyvét egy féléves cannes-i ösztöndíjjal írta meg a Rezidencia program keretében. A vígjáték egy bejrúti szépségszalonban dolgozó nők sorsát mutatja be egy olyan országban, ahol – bár elvileg egyenjogúság van – a konzervatív hagyományok a mai napig negatívan hatnak a nők életére. A filmet a 2007-es cannes-i fesztiválon mutatták be a Rendezők Kéthete szekcióban. Az alkotást több mint 65 országban vetítették, a libanoni filmművészet addigi legnagyobb nemzetközi sikerét aratta.
2011-ben készült el újabb, a háborús háttértörténet és a vallási megosztottság miatt már komolyabb hangvitelű, egyszerre elszomorító és humoros filmje És most merre? címmel. Bemutatója a 64. cannes-i fesztiválon volt, ahol elnyerte a François Chalais-díjat, valamint az ökumenikus zsűri külön dicséretét. A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon közönségdíjat kapott, Libanon pedig 2012-ben nevezte Oscar-díjra. 2014-ben közreműködött a Rio, szeretlek! című szkeccsfilm elkészítésében, amelynek „O Milagre” szegmensét készítette Harvey Keitel főszereplésével, s olyan színészek dolgozott együtt, mint Emily Mortimer, John Turturro, Vanessa Paradis, Vincent Cassel, vagy Rodrigo Santoro..
Harmadik önálló nagyjátékfilmje, a Kafarnaum – A remény útja a 2018-as cannes-i fesztivál versenyfilmjei között mutatkozott be – sikerrel. A szíriai háborús menekült, Bejrút utcáin élő gyermekek sorsát bemutató filmdráma elnyerte a zsűri díját, az ökumenikus zsűri díját, valamint az újonnan alapított polgárjogi elismerést, a polgárság díját.[5] Számos fesztiváljelölés és -díj mellett 2019-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
A 2012-ben meghívták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Horizont-szekciójának zsűrijébe. A 2015-ös cannes-i fesztiválon tagja volt az Isabella Rossellini által elnökölt Un certain regard-zsűrinek, 2019-ben pedig felkérték ugyanezen szekció zsűrielnökének.[6]
2008 júliusában a francia kulturális és kommunikációs miniszter a Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (Chevalier des Arts et des Lettres) címmel tüntette ki.[4]
Nadine Labaki folyékonyan beszél arabul, franciául, angolul és olaszul. Férjezett, 2007-ben kötött házasságot Khaled Mouzanar libanoni zeneszerző, dalszövegíró, producerrel. Egy fiú (Walid, 2009) és egy lány (2016) gyermekük van.
Filmográfia
[szerkesztés]Színészként
[szerkesztés]| Év | Magyar cím | Eredeti cím | Szerep | Magyar hang | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 2003 | Non métrage Libanais | Nina | kisjátékfilm | ||
| 2003 | Ramad | kisjátékfilm | |||
| 2005 | Seventh Dog | Soraya | kisjátékfilm | ||
| 2005 | Bosta | Alia | |||
| 2007 | Karamell | Caramel | Layale | ||
| 2010 | Il padre e lo straniero | Zaira | |||
| 2010 | Rsasa taycheh | Noha | |||
| 2011 | És most merre? | Et maintenant on va où? | Amale | ||
| 2013 | Rock the Casbah | Miriam | |||
| 2014 | A hírnév ára | La rançon de la gloire | Noor | ||
| 2014 | Mea culpa | Alice | |||
| 2015 | Ya tayr el tayer | Shadia | |||
| 2018 | Kafarnaum – A remény útja | Capharnaüm | Nadine | ||
| 2019 | 1982 | Yasmine | |||
| 2021 | Costa Brava, Lebanon | Souraya | |||
| 2022 | Teljesen idegenek | As'hab... wa'la a'az | May | ||
Filmkészítőként
[szerkesztés]| Év | Magyar cím | Eredeti cím | Feladatkör | Megjegyzés | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendező | Író | Producer | ||||
| 1997 | 11 Rue Pasteur | Igen | Igen | Nem | diplomafilm[2] | |
| 2007 | Karamell | Caramel | Igen | Igen | Nem | |
| 2011 | És most merre? | Et maintenant on va où? | Igen | Igen | Igen | |
| 2014 | Rio, szeretlek! | Rio, Eu Te Amo („O Milagre” rész) | Igen | Igen | Nem | |
| 2018 | Kafarnaum – A remény útja | Capharnaüm | Igen | Igen | Nem | |
| 2020 | Otthon készült | Homemade (1. évad 11. rész) | Igen | Nem | Nem | televíziós sorozat |
Fontosabb díjak és jelölések
[szerkesztés]- 2019 jelölés: legjobb külföldi film – Kafarnaum – A remény útja
- 2013 jelölés: legjobb nem angol nyelvű film – Kafarnaum – A remény útja
- 2007 jelölés: Arany Kamera – Karamell
- 2011 díj: François Chalais-díj – És most merre?
- 2011 díj: Ökumenikus zsűri külön dicsérete – És most merre?
- 2011 jelölés: Un certain regard-díj – És most merre?
- 2018 jelölés: Arany Pálma – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 díj: A zsűri díja – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 díj: Ökumenikus zsűri díja – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 díj: A polgárság díja – Kafarnaum – A remény útja
- Egyéb díjak, elismerések
- 1998 : Arab Film Biennáléja – legjobb kisfilm – 11 Rue Pasteur
- 2007 : Stockholmi Filmfesztivál – FIPRESCI-díj – Karamell
- 2007 : San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj; Sebastiane-díj; ifjúsági zsűri díja – Karamell
- 2011 : Torontói Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – És most merre?
- 2011 : Stockholmi Filmfesztivál – Bronz ló (legjobb forgatókönyv) – És most merre?
- 2011 : San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – És most merre?
- 2018 : Calgary Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj, filmkedvelők díja – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 : São Paulói Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 : Stockholmi Filmfesztivál – legjobb forgatókönyv – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 : Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb játékfilm – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 : Akádiai Nemzetközi Frankofón Filmfesztivál – legjobb játékfilm; közönségdíj – Kafarnaum – A remény útja
- 2018 : Brit Független Filmdíj – legjobb nemzetközi független film (jelölés) – Kafarnaum – A remény útja
- 2019 : FEST Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb rendező – Kafarnaum – A remény útja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b c Életrajza a Bejrúti Amerikai Egyetem honlapján.
- ↑ Szentgyörgyi Rita: Kis képernyős vagyok - Nadine Labaki színésznő, filmrendező. Magyar Narancs, 2008. június 12. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 20.)
- ↑ a b c The National beszámolója a cannes-i díjazásról.
- ↑ Gilles Kerdreux: Le premier Prix de la citoyenneté à Capharnaüm de Nadine Labaki (francia nyelven). ouest-france.fr, 2018. május 19. [2018. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
- ↑ Nadine Labaki, Présidente du Jury Un Certain Regard 2019 (francia nyelven). L'Actualité. Festival-Cannes, 2019. március 26. [2018. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
Források
[szerkesztés]- Nadine Labaki (angol nyelven). aub.edu.lb. American University of Beirut, 2016. [2019. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 20.)
- Chris Newbould: Nadine Labaki on her historic Cannes win: 'I want it to become more than a film' (angol nyelven). thenational.ae. The National, 2018. május 26. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 20.)
